Chocimi csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A chocimi csata néven két fontos ütközetet szokás emlegetni, amelyek a 17. században zajlottak le a besszarábiai Chocim vára alatt a lengyel és a török erők közt. A vár a tartomány északi végében fekszik, s annak legészakibb pontja, a határhoz egészen közel feküdt. Chocim ma Hotin, Ukrajna. (Angolul: Khotyn ukránul: Хотин, lengyelül: Chocim, románul: Hotin, törökül: Khotin, oroszul: Хотин)
[szerkesztés] Az első chocimi csata
Még tartott az 1617-29-es svéd-lengyel háború, mikor a nemesi köztársaság megpróbálkozott Moldva és Havasalföld elfoglalásával. A Stanisław Zółkiewski vezetésével Moldvára törő lengyel hadakat a cecorai ütközetben a török, tatár és román csapatok leverték, s Zółkiewski is odaveszett. A következő évben a szultán, II. Oszmán személyesen vezette seregeit (180 ezer főt is meghaladhatta), aminek a Jan Karol Chodkiewicz litvániai és Petro Szagajdacsnij kozák hetman irányította lengyel-litván-ukrán-kozák seregek (65 ezer fő) álltak ellen és Chocimnál súlyos harc árán föltartóztatták 1621. szeptember 2-án, majd október 9-én.
Az ütközetben Chodkiewicz és Szagajdacsnij is életét vesztette. A harcban nagy érdemeket szerzett Bohdan Hmelnickij, későbbi zaporozsjei kozák hetman. Bár a békemegállapodás visszaállította a háború előtti status quót, a török (és tatár) portyázások a lengyel végeken nem szűntek meg, amellett a lengyelek is be-becsaptak a török birodalom területére.
[szerkesztés] A második chocimi csata
A kozák, orosz és svéd háborúktól legyengült Lengyelország képtelen volt megvédelmeznie határait, s IV. Mohamed szultán vagy százezer fős sereget indított a két Ukrajna elfoglalására 1672-ben. Rövid ostrom után bevette az amúgy jól megerősítetett Kamienec várát (ma Hmelnyickij), de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vár parancsnokai immel-ámmal harcoltak, s inkább föladták az erősséget. A szultán oldalán ott volt Petro Dorosenko kozák hetman, ki korábban a lengyelek híve volt, majd a szultánt is elhagyta és az oroszokkal közösen harcolt a törökök és tatárok ellen. A buđziaci egyezményben a Balparti-Ukrajna egy része és Podole (Podólia) török uralom alá került. 1673-ban Jan Sobieski nagyhetman (a későbbi III. János) visszaállította a kozákok egy részét lengyel oldalra és sorra vette vissza a megszállt várakat.
Chocimnál november 11-én megtámadta 30 ezer fős lengyel sereggel (köztük kozák és litván csapatokkal) Husszein pasa vezette vagy négyszeres túlerőben levő török sereget. A pasa megerősített táborban harcolt ellene, mert katonáit a korai téli hideg jelentősen meggyötörte, s a török sereg ebben az időszakban kevésbé volt harcképes. A csata előtt a törökök egyik szárnyát alkotó havasalföldi ezredek átálltak a lengyelek mellé.
Sobieski hagyta, hogy az éjjeli hideg megkínozza az egész nap készenlétben álló törököket, akiknek harci kedvük nagymértékben lelohadt, s nem bírtak ellenállni a lengyel támadásnak. A törökök mellett végig kitartott egy csekély kozák had, Hohol atamán parancsnoksága alatt. E fényes diadallal Podole és Ukrajna fölszabadult, s Kamienec kivételével valamennyi török kézen levő várat visszafoglaltak.
1675-ben a lwówi csatában Sobieski még egy óriási diadalt aratott a túlerőben levő török-tatár sergek felett. Chocim a későbbiekben is csaták színhelye volt, 1685-ben például immár harmadjára verték le a lengyelek a törököket itt, majd az oroszok is arattak néhány jelentősebb győzelmet a török hadak felett a 18. században.
[szerkesztés] Források
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, 2004.
- Henryk Sienkiewicz: Kislovag
- Magyar Nagylexikon, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1997.
Based on work by