Ukrajna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Україна
Ukrayina

(Ukrajna zászlaja) (Ukrajna címere)
mottó: Воля, злагода, добро (Szabadság, egyetértés, jóság)
Államforma	Köztársaság
Hivatalos nyelv	ukrán
Főváros	Kijev (Київ)
Elnök	Viktor Juscsenko
Miniszterelnök	Viktor Janukovics
Terület  - teljes  - ebből víz	43. 603 700 km² < 1%
Népesség  - 2004. évi adat  - népsűrűség	25. 47 425 336 fő 80 fő/km²
GDP  - teljes (2005)  - egy főre jutó	27. 339 676 millió USD 1020 USD
Pénznem	Hrivnya (UAH)
Időzóna	UTC +2 (NYISZ: van)
Függetlenség  - Kikiáltva  - Elismerve	A Szovjetuniótól: 1991. augusztus 24.
Himnusz	Scse ne vmerla Ukraina
TLD	.ua
Nemzetközi gépkocsijel	UA
Hívószám	+380

Ukrajna (Україна) Kelet-Európa egyik állama. 603 700 km²-es területe alapján a nagyobb államok közé sorolható, Oroszország után Európa második legnagyobb állama.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Növény- és állatvilág 1.5 Környezetvédelem 2 Történelem 2.1 Ukrajna területe az ókorban 2.2 Korai középkor 2.3 A kijevi szláv állam 2.4 Ukrajna lengyel-orosz-Habsburg uralom alatt 2.5 Ukrajna a Szovjetunión belül 2.6 A független Ukrajna 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Közigazgatási felosztás 3.4 Politikai pártok 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb városok 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.3 Közlekedés 6 Kultúra 6.1 Oktatási rendszer 6.2 Kulturális intézmények 6.3 Művészetek 6.4 Hagyományok 6.5 Gasztronómia 7 Sport 8 Ünnepek 9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Az ország legnagyobb részén a Kelet-Európai-síkság terül el, ezt délről a Kárpátok vonulatai övezi az Alföld peremvidékeivel. A Dnyeszter völgyétől északra továbbá hátsági területek (Podóliai-, Volhíniai és Dnyeper-hátság) vannak. Donecktől délre emelkedik az Azovi-hátság, amelytől délre egészen az Azovi-tengerig a Donec-medence terül el. A Fekete-tenger nagy félszigete a Krím-félsziget déli részén a Krím-hegységgel.

Ukrajna legmagasabb pontja: Hoverla (2061 m)

[szerkesztés] Vízrajz

• Legjelentősebb folyók: Duna, Dnyeper, Dnyeszter, Donyec.
• Legnagyobb tavak: Kahivkai-víztározó, Kremcsuki-víztározó, Kijevi-víztározó, Dnyiprodzerzsinszki-víztározó, Jalpuh-tó.

[szerkesztés] Éghajlat

Ukrajna éghajlata mérsékelt-szárazföldi, de a Krím déli részén szubtrópusi hatás érvényesül.

Ukrajna területén az időjárás változékony, ami annak köszönhető, területét éves átlagban 45 ciklon és 39 anticiklon érinti. Átlagosan évente 230-235 napon tiszta, napos idő van Ukrajna területe fölött.

A januári középhőmérséklet az ország északi-északkeleti részén -8 °C, délen és a Krímben +4 °C. A júliusi középhőmérséklet +19 °C és +24 °C között alakul. A hegyi régiókban a hőmérséklet az átlagnál jóval alacsonyabb. A fagymentes napok száma az ország nagy részén 150–160 nap, délen 200–210 nap, míg a Krím déli részén akár a 260 napot is elérheti.

A jellemző szélirány évszakonként változik. Télen Ukrajna részén a magas nedvességtartalmú nyugati szél a jellemző, míg az ország déli részén keleti-északkeleti, alacsony nedvességtartalmú szél fúj. Nyáron az ország nagy részére az északkeleti szél jellemző, de délen előfordulhatnak keleti-északkeleti szelek is. A Kárpátok és a Krím hegyei mögötti területek védve vannak a hideg északi-északkeleti légtömegektől.

Az éves csapadékmenyiség nyugat-északnyugat felől kelet-délkeleti irányba haladva fokozatosan csökken. A nyugati és északnyugati régióban az éves csapadékmennyiség 600–650 mm, keleten és délkeleten 300 mm. A hegyi régiókban az országos átlagnál lényegesen több csapadék esik. A Krím hegyeiben évi 1000–1200 mm, a Kárpátokban 1500 mm körül. A déli, sztyeppés vidéken a csapadék kevés, az év nagy részében szárazság van. A legcsapadékosabbak a nyári hónapok, a legszárazabb a február.

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

[szerkesztés] Környezetvédelem

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] Ukrajna területe az ókorban

A mai Ukrajna területén az ókorban szkíták éltek. A i. e. 7. században érkeztek meg a Krím-félszigetre a görög gyarmatosítók. A görögök által alapított nagyobb városok: a dór Kherszonészosz (a mai Szevasztopol és Jalta közötti tengerparton), illetve a ión Pantikapaión (a mai Kercs környékén) voltak. Az első időkben jellemző komolyabb kereskedelmi kapcsolatok az anyaország és a gyarmatok között hamarosan lazulni kezdtek. A Nagy Sándori időkben már mint független Boszporuszi Királyág létezett, később Pontosztól, majd Rómától függő terület. A gótok 236-os, majd a hunok kb. 375-ös betörése pár tengerparti kikötővároson kívül szinte mindent elpusztított. Az ókorban a Krím-félsziget és környéke nagy mennyiségű gabonát, mézet és kendert exportált a fejlett államok felé, cserébe főként iparcikkeket és textíliákat kapott. Ukrajna északi részén feltételezhetően már az 1. században megjelentek a szláv néptörzsek, őket a 3-4. században germán törzsek, köztük a vizigótok követték.

[szerkesztés] Korai középkor

Az 5. századtól kezdve a Krím-félsziget lakossága felvette a keresztény vallást, amint Bizánc megszerezte a területet. A 7. század körül kialakuló, a mai Ukrajna keleti felét is magában foglaló Kazár Kaganátusban a zsidó vallás államvallássá lett, ezért itt jelentős zsidó telepek jöttek létre.

Ukrajna területére feltehetően a 7. század körül érkeztek a magyarok. Etelköz és Levédia is a különböző tudományos elképzelések szerint Dél-Ukrajna területén található, ám pontos helyükről a történészek vitatkoznak. A magyarokat 893 körül a besenyők követték. A 9. században varég (svéd normann) törzsek vonultak végig északról a Dnyeper folyó mentén új kereskedelmi telepeket alapítva. 860-ban így jött létre Kijev, amely később a keleti szlávok központi városává vált. A 10. századtól kezdve egyre erősödött a szlávok hatalma. Egy 943-ban indított kalandozás során a Kubán-alföld kazár területeit sikerült meghódítani, és végül 965-ben a szarkeli csatában megdöntötték a Kazár Kaganátust.

[szerkesztés] A kijevi szláv állam

1019-ben Novgorod és Kijev egyesülésével létrejött a Kijevi Nagyfejedelemség, amely a Kárpátoktól egészen a Ladoga-tó partjáig terült el. Vlagyimir Nagyfejedelem vette fel a kereszténységet, Uralkodója Bölcs Jaroszláv lett, és megalapította a Kijev melletti Pecserszka Lavra barlangkolostort. Politikájával Róma helyett Bizánc felé fordult. 1054-es halálával a birodalom fénykorának is vége szakadt, és 1125-ben az állam kis fejedelemségekre (pl. Novgorod, Szúzdal, Lodoméria, Halics, Vlagyimir) esett szét. A legsúlyosabb csapást 1238 és 1240 között a Batu kán által vezetett mongol seregek mérték a keleti szlávokra: a későbbi ukrán területek – köztük Kijev is – az Arany Horda fennhatósága alá kerültek. A XIV. században több állam is terjeszkedni kezdett Ukrajna felé, északnyugatról a Litván Nagyfejedelemség, délnyugatról a Lengyel Királyság, északkeletről pedig a Moszkvai Nagyfejedelemség kezdett el növekedni. A század közepére Halics Lengyelországhoz, Ukrajna északi vidéke Litvániához, a kijevi pátriárka pedig Moszkvába került (1326). A mongol befolyás alatt lévő Krím-félszigeten található genovai birtokról, Kaffából indult 1346-ban az egész Európán átgázoló pestisjárvány.

1386-ban létrejött a Jagellók által vezetett lengyel-litván perszonálunió, amely a lengyel dominancia miatt sokszor csak mint Lengyel Királyság szerepel, és amely a 15. századtól mind délről, mind keletről egyre nagyobb fenyegetettségnek volt kitéve. A terjeszkedő Moszkvai Fejedelemség a század végére elfoglalta a mai Északkelet-Ukrajnát, délen a gyengülő Mongol Birodalmon három részre szakadt (Kazanyi, Asztrahányi és Krími Kánság). A Krími Tatár Kánság 1475-ben török hűbéres területté vált.

[szerkesztés] Ukrajna lengyel-orosz-Habsburg uralom alatt

A 16. században a törökök elfoglalták Lengyelország déli vidékeit is, ahol megindult az önálló kozák (ukrán) állam szervezése. A Bohdan Hmelnickij vezetésével 1648-ban fellázadt kozákok 1654-ben hűségesküt tettek Alekszej orosz cárnak. 1667-ben Oroszország és Lengyelország között felosztották Ukrajnát. 1707-ben kitört a Bulavin-felkelés, a függetlenségért küzdő kozákok lázadása, amelyet 1709-ben a svéd XII. Károly támogatása ellenére Poltavánál az orosz cár levert. 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor Galícia a Habsburg birodalomhoz, 1795-ben a harmadik felosztáskor pedig Ukrajna többi része Oroszországhoz került.

A 19. század során Ukrajna a cári Oroszország legiparosodottabb, legfejlettebb vidékévé fejlődött. Az antiszemitizmus Ukrajnában is felütötte a fejét, Ukrajna zsidó lakossága pogromok (fosztogatások, kiközösítések) áldozatává vált. A 20. században mint minden iparosodott vidéken, Ukrajnában is megindulnak kisebb-nagyobb tüntetések, sztrájkok, amelyek közül az 1905-ös odeszai a szovjet történelemszemléletben nagy hangsúlyt kapott. 1917 végén megalakult a független Ukrán Köztársaság, amelyet 1920-ra a Vörös Hadsereg elfoglalt, így 1922-től Ukrajna Ukrán SZSZK néven a Szovjetunió egyik tagállama lesz. A mai Ukrajna nyugati vidékei az újonnan létrejött Lengyelország részévé váltak. A Magyarországtól elcsatolt Kárpátalja ugyanakkorCsehszlovákiához került.

[szerkesztés] Ukrajna a Szovjetunión belül

A kollektivizálás csúcsán, az első ötéves terv ciklusában (1928 és 1933 között) egyes becslések szerint mintegy 6 – 7 millió ember pusztult el Ukrajnában az éhínség miatt, ott, ahol a XIX. században a világon a legtöbb gabonát termelték.

A második világháború kitörésekor 1939-ben a Szovjetunió megszállta Lengyelország keleti részét, nagyjából Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát. 1941-től a Barbarossa hadművelet szerint támadó németek egész Ukrajnát elfoglalták, ott rablógazdálkodást folytatnak, egészen a szovjetek 1942 és 1944 között tartó támadásáig. 1945. február 4-11. között Ukrajnában került megrendezésre a szövetséges nagyhatalmak vezetői között a II. világháború utáni rendezés egyik találkozója, a jaltai konferencia. A háború lezártával Lengyelország keleti része, és Kárpátalja is az Ukrán SZSZK-hoz került, illetve 1954-ben az Oroszországi SZFSZK-tól visszacsatolták a Krím-félszigetet.

1986. április 26-án a Pripjaty folyó mellett fekvő Csernobilban súlyos atomerőmű robbanás történt. Ennek következményeképp a Kijevtől északra található vidékek, illetve Fehéroroszországban található nagy területek még mindig súlyosan sugárveszélyesek.

[szerkesztés] A független Ukrajna

Ukrajna 1991. augusztus 24-én kiáltotta ki függetlenségét, amelyet egy december 1-jén megtartott választáson az ukránok többsége támogatott. Az országban azóta többpártrendszer működik. Még ugyanebben az évben kisebb konfliktus alakult ki Ukrajna és Oroszország között a Krím-félsziget hovatartozásáról. 1994-ben Bill Clinton amerikai és Leonyid Kravcsuk ukrán elnök egyezményt kötött Ukrajna nukleáris fegyvereinek leszereléséről.

2004-ben Leonyid Kucsma elnök bejelentette, hogy nem indul az elnökválasztásokon. Két jelölt mérkőzött meg, Viktor Janukovics, aki mind Kucsma, mind Oroszország támogatását maga mögött tudhatta, illetve Viktor Juscsenko, aki a nyugatra nyitás politikáját tartotta szem előtt. A lezajlott választásokon a hivatalos eredmények szerint parányi többséggel Viktor Janukovics győzött, ám az ellenzék hívei tüntetésekbe kezdtek Kijev utcáin új választásokat követelve, a keleti régiókban történt választási csalások és megfélemlítésekre hivatkozva (narancssárga forradalom). Az alkotmánybíróság végül megsemmisítette a választási eredményeket.A győztes narancssárga forradalmat követően a nyugati orientáltságú Viktor Juscsenko vált Ukrajna elnökévé.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Az 1996-ban elfogadott alkotmány tiszteletben tartja a polgárjogok mellett az emberi és szabadság jogokat is.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Az állam élén az elnök áll, az ő feladata kinevezni a miniszterelnököt is, akit az Legfelsőbb Tanács (a Verhovna Rada) fogad el. Az államelnök továbbá az egyes miniszterek kinevezéséért is felelős.

Az ország valamennyi településén működik önkormányzat, ám hatáskörük igencsak korlátozott.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Ukrajna 24 területből (oblaszty), egy autonóm köztársaságból (Krím), illetve két önálló közigazgatási egységből, Kijevből és Szevasztopolból áll.

Ukrán közigazgatási egységek:

Cserkaszi terület – Черкаська область Csernyihivi terület – Чернігівська область Csernyivci terület – Чернівецька область Dnyipropetrovszki terület – Дніпропетровська область Donecki terület – Донецька область Harkivi terület – Харківська область Herszoni terület – Херсонська область Hmelnickiji terület – Хмельницька область Ivano-Frankivszki terület – Івано-Франківська область Kárpátaljai terület (vagy Kárpátalja) – Закарпатська область Kirovohradi terület – Кіровоградська область Kijev város – місто Київ Kijevi terület – Київська область Krími Autonóm Köztársaság – Автономна Республіка Крим (Qırım Muhtar Cumhuriyeti / Къырым Мухтар Джумхуриети) Luhanszki terület – Луганська область Lvivi terület – Львівська область Mikolajivi terület – Миколаївська область Odeszai terület – Одеська область Poltavai terület – Полтавська область Rivnei terület – Рівненська область Szevasztopol város – місто Севастополь Szumi terület – Сумська область Ternopili terület – Тернопільська область Vinnicjai terület – Вінницька область Volinyi terület – Волинська область Zaporizzsjai terület – Запорізька область Zsitomiri terület – Житомирська область

Cserkaszi – Черкаси Csernyihiv – Чернігів Csernyivci – Чернівці Dnyipropetrovszk – Дніпропетровськ Doneck – Донецьк Harkiv – Харків Herszon – Херсон Hmelnickij – Хмельницький Ivano-Frankivszk – Івано-Франківськ Ungvár – Ужгород Kirovohrad – Кіровоград Kijev – Київ Kijev – Київ Szimferopol – Сімферополь Aqyar / Акъяр Luhanszk – Луганськ Lviv – Львів Mikolajiv – Миколаїв Odesza – Одеса Poltava – Полтава Rivne – Рівне Szevasztopol – Севастополь Szumi – Суми Ternopil – Тернопіль Vinnicja – Вінниця Luck – Луцьк Zaporizzsja – Запоріжжя Zsitomir – Житомир

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Népesség: 46 710 816 fő (2006. júliusi becslés)
• Népsűrűség: 80 fő/km²
• Népességnövekedés: -0,6% (2006)
• Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 64 év, nők 75 év (év)
• Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 14,1%, 15-64 éves 69,3%, 65 év feletti 16,6%
• Városi lakosság aránya: 71% (1999)
• Írástudatlanság: 0,3% (2003)

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Főváros: Kijev (Kijiv) 2 611 327 fő (2001) Fontosabb városok: Harkiv 1 470 902 fő, Dnyipropetrovszk 1 065 008 fő ,Odesza 1 029 049 fő, Doneck 1 016 194 fő, Zaporizzsja 815 256 fő, Lviv 732 818 fő, Krivij Rih 668 980 fő (2001)

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

• Hivatalos nyelv: ukrán, regionálisan: orosz
• Népek: ukrán 77,8% ,orosz 17,3%,fehérorosz 0,6%,moldován 0,5%,krími tatár 0,5%,bolgár 0,4%,magyar 0,3%, román 0,3%, lengyel 0,3%, zsidó 0,2%, egyéb 1,8%
• Vallások:
• Írásrendszer: cirill ábécé

Ukrajna egyetlen hivatalos nyelve az ukrán, ám lakosságát tekintve egyáltalán nem tekinthető nemzetállamnak, mivel az ukránok a lakosság mindössze 71%-át teszik ki (ide számítva Kárpátalja ruszin lakosságát is). A keleti és dél-keleti területeken jelentős orosz kisebbség él (21%). Az országban magyarok, fehérororoszok, moldovánok, lengyelek és tatárok is élnek.

Az ország nagy része ortodox vallású, de Galíciában, Bukovinában és Kárpátalján a görög katolikus vallás számottevő, illetve jelentős számban élnek még itt római katolikusok is.

[szerkesztés] Szociális rendszer

Ukrajna a volt szocialista országok „demográfiai betegségében” szenved, az ország lakossága csökken. A jelenséget súlyosbítja az egészségügyi háló hiányossága. Észak-Ukrajnában a csernobili atomatomerőmű-balesetet követő sugárszennyezés máig ható következménnyel van az erre élőkre.

[szerkesztés] Gazdaság

A Szovjetunióban Ukrajna fontos mezőgazdasági és ipari övezet volt. Nagyobb gazdasági rendszerváltás hiányában azonban még mindig jelentősen függ Oroszországtól. Energiatermelése az orosz földgázon és kőolajon alapszik. A nagy külgazdasági függőség kiszolgáltatottá teszi az országot a nemzetközi változásoknak. 1993-ban nagy infláció, 1999-ben nagy gazdasági recesszió jellemezte az országot.

2000-et követően az ország gazdasága óriási lendülettel fejlődni kezdett. GDP-je évi 8–12%-kal nő.

[szerkesztés] Általános adatok

• Szovjetunió összeomlását követően a termelési érték több mint 60%-kal esett vissza.A nehézipar privatizációja és az ipari szerkezet átalakítása még csak napjainkban kezdődött el.

Ukrajna adta egykor a teljes szovjet mezőgazdasági termelés 1/4-ét,s a természeti adottságai révén jelenleg is Európa vezető élelmiszer-szállítója lehetne,de a magángazdaságok kialakítása még csak folyamatban van.

Az energiaszükséglet 85%-a importból származik. 2001-től kezdődött meg az ukrán gazdaság kisebb fellendülése a világpiaci árnál alacsonyabb fémipari és gépipari termékek exportjának növekedése következtében.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

A szovjet nehézipar öröksége

Ukrajna keleti részén a Donec-medence feketeszén-telepei alapozták meg az orosz, majd a szovjet birodalom legfontosabb iparvidékének létrejöttétt.

• Krivij Rih ércbányáira épült a vaskohászat.

A vas-és acélművek közelében épült nehézgépgyárakban előállított termékei:

bányászati gépek

kohászati gépek

mozdonyok

hadfelszerelések

• Donec-medencére települt vegyipara

• Dnyeper mentén alakult ki: a közép-ukrajnai iparvidék:

vízerőmű

alumíniumkohó

repülőgépgyártó és rakétatechnikai üzemek

• Lviv az ukrán kultúra központja, de jelentős ipari kapacitásokkal is rendelkezik.

autóbuszgyár (LAZ)

műszertechnika

szövetáru

gyógyszergyár

• Ukrajna külkereskedelmi forgalmának jelentős része Odesza kikötőjén át bonyolódik le.

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Kultúra

Ukrajnára a sok nemzetiség és külföldi hatás miatt a kulturális sokszínűség jellemző.

Az ország fő kulturális körzetei:

• Donyec-medence
• Galícia (Lviv központtal)
• Poleszje (Nyugat-Ukrajna)

További kisebb körzetek

• Bukovina
• Kárpátalja
• Krím-félsziget
• Tengermellék (Odesza környéke)

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

Könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

A kárpátaljai magyarok művészeti életéről lásd a Kárpátalja szócikket!

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• ukrajna.lap.hu
• Ukrajna Térkép
• Fotógalléria Ukrajnáról