Csanálos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csanálos (románul Urziceni, korábban Cenaloş, németül Schinal): község Romániában, Szatmár megyében. Közúti határátkelőhely Magyarország (Vállaj) felé.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Lakossága
5 Látnivalók
6 Híres emberek
7 Források
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Nagykárolytól 9 km-re északnyugatra, a magyar határ mellett fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a csalán szó hangátvetéses változatából keletkezett. A 13. században még Vadának hívták. 1712-ben Schinalosch, 1796-ban Cshinal alakban jegyezték föl. A hivatalos úton keletkezett román név a magyar tükörfordítása (urzică 'csalán').

[szerkesztés] Története

A Leleiek telepítették, akik később a Károlyi családnak engedték át. 1660 előtt lakói elhagyták.
1712 és 1716 között a Károlyiak baden-württembergi svábokat telepítettek be. A szatmári német telepítés első szakaszából ez az egyetlen kolónia maradt meg. 1723-ig újabb betelepülők érkeztek, velük együtt ekkorra 76 sváb gazda lakta, közülük 43 württembergi és 21 badeni származású. 1811-ben családfői közül még 87 telkes gazda, 32 házas, 11 házatlan zsellér és 21 pfründler (eltartott öreg), de a német falvakban bevett majorátus intézménye miatt 1914-re már a családfők ¾-e zsellér és csak ¼-e telkes gazda. A 19. században jelentős volt szőlőművelése és lótenyésztése. Az Ecsedi-láp lecsapolása után sokan települtek be a faluba. 1910-ben tagosították földjeit. A 20. század elején a környék leggazdagabb és legnagyobb presztizsű településének számított.
A csanálosiak nyelvcseréje az 1827 és a 20. század eleje közötti időszakban játszódott le. 1827-ben jegyzik föl először a faluban dívó nyelvként a német mellett a magyar nyelvet is, 1904-ben pedig a katolikus iskola kizárólagosan magyar tannyelvűvé vált. Az első magyar származású plébános 1830-tól, az első magyar tanító 1890-től működött a faluban. 1921-ben egyetlen lakója sem szavazott a német tannyelv bevezetése mellett, 1934-ben pedig az állam megszüntette a római katolikus iskolát, mivel az nem indított párhuzamos német osztályt. 1945-ben 247 lakosát mégis mint németeket hurcolták a Szovjetunióba, 25-öt pedig Földvárra.
Az 1950-es években vált ki belőle Csanáloserdő (Nagyerdő, Urziceni-Pădure). 2003-ban Medgyessy Péter és Adrian Năstase miniszterelnökök közösen nyitották meg a határátkelőhelyet.

[szerkesztés] Lakossága

1900-ben 1439 lakosából 1272 volt magyar és 165 német anyanyelvű; 1362 római katolikus, 54 görög katolikus és 23 református vallású.
1992-ben 1366 lakosából 709 német, 510 magyar, 76 cigány és 69 román nemzetiségű; 1255 római katolikus, 65 ortdodox, 28 görög katolikus és 16 református vallású. A hozzátartozó Csanáloserdőt 241-en lakták (180 magyar és 58 román).

[szerkesztés] Látnivalók

Római katolikus temploma 1751-ből való. Az 1861-es tűzvész után újraépítették, tornya 1877-ben épült.
A szőlőben található Nepomuki Szt. János-kápolna 1772-ben épült.