Déry Tibor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Déry Tibor (Budapest, 1894. október 18. – Budapest, 1977. augusztus 18.) magyar Kossuth- és Baumgarten-díjas író. Több külföldi akadémia dísztagja (Berlin, Hamburg, Mainz stb.).

Tartalomjegyzék 1 Életének első szakasza 2 Emigráció 3 Emigráció után 4 1945 után 5 Elismerései 6 Művei

[szerkesztés] Életének első szakasza

Déry Tibor jómódú polgári család sarjaként Budapesten született. A Kereskedelmi Akadémia elvégzése (1911) után egy évet töltött nyelvtanulással St. Gallenben. 1913-tól öt éven keresztül tisztviselőként dolgozik a Nasici Rt.-nél, először az erdélyi Galócáson, majd Budapesten. Ezen évek alatt főleg írással foglalkozott. Lia című kisregényével 1917-ben az Érdekes Újság pályázatán keltett feltűnést. Ekkortól két éven keresztül számos verse és novellája jelent meg a Nyugatban. Az első világháború után, 1918-1919 fordulóján tagja lett a Kommunista Pártnak, a Tanácsköztársaság ideje alatt pedig beválasztották az Írói Direktóriumba. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták. szabadulása után (1920-ban) az emigrációt választotta.

[szerkesztés] Emigráció

Először Bécsbe ment, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1923-ban Párizsba költözött, majd 1926-ban az olaszországi Perugiába, ahol megírta Az óriáscsecsemő című művét, amely a magyar avantgarde egyik kiemelkedő darabja.

[szerkesztés] Emigráció után

1926-ban visszatért Budapestre, ámde a későbbiekben is sokat utazott külföldre hónapokra, vagy akár évekre is. 1934-ben Bécsben részt vett a Schutzbund felkelésében, s elkezdte írni a A befejezetlen mondat című háromkötetes regényét, amelyet 1937-ben fejezett be, de csupán csak egy évtized múlva adtak ki. Ezután kénytelen volt elhagyni Bécset, Spanyolországba menekült. Ebben az időben írásait nem közölték túl nagy számban, művek fordításával kereste meg kenyerét. Magyarország náci megszállása után (1944. március 19.) bujkálni kényszerült.

[szerkesztés] 1945 után

1945 után belépett a Kommunista Pártba, és beválasztották az Írószövetség vezetőségébe. Sorban jelentek meg régebben ki nem adott művei: Alvilági játékok, Szemtől-szembe, Jókedv és buzgalom). A Nemzeti Színház bemutatta a Tükör c. színművét (1947. márc. 21.), A tanúk (1948) és az Itthon c. darabját (1948. jan. 9.). 1950-ben és 1952-ben jelent meg a Felelet c. eredetileg tetralógiának tervezett regényének I. és II. kötete. A II. kötet megjelenése után kialakult vita a dogmatikus kultúrpolitika hibáit tükrözte. A következő években tovább folytatta alkotó munkáját (Simon Menyhért születése, Talpsimogató, A ló meg az öregasszony, Niki. Egy kutya története). 1956 júniusában a Petőfi-köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása után kizárták a pártból. 1956–1957 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. 1963-ban novellagyűjteménnyel (Szerelem) tért vissza az irodalmi életbe. A nyarakat balatonfüredi tamás-hegyi házában töltötte. Itt készült róla a Magyar Televízió 1977-ben sugárzott műsora. Tiszteletére létrehozták a Déry Tibor-díjat, amit először 1984-ben adtak oda valakinek.

[szerkesztés] Elismerései

• 1947-ben megkapta a Baumgarten-díjat
• 1948-ban megkapta a Kossuth-díjat

[szerkesztés] Művei

• Lia – 1917.
• Az óriáscsecsemő – 1926.
• A befejezetlen mondat – 1937. (ekkora lett kész művével; 1947-ben adta ki)
• Szemtől-szembe – 1945.
• Alvilági játékok – 1946.
• Tükör – 1947. március 21.
• Jókedv és buzgalom – 1948.
• Itthon – 1948. január 9.
• A tanúk – 1948.
• Felelet – 1950-1952.
• Simon Menyhért születése – 1953.
• Talpsimogató – 1954.
• Ló meg az öregasszony – 1955.
• Niki. Egy kutya története – 1956.
• G. A. úr X-ben – 1964.
• A kiközösítő – 1966.
• Ítélet nincs – 1969.
• Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról – 1971.
• A napok hordaléka – 1972.
• Kedves bóper... – 1973.
• Újabb napok hordaléka – 1975.