Edwin Hubble

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Edwin Hubble a Mount Palomar Obszervatórium Schmidt-távcsövénél

Edwin Powell Hubble (Marshfield, Missouri, 1889. november 20. – San Marino, Kalifornia, 1953. szeptember 28.) amerikai csillagász, aki felfedezte, hogy a galaxisok nem a Tejútrendszer részei, valamints felfedezte a kozmikus vöröseltolódást. Az elsők között érvelt amellett, hogy a távoli galaxisok vöröseltolódását a világegyetem tágulása okozza. A modern idők egyik vezető csillagásza volt, és ő rakta le a fizikai kozmológia alapjait.

Róla nevezték el a Hubble-űrtávcsövet.

Tartalomjegyzék

1 Felfedezései

[szerkesztés] Felfedezései

Az 2,5 m (100 inch) átmérőjű Hooker-távcső a Mount Wilson Obszervatóriumban a kaliforniai Los Angeles közelében. Ezzel a távcsővel mérte meg Edwin Hubble a galaxisok vöröseltolódását, és fedezte fel, hogy az Univerzum tágul. A fényképezés idején a távcső éppen használaton kívül volt. 1992-ben adaptív optikával szerelték fel, és azóta ismét használatban van.

[szerkesztés] Léteznek galaxisok a Tejútrendszeren kívül

Hubble megérkezése a Wilson-hegyi Obszervatóriumhoz 1919-ben nagyjából egybe esett a 100 hüvelykes Hooker Teleszkóp építésének a befejezésével. Ez volt akkor a világ legerősebb teleszkópja. Hubble 1923-1924-es megfigyelései a Hooker Teleszkóppal minden kétséget kizáróan megerősítették, hogy a korábban megfigyelt elmosódott ködfoltok nem részei a galaxisunknak. Saját maguk is Tejútrendszeren kívüli galaxisokat alkotnak. A felfedezést 1924. december 30-án közölte. Hubble osztályozta a galaxisokat tartalmuk, távolságuk, méretük és fényességük szerint.

[szerkesztés] Az univerzum tágul

Hubble-t gyakran hibásan a galaxisok vöröseltolódása felfedezőjének tekintik. Ezeknek a méréséknek a jelentőségét már 1917 előtt felirsmerte James Edward Keeler (Lick & Allegheny), Vesto Melvin Slipher (Lowell), és William Wallace Campbell (Lick) más obszervatóriumoknál. Saját távolságméréseiket Sliper vöröseltolódás méréseivel összevetve, Hubble és Milton Humason arányosságot fedezett fel az objektumok távolsága és vöröseltolódása között. 46 galaxist tanulmányozva a Hubble-Humason állandónak 500 km/s/Mpc értéket kapták, amely a távolsági beosztásuk hibája miatt sokkal nagyobb a ma elfogadott értéknél. Ilyen hibák a távolság meghatározásában tovább kísérték a csillagászokat. 1929-ben Hubble és Humason megfogalmazta a galaxisok empirikus Vöröseltolódás Távolság Törvényét, amelyet ma egyszerüen csak Hubble-törvénynek nevezünk. Ha a vöröseltolódást a távolodási sebesség következményének tekintjük, akkor a Hubble-törvény az általános relativitáselméletéből levezethető homogén, izotróp és táguló de Sitter univerzum egyik következménye. Bár a táguló univerzum alapját szolgáló fogalmakat már korábban megértették, Hubble és Humason bejelentése vezetett a szélesebb körű elismeréshez. A törvény leírja, hogy minél nagyobb a távolság két galaxis között, annál nagyobb a relatív távolodási sebesség közöttük.

Ez a felfedezés vezetett később az Ősrobbánás elméletének kidolgozásához George Gamow és Fred Hoyle által. Az Ősrobbanás és a kozmológiai alapelv együtt magába foglalja, hogy a tér az álatlános relativitás Friedmann-Lemaître modelljének megfelelően tágul.

Korábban, 1917-ben Albert Einstein azt találta, hogy az újonnan kidolgozott általános relativitáselmélet szerint az univerzum vagy tágul, vagy összehúzódik, de nem lehet nyugalomban. Einstein képtelen volt hinni saját számításaiban, ezért bevezetett egyenleteibe egy ún. kozmológiai állandót, hogy kikerülje ezt a problémát. Mikor meghallotta Hubble felfedezését, azt mondta, az egyenletek megváltoztatása volt "életem legnagyobb melléfogása".

[szerkesztés] Más felfedezések

Hubble 1935. augusztus 30-án fedezte fel az 1373 Cincinnati kisbolygót. Ebben az időben írta meg két művét: The Observational Approach to Cosmology (A Kozmológia Megfigyelési Oldala) és The Realm of the Nebulae.