Erinnüszök
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A bosszúállás véres istennői a görög mitológiában. A legenda szerint amikor Kronosz megfosztotta apját, Uranoszt férfiasságától, az ég vére a földre hullott, és így az apagyilkosság véréből születtek meg az Erinnüszök. Így Gaia és Uranosz gyermekei. A három nőnek kígyók voltak hajuk helyén, kutya fejük és denevér szárnyuk volt, és fekete testük. Az alvilágban lakó Aléktó, Tisziphoné és Megaira, azaz az Erinnüszök meghallgatták a halandók panaszait és a kirívó bűnösöket halálra üldözték, és rézszögekkel kivert korbácsaikkal kíméletlenül és kegyelmet nem ismerve őrjítették meg áldozataikat, akik általában a Tartaroszba jutottak. Az ókori világban annyira rettegtek tőlük, hogy már nevük puszta kiejtése is bajt hozhatott, így gyakran nevezték őket Eumeniszeknek, azaz Nyájasoknak. Születésükből fakadóan az Erinnüszök leginkább azokat üldözték, akik apagyilkosságot követtek el, vagy családjuk egy tagját ölték meg.
Így került az üldözöttek közé Oresztész is, aki anyját ölte meg, és az Erinnüszök vadásztak rá. Azonban a mükénéi királyfi szenvedését sokan igazságtalannak tartották, így tárgyalásra hívták a véres kísérteteket Athénba. Az Areiosz Pagosz előtt az Erinnüszök képviselték a vádat Oresztész ügyében, de a tárgyalás végén be kellett látniuk tévedésüket. Athén az Erinnüszök legkedvesebb városa volt, ezért tartották itt a tárgyalást, ugyanis a város úgy tisztelte a három démont, mint Athén kegyes, segítő istennőit. Római megfelelőik a Fúriák voltak.