Felsőszépfalu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Felsőszépfalu (1899-ig Felső-Sunyava, szlovákul Višná Šuňava, németül Ober-Schönau) Szépfalu településrésze, 1974-ig önálló falu Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Poprádtól 17 km-re nyugatra fekszik.
[szerkesztés] Története
Területét 1269-ben kapta adományba a liptói Bogomir comes. 1298-ban villa Sonav néven említik. 1321. szeptember 22-én Bogomír fia Dénes örökségét a mai Felsőszépfalut a karthauzi rendnek adta. Előbb a létánfalvi, majd a lehnici karthauzi kolostor birtoka volt. 1398 előtt a selmeci kolostor kapta meg a birtokot. Ekkor említik Szent Simon és Júdás apaostolok tiszteletére szentelt templomát. A birtok közvetlen szomszédságába Alsószépfaluba a 15. században a német jog alapján új telepesek érkeztek. 1646-ban a falu birtoka a jezsuitáké lett, akik 1765-ben kis templomot is építettek ide. A 17. – 18. század ban a környező hegyekben betyárok tanyáztak, akik sokszor megtámadták az arra utazókat. Leghíresebb közülük Juraj Jánosík volt, akinek alakja ma is él a nép elbeszéléseiben. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1848-ban a falu lakói kiálltak a szlovák nemzeti eszmék mellett. 1910-ben 668, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Miklós temploma 1832-ben épült barokk stílusban.
Based on work by