Flamenco

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A flamenco, mint művészi kifejezési forma a cigány-andalúz nép önkifejezési szükségleteiből fakadóan, ösztönösen születik meg. A flamenco művészeti formát jelöl, mely három részből áll össze: a legősibb formája az ének (cante), amihez hangszeres kíséret és tánc (baile) kapcsolódhat. A hangszeres kíséret eleinte csak tapsot, vagy egyszerű ütőhangszereket (botok összeütése, zaj keltése kocsmaasztalon, cajón) jelentett. A gitár, amit sokan tévesen azonosítanak a flamencoval csak későn, a XIX. század végén lett kedvelt hangszer. Azóta létezik a flamenconak csak hangszeres formája is (többnyire szóló gitár), ami addig elképzelhetetlen lett volna. Mivel a flamenco tükre a spanyol élet évszázadainak, a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban, teljes valójában érzékelhető hatása. Mindenki aki érzi, mindenki aki átéli részt kap világából. A nép az éneken, a gitárjátékon és a táncon keresztül máig őrzi a "flamenco esszenciát", a flamenco szabályait, törvényeit.

A flamenco, mint az ősi táncok, a mágikus rítusok szabályai szerint épül föl: a kör, a ceremóniamester és a résztvevők alkotják alapját.

[szerkesztés] A flamenco tánc

Ellentétben a cante különböző fajtáival, a tánccal kapcsolatban nagyon kevés kutatást végeztek, és azt is nagyrészt a kellő szakértelem nélkül dokumentálták. Mindazonáltal a cigányok történetéről és a flamenco egyéb fajtáinak kialakulásáról meglevő ismereteink világossá teszik, hogy a cante jondo, ami ezen a részén alakult ki Spanyolországnak, bizánci, perzsa, héber, görög és arab nyomokat is magán hordoz. Mivel a tánc és ének korán összefonódott, egyértelmű, hogy ezek a hatások mindkét ágat ugyanolyan erősen érték. Kutatások kimutatták a flamencotánc közvetlen kapcsolatát a négy nagyobb indiai kultikus tánccal (katak, kathakali, manipuri, bharata natyam). Az indiai hatás nem elszigetelt jelenség. Andalúzia viharos történelmét tanulmányozva többször tapasztalunk indiai kulturális jelenlétet.