Galeon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A galeon a 16–17. század óceánokat járó teher- és hadihajója volt. Kielégítő merülés, teherbíró képesség és kitűnő navigációs tulajdonságok jellemezték. A portugál karakkból, illetve a genovai kokából keletkezett, s ezért evezői sem voltak. [[Spanyol eredetű elnevezése valószínűleg az arab nyelvből származik: az arab „halion” nagy hajót jelent (nagyobb hajót, mint a karakk, attól jellegzetesen hajlított kisméretű orrával is különbözött). A hajóorrot faragott szoboralak, az ún. gallion díszítette. Az orrárbocra kis keresztvitorla vagy háromszögű orrvitorla került. A hajó kezdetben négy, később pedig három árbocot hordozott, az árbocokat keresztvitorlával látták el, csak az utolsó tatárboc volt latin vitorlázatú. A galleon az első hajótípus melyen a kezdetektől fogva megtalálható a kasvitorla.
A hadicélokra alkalmazott galleonok korlátozott kereskedelmi képességgel is rendelkeztek. Fő feladatuk kezdetekben a kereskedelmi hajók védelme volt a kalózoktól. A 16. századtól megjelentek a kifejezetten katonai célokra épült galleonok, melyek már csaták megvívására lettek tervezve. A 16–17. században megjelent közvetlenül a tatárboc mögött a negyedik árboc, az ún. bonaventura is. Ez volt az első hajó, amely sudárvitorlával is fel volt szerelve, tehát árboconként három vitorlát hordozott. Ezeknek a gelleonoknak a hossza már 45 m, szélessége pedig 11–12 m volt. Magasabb árbocaik három keresztrudat hordozott, ezért az árbocok is három toldalékból tevődött össze. Az árbocmerevítők, amelyek összekötötték őket, kör alakú, oldalvéddel körülhatárolt felületekben folytatódtak, ezek megfigyelőállásként szolgáltak. A hátsó árboc kivételével, mindegyik árboc két ilyen „gólyafészket” hordozott.
Fegyverzetét kb. 80 db ágyú alkotta, ebből 32 db az alsó fedélzeten, 28 db a felső és 20 a fedélzeti felépítményekben kapott helyett. A tatfelépítmények több emeletesek voltak, és minden emelet erkélyben végződött. A magas első felépítmény túlnyúlt a hajótörzsön. Az orrárboc a római artemonra emlékeztetett.
A 17. századra már 2500 t vízkiszorítású és 2000 t terhelhetőségű hadi galleonok is megjelentek. Elő- és főárbocán négy-négy keresztvitorlát, tatárbocán egy latin és két keresztvitorlát hordozott, az orrárbocán pedig a szokásos vakvitorlán kívül az orrsudár fölött is megjelent egy keresztvitorla. Elmaradt a negyedik árboc, viszont megjelent a negyedik keresztvitorla a royal, vagyis a „király” vitorla. A hajó 100 ágyúja három fedélzeten volt elhelyezve. Ez a vitorlás az akkori idők legnagyobb hajójának számított. Hossza 70 m, legmagasabb árboca 60 m magas volt.
Based on work by Névtelen Wikipédia-felhasználó(k).