Karakk
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A karakk a 14–16. század között hadi- és kereskedelmi célokra használt vitorlás hajó volt. Portugáliából származott, ezzel tartották a kapcsolatot a portugálok brazil és indiai gyarmataikkal. Két fedélzettel épült, teherbíró képessége 200–600 t volt, hatalmas öblös kidudorodó törzse alsó és felső irányában is összeszűkült. 27 méteres hossza mellett fedélzete 8 méterre szélesedett ki, karcsúnak aligha nevezhető. A 15. században – amikor ezt a hajót nao néven is emlegették – csak néhány ágyút hordozott, de a 16. században az ágyúk száma elérte a 40 db-ot, s a felépítményen kívül a hajó oldalaira és a fedélzetközbe (ágyúfedélzet) is telepítettek.
A karakk kezdetben kétárbocos volt, az egyik a hajó közepén állt, erre nagy keresztvitorlát vontak, a ki árboc a tatra szorult, ez latin vitorlával szerelték fel. Később a karakkot három árboccal építették, és a fő-, de néha az előárbocot is ellátták kasvitorlával (a fővitorla fölött), s orrárbocrúd alatt megjelent a bonnet (a hasvitorla). A karakkok elterjedtek egész Európában, északon főleg a hollandok használták. A hajóikon – valószínűleg a kogge mintájára – sem kas-, sem bonnet vitorlát nem használtak. A karakkok első és hátsó felépítményeit tetőszerkezet védte az ellenség könnyebb lövedékei ellen. Hasonlóképpen védettek voltak a kasban kialakított lőállások is.
Based on work by