Georgij Konsztantyinovics Zsukov

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Georgij Konsztatyinovics Zsukov (Георгий Константинович Жуков), (Sztrelovka, 1896. december 1. – Moszkva, 1974. június 18.) orosz-szovjet hivatásos katona, a Szovjetunió marsallja, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az SZKP KB tagja, honvédelmi miniszter.

Szegényparaszti családba született Sztrelkovkában (Kaluga-i terület), édesapja cipész volt. A helyi egyházi iskolába járatták ahol kitüntetéssel végzett. Szűcsnek tanult, majd moszkvában folytatta tanlumányait. 1915-ben behívták katonának, a lovasságnál szolgált és altiszti rangon fejezte be az I. világháborút. 1918-ban belép a Vörös Hadseregbe, majd egy évvel késöbb a Szovjetunió Kommunista Pártjába is. 1941-ben vezérakari főnöknek nevezték ki, így a hadügyminiszter első helyettese lett. 1957-től a Központi Bízottság tagja.

Harcolt az I. világháborúban, 1939-ben a Japán-Mongol konfliktusban ért el sikereket (a Japán-Mongol harcokban elért eredményeiért tüntették ki először a Szovjetunió Hőse címmel amit a késöbbiekben még háromszor adtak neki, ugyanezen sikereiért kapta meg a tábornoki kinevezést). 1940-ben a kijevi különleges körzet parancsnoka, irányította a leningrádi, az ukrán, a belorusz frontot, majd az ellentámadást egész a berlini ostrom végéig. Védte Moszkvát és Leningrádot.

Sztálin kedvenceként tartották számon 1941-ig amikor egy köztük kialakult konfliktus miatt 1946-ban koholt vádakkal akarta eltenni láb alól, de a magas beosztásban lévő parancsnokok megvédték (saját életüket is féltve), de így is leváltották fontosabb funkcióiból. 1951-ben a koreai konfliktus kapcsán még szűkségük volt rá és visszahívták. Csak Sztálin halála után (1953) lehetett újra a KB tagja (1955-től elnökségi póttag 1957-ig) és a honvédelmi miniszteri helyettes majd a miniszteri kinevezést is megkapta (1955 – 1957 között). 1957-ben koholt vádak alapján menesztik a pártvezetésből, majd 1958-ban nyugállományba helyezték. Aime Constantini szerint ő volt a Szovjetunió lekiválóbb tábornagya, de vegyes ézelmeket tápláltak felé honfitársai. Ugyanakkor kétségtelen, hogy kora egyik legnagyobb katonai vezetője volt.

1974-ben Moszkvában halt meg.