Gilgames, Enkidu és az alvilág
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Gilgames, Enkidu és az alvilág (modern cím), Gilgames és a huluppu (nyárfa?) (modern címváltozat), a Kr. e III. évezred körzepén keletkezett sumer eposz, a Gilgames alakjához fűződő sumer epikus ciklus egyik tagja. Az eposz központi témája az uruki mondakörből merít. Uruk (ma: Warka-rommező, Irak) a Kr. e. IV-III. évezredi mezopotámiai kultúra egyik vezető ereje volt. Három királya, Enmerkar, Lugalbanda és Gilgmes (Kr. e. XXVIII – XXVII. század) köré gazdag epikus hagyomány szövődött. (Lásd: Enmerkar és Enszuhkesdaanna, Enmerkar versengése Aratta urával, Lugalbanda a Hegység homályában, Lugalbanda és Enmerkar).
Gilgames a Kr. e. XXVII. században élhetett, a hagyomány neki tulajdonítja Uruk falainak felépítését. A Kr. e. III. évezred derekától már istenségként, az alvilág uraként tisztelték. Az eposz szinte valamennyi ismert Gilgames-témát érinti. Bevezetése a mítikus hajdankort, a világ és a civilizáció kezdeteit idézi. Első részében Innin istennő Urukban elülteti az Euphrátesz partjának egyetlen nyárfáját, a második részben Gilgames elűzi a fa törzsében megtelepedett kártevő szörnyeket, s ezért Innin ajándékaként a fa törzséből dobot és dobverőt készíthet magának. A harmadik részben Gilgames a dob varázserejével munkára hajtja a város lakosait, de hatalmának eszközei a város ifjú szüzeinek panaszára az alvilágba hullanak, szolgája, Enkidu felhozná őket, de mivel nem tartja be az alvilág törvényeit, lenn kell maradnia. A negyedik részben Gilgames a felidézett Enkiduval beszélget a holtak sorsáról.
E mű készíti elő a Gilgames-eposzt. Befejező része a 12 táblás akkád eposz utolsó tábláján csaknem szó szerint i fordításban található meg.
Based on work by