Lugalbanda és Enmerkar
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lugalbanda és Enmerkar (modern cím), a Kr. e. III-II. évezred fordulóján keletkezett sumer irodalmi mű, eposz Enmerkar és Lugalbanda uruki királyok (Kd. Kr. e. XXVIII. század) tetteiről. A mű főhőse Lugalbanda, aki a Sumer királylista szerint Enmerkart követte a trónon. Lugalbanda Zábu országból (Mezopotámiától északkeletre) hazaindulva megkeresi az oroszlánfejű sas, Anzú fészkét (ő a sorstáblák ura, lásd Anzú-eposz), és megeteti a fiókáit. Anzu hálából segítséget ígér neki. Lugalbanda ezután visszaindul Urukba. Mindeközben a város király, Enmerkar szorongatott helyzetbe kerül: városát ostrom alá fogta a martu nép. Enmerkar még segélykérő levelét sem tudja elküldeni Arattába, az ott lakozó Innin istennőhöz. Lugalbanda azonban vállakozik a feladatra, sőt elfogadja Enmerkar feltételét is, miszerint egyedül kel útra, hogy követségét titokban tartsa. Útja során hét hegyen kel át, áthalad Ansan országán, míg végül megérkezik Inninhez, akitől tanácsot kap, miképp törhetik meg az Uruk körüli ostromgyűrűt. Így Lugalbanda szabadította fel Urukot a martu ostrom alól.
Az eposzban az Urukot ostromló ellenség az akkor Mezopotámiába özönlő nyugati nomádok alakját öltötte fel (az ostrom motívumához lásd még: Gilgames és Agga, a martu néphez: Martu házassága). A fő téma Uruk és Aratta kapcsolata, a megfogalmazás azonban a kapcsolatok történeti hátterét nem érinti (bővebben: Enmerkar versengése Aratta urával, a téma mesei feldolgozása: Enmerkar és Enszuhkesdaanna). Az Anzú-téma itt olvasható változata megjelemik később az Etana-eposzban, ezzel ellentétes formában viszont a Lugal ud melambi nirgal című Ninurta-eposz dolgozza fel.
Az eposz az uruki hagyományanyagon kívül bőségesen merít Sumer más városainak mítikus-epikus kincseiből is. Korára vall, hogy magányos hőst szerepeltet (Gilgames, Enkidu és az alvilág), s valószínűleg a történeti legendával (például a Sar tamhári című akkád művel) azonos irányba mutató fejlemény benne a távoli-egzotikus színtér, a kalandregény-elemek.
Based on work by