Giorgio Biandrata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Giorgio Biandrata (Blandrata György) (Saluzzo, 1515 – Gyulafehérvár, 1588. május 5.) olasz orvos, udvari orvos és erdélyi tanácsos

[szerkesztés] Élete

A padovai egyetemen végzett s már ifjuságában szabad elveket vallott. Udvari életét I. Zsigmond lengyel király második nejénél, Bona királynénál, Sforza Galeazzo János mailandi herceg leányánál kezdette, kinél több évig volt udvari orvos, s úgy látszik, az anyakirályné tanácsából ment legelébb Erdélybe 1544-ben mint Izabella királynénak orvosa, kinek udvarában 1551-ig szolgált; ekkor a királynét bujdosásában Kassára, azután 1552-ben Lengyelországba Bona királynéhoz, Izabella anyjához, s innen Oppuliába és Ratiborba, azután ismét vissza Lengyelországba kisérte; innen az öreg királynéval Olaszországba menvén, egy ideig Velence környékén tartózkodott, Mestri egyházi községben fizetést huzott; Bécsbe idéztetvén kihallgatásra, ott augusztus 27. megjelent; azután visszament Olaszországba, s egy ideig némelyek szerint Padovában, mások szerint Ticinoban tartózkodott; szabadelvű nyilatkozataiért a padovai szent inkvizíció által üldöztetett, némelyek szerint börtönbe is záratott, de onnan elillanván, Genfbe menekült, hol Kálvin vallási nézeteit fogadta el s az ottani olasz református hitközség tagjává lett. Kálvinnal kétes kérdések fölött gyakran vitatkozott; kivel nem tudván megegyezni, 1558-ban Lengyelországba költözött; itt szabad nézeteiért nagy hirre tett szert és 1561-ben a krakkói kerület seniorának neveztetett ki; de a Luther és Kálvin tanait követők itt is üldözték, mire II. János (Zsigmond) erdélyi fejedelem meghivását fogadta el, ki őt 1563-ban orvosává és belső tanácsosává tette; ennek halálával, Báthori Istvánnak, Kristófnak s utoljára 1581–1588. Ghyczy János kormányzónak szintén udvari orvosa és tanácsosa volt haláláig.

[szerkesztés] Munkái

1. Gynaecerorum ex Aristotele et Bonaciolo a G. Biandrata medico subalpino noviter excerpta de foecunditatione, graviditate, partu et puerperio. Argentinae, 1539. (Izabella királynénak ajánlva.)

2. Catechismus ecclesiarum dei. Claudiopoli, 1566. (Dávid Ferenczczel.)

3. Propositiones in disputatione Albensi. U. ott, 1566.

4. Refutatio scripti Georgii Maioris. U. ott, 1569. (Dávid Ferenczczel.)