Gustav Robert Kirchhoff

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gustav Robert Kirchhoff (Königsberg, Poroszország, 1824. március 12. – Berlin, 1887. október 17.), német fizikus.

A kémikus Robert Bunsen társaságában megalapozta a színképelemzés elméletét. A színképelemzés (spektrumanalízis) a felhevített anyagok kibocsátotta fény felbontása útján következtet a kémiai összetételre. Kirchhoff a módszert a Nap összetételének a meghatározására is alkalmazta.

Kirchhoff 1845-ben tette közzé a Kirchhoff-törvényeket, ezek lehetővé teszik az áram, a feszültség és az ellenállások számítását villamos hálózatokban. Kiterjesztette Georg Simon Ohm német fizikus elméletét, az áram folyását leíró egyenleteket általánosította háromdimenziós vezető esetére.

Kirchhoff 1847-ben Privatdozent (fizetésnélküli előadó) lett a Berlini Egyetemen, három évvel később fogadta el a fizika rendkívüli tanári kinevezést a Breslaui Egyetemen. A Heidelbergi Egyetemen 1855-ben nevezték ki fizikaprofesszorrá, itt dolgozta ki Bunsennel együtt a színképelemzés módszerét. Megmutatták, hogy minden izzásig hevített elem rá jellemző színú fényt bocsát ki. Ezt a fényt prizmával felbontva minden egyes elemre jellemző egyedi hullámhossz-sorozat adódik. Az új kutatási eszköz alkalmazásával két új elemet fedeztek fel, 1860-ban a céziumot, 1861-ben a rubídiumot.

Kirchhoff tovább lépett, a színképelemzést a Nap összetételének a tanulmányozására alkalmazta. Azt találta, hogy a fénynek gázon való áthaladásakor a gáz azokat a hullámhosszakat nyeli el, amelyeket felhevítve kibocsát. Ezzel az elvvel magyarázta meg a Nap színképében talált sok sötét vonalat, a Fraunhofer-vonalakat. Ezzel a felfedezéssel új korszak kezdődött a csillagászatban.

Kirchhoffot 1875-ben a Berlini Egyetem matematikai fizika professzorává nevezték ki. Legjelentősebb munkái: a Vorlesungen über mathematische Physik (Matematikai fizikai előadások; 1876-94) négy kötete és a Gesammelte Abhandlungen (Összegyűjtött tanulmányok; 1882, pótkötet 1891).