Házityúk
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() Státusz: háziasított
|
|||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Gallus gallus domesticus |
|||||||||||||||||
|
A házityúk, 1-2 hetes koráig: csibe, ivaréretséget megelőzően: csirke vagy jérce, ivarérett him nemű egyede: kakas, ivarérett nőnemű egyede: tyúk (Gallus gallus domesticus). Háziasított madárfaj, mely a háztáji baromfik legelterjedtebb tagja, néha még magát a baromfi szót is használják a csirkék megnevezésére.
Mind húsát, mind tojásait előszeretettel fogyasztják az emberek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Háziasítás
[szerkesztés] Eredete
A házityúk háziasításával kapcsolatban két, egymásnak részben ellentmondó elmélet létezik.
A korábbi elmélet szerint a házityúk monofiletikus származású, tehát egyetlen őstől származik. Ezek szerint a házityúk őse a bankiva tyúk, amely Elő- és Hátsó-Indiában, valamint Indonézia legtöbb szigetén őshonos. Az ezt az elméletet alátámasztó érvek a következők:
- a bankiva, változékonysága miatt, könnyen képez fajtákat,
- a házityúk alapszínei felfedezhetők a bankiva színeiben,
- a hangjuk egyforma,
- a bankiva – házityúk keresztezések szaporodóképes utódokat eredményeznek.
Az újabb vizsgálatok egyre inkább a házityúk több ősre visszavezethető, polifiletikus származására utalnak. Ezek szerint következő fajok vehettek részt a házityúk kialakulásában:
- bankiva tyúk vagy vörös dzsungeltyúk (Gallus ferrugineus),
- ceyloni dzsungeltyúk (Gallus lafayetti),
- szürke dzsungeltyúk (Gallus sonneratti),
- jávai dzsungeltyúk (Gallus varius).
A kutatók érvei szerint a házityúk populációjában túl nagy a változatosság ahhoz, hogy ez egyetlen ősre legyen visszavezethető. Ezen kívül a házityúknak vannak olyan tulajdonságai, amelyek a bankivánál hiányoznak (pl. öt lábujj). Könnyű szelídíthetőségét valószínűleg a szürke dzsungeltyúknak köszönheti.
[szerkesztés] Elterjedése
Domesztikációja ásatási leletek alapján a Kr. e. 3. évezredben ment végbe. A babilóniaiak már a Kr. e. 2. évezredben tartottak tyúkot, az asszíroknál a Kr. e. 7. századból vannak róla adatok. Faliképek tanúsága szerint az egyiptomiak már használtak mesterséges keltetőt.
Görögországba perzsa közvetítéssel került. Az ókorban került Európába, az első írásos feljegyzések K. e. 5-4. évszázadból, görög íróktól származnak. Közép-Európába valószínűleg kelta közvetítéssel került.