Idősebb Bartal György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Idősebb Bartal György (beleházai) (Füss, 1785. április 24. – Damazérkarcsa, 1865. szeptember 20.) magyar királyi udvari tanácsos, Szent István rendi és aranysarkantyús vitéz

[szerkesztés] Élete

A korán árvaságra jutott fiút nagybátyja, Kulcsár Tamás, Komárom vármegye szolgabírája és ennek neje nevelték; a gimnázium alsóbb osztályait Pozsonyban, a két felsőt 1799–1801-ben Nagyszombatban tanulta; a bölcseleti s jogi tanfolyamot 1801–1805-ig a pozsonyi akadémián hallgatta; egy évi joggyakorlat után 1806-ban fölesküdött királyi táblai jegyzőnek és jelen volt az 1807. budai s 1808. pozsonyi országgyüléseken, mint Ghyczy József személynöki itélőmester, majd Ürményi János királyi táblai előadó birónak irodai kiadója. 1809. február 12-én ügyvédi oklevelet nyert. Pálffy Lipót gróf főispáni helytartó által 1810. április 9-én Pozsony vármegye másod aljegyzőjévé s levéltárnokává, 1817. főjegyzőjévé neveztetett. 1823. augusztus 4-én a megye alispánjává s 1825. augusztus 16-án országgyűlési követévé választatott; ekkor Nagy Pál mellett a magyar nyelvért küzdött. 1827. november 17-én Majláth György királyi személynök által személynöki itélőmesternek neveztetvén, elvált megyéjétől. A királyi táblai pályán szerzett neve őt csakhamar nádori itélőmesterré s 1830 januárjában udvari tanácsossá s királyi udvari kancellári előadóvá emelte. Ekkor magyar királyi udvari tanácsos és május 25-én az országgyülési ügyek előadója lett; ezen hivatalában részt vett az 1832–1836. és 1839–1840. országgyűléseken, sőt gyakran Erdély legfontosabb ügyeinek elintézésében is. 1830. szeptember 28-án Ferdinánd király koronázásakor aranysarkantyús vitézzé emeltetett. 1833. május 23-án a Szent István rend vitéze s 1846. július 2-án annak kincstárnoka lett. 1848. május 8-án a magyar udvari kancellária megszünvén, az ujonnan alkotott magyar királyi külügyminisztériumban államtanácsossá s első osztályfőnökké neveztetett ki, mely tisztét november 12-ig viselte. Ezután többnyire Pozsonyban és csallóközi jószágán élt visszavonultan. V. Ferdinánd király 1848. május 20-án gyémántgyűrűvel ajándékozta meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én igazgató, 1858. december 15-én rendes taggá választotta.

[szerkesztés] Munkái

1. Commentariorum ad historiam status jurisque publici Hungariae aevi medii libri XV. Posonii, 1847. 3 kötet. (Ism. Uj M. Muzeum 1858. Pauler Tivadar.)

2. Csallóköz történeti vázlata. Pest, 1860.

3. A párthus és hun-magyar scythákról. Szerző arczképével és rövid életrajzával kiadja Toldy Ferencz. U. ott, 1860.

4. Béla király halhatatlan jegyzőjének, Mátyásnak ujabb diadaláról. U. ott, 1861.

5. A párthus hún-magyar scythákról tanulmányai befejezéseül kiadta Knauz Nándor. U. ott, 1862.

6. Nyilt levele barátjához Knauz Nándorhoz Toldy Ferencz «Valamijére Szent Istvánról». U. ott, 1862.

7. Béla király halhatatlan jegyzőjének hajdani szittyáiról főtekintettel macedoni Nagy Sándor korára. U. ott, 1864.

Történeti értekezései az Uj M. Muzeumban (1858–59), M. Akad. Értesítőben (1859. 1861.) és a M. Tudom. Értekezőben (1862.) jelentek meg; az Egyetemes M. Encyclopaediába történeti s jogtörténeti cikkeket irt.

Arcképe kőre rajzolva nyomt. Rohn 1860. Pesten, megjelent 3. alatt említett munkája, a M. Tud. Értekező I. kötete, és az uj M. Múzeum 1860. I. kötete mellett.