II. Károly angol király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II.Károly angol király (1630. május 29. -1685. február 6.; ur: 1660-1685) Anglia királya a Stuart-házból,a kivégeztetett I.Károly legidősebb fia,II.Jakab bátyja.

A polgárháború idején anyjával Franciaországba menekült. 1650-ben mint skót király partra szállt Skóciában,1651-ben megkoronázták. Oliver Cromwell azonban (aki a skótokat Dunbar mellett 1650-ben súlyosan megverte) Worcesternél Károlyt is legyőzte. Károly ekkor Hollandiába menekült. Cromwell halála után a gazdasági-társadalmi sta- bilitásra törekvő birtokos osztály a Stuart-házat visszahívta.

Károly az ún. bredai nyilatkozatot megszegve,a legreakciósabb,részben katolikus nemesi körökre támaszkodva kormányzott.Hollandiával vívott háborúiban érzékeny veszteségeket szenvedett XIV.Lajossal pedig függő viszonyba került. Kierőszakolta öccsének,a katolikus Jakabnak a trónutódlását. Halálos ágyán maga is felvette a katolikus vallást.

[szerkesztés] A Pallas Nagy Lexikona szerint

K. (II:), angol király (1660-85), az előbbinek és Henriettenak legidősebb fia, szül. 1630 máj 29., megh. Londonban 1685 febr. 6. Angyja kíséretében még a polgárháború kezdetén hagyta el Angliát és atyja kivégzése előtt Hágából megható levelet intézett annak biráihoz. Atyja halálának hirére azonnal felvette a kir. címet és először is Irország felől tervezte igényeit érvényesíteni. De midőn a skótok 1650. országukba hivták, Skóciába indult és Sconeban ősrégi szokás szerint megkoronáztatta magát (1651 elején). De a csatatéren nem volt szerencséje és Cromwellnek Worcester mellett kivívott fényes diadala után (1651 szept. 3.) álruhában és ezer veszélytől környékezve, Anglián keresztül a déli tengerparta volt kénytelen menekülni, hol egy francia hajó megmentette a további üldözéstől. Midőn Cromwell halála után a köztársaság árvaságra jutott és a Monk tábornok és a hosszu parlamentnek még elő tagjai által egybehivott gyülekezet követséget menesztett K.-hoz, ez a neki felajánlott angol koronát készségesen elfogadta és 1660 máj. 26. Doverban parta szállott és negyednapra diadalmenetben vonult be Londonba. Az első években lord Clarendon (l. o.) miniszter és kancellár vitte a kormányt. De midőn a kereskedelmi versengésből támadt hollandi háboru balul ütött ki és Ruyter németalföldi tengernagy a Themsén a király és London lakóinak szemeláttára gyujtotta fel az angol hajóhadat és Anglia és Bredában kötött békében a rövidebbet húzta: a felháborodott parlament Clarendont perbe fogta, ki csak futással menekült meg a börtöntől (1666.). Clarendon helyét ekkor az u. n. Cabal-minisztérium (l. o.) foglalta el, mely a doveri titkos egyezség értelmében Dünkirchent eladta XIV. Lajosnak és Lajostól zsoldot elfogadva, Hollandiának hadat izent. Egyébiránt K. maga is annyira megfeledkezett a becsületről és méltóságról, hogy Lajostól szintén évi díjat húzott. A közvélemény azonban oly hangosan tiltakozott a nyilvánosságra került francia szövetség és Hollandia megtámadása ellen, hogy a parlament nem szavazta meg a háboru költségeit, mire K. 1674. békére lépett Hollandiával. Az egyházi kérdésekben azonban továbbra is azt a politikát követte, melyet XIV. Lajos neki kijelölt. A kedélyek megnyugtatása végett 1673. a Test-actát (l. o.) irta alá, mely törvény értelmében a katolikusok, kik az előirt esküt le nem tehették, az összes állami hivatalokból kizárattak. Ezen kudarc óta K. Lajos és a francia barátság iránt kissé elhidegült. Az 1679-iki parlament mindaddig nem szünt háborogni, mignem K. a Shaftesbury-Temple kabinet tanácsára a hires Habeas Corpus (l. o.) aktát irta alá (1679 máj. 36.). 1662-ben azonban fordulat állott be a politikai élet örökös hullámzásában. Ez év óta ugyanis az ellenzék mindjobban háttérbe szorult. Hasztalanul szőtt Shaftesbury újabb összeesküvést, mely Monmouth herceget, Károlynak természetes fiát akarta a trónra juttatni. A dolog kitudódott, Shaftesburynak menekülnie kellett, a herceget pedig atyja Hollandiába száműzte. Még rosszabbul jártak a rye-house-plot tagjai, kik közül Russel és Essex lord, továbbá Sidney Algernon halállal lakoltak. Halálos ágyán, Jakab ösztönzésére, katolikus hitre tért át. A trónon öccse követte.

Előző uralkodó: I. Károly

Anglia királya 1660–1685 és 1649-1685

Következő uralkodó: II. Jakab