Imhotep

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Imhotep (i. e. 2750 körül) egyiptomi főpap, a fáraó tanácsosa és építésze.

Imhotep Kanofer és Szeth-Nefertem fia volt. Dzsószer, egyiptomi fáraó egyik legbelső tanácsosaként és főépítészeként tevékenykedett. Személyének történetisége minden kétséget kizáróan bizonyítható egy korabeli felirat alapján, amely nevét és címeit Dzsószer egy korabeli szobrának talapzatán örökíti meg. Társadalmi helyzetét jól jelzi korának legmagasabb papi rangja, ami nem csak a fáraó kegyének bizonyítéka, hanem Imhotep műveltségének is, hiszen akkor a főpapi méltóságokat csak a legműveltebb emberekkel töltötték be.

Imhotep fő műve Dzsószer halotti emlékműve és temploma Szakkarában, amely az egyiptomi építészet első monumentális kőalkotása. Imhotep nem csak az építészetben, hanem az írásművészetben is kiemelkedőt alkotott: a szöveghagyományban számos utalás történik – sajnos mára már elveszett – könyveire, melyek közül napjainkra csupán egy kötet címe maradt fenn: a Bölcs mondások könyve.

Az utókor az ókori Egyiptomban Imhotepet istenként kezelte, Ptah isten vagy Thot és Zekhmet fiának tartották, a görögök pedig a maguk gyógyító istenével, Aszklépiosszal azonosították.

[szerkesztés] Források

• Castiglione László: Az ókor nagyjai, Akadémiai kiadó, Budapest, 1971.