Imuthész csodája
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Imuthész csodája egy, a II. századból származó görög nyelvű papiruszon töredékesen fennmaradt óegyiptomi elbeszélés, amelynek ismeretlen szerzője Imuthésznek (Imhotep), a görög Aszklépiosz egyiptomi megfelelőjének egyik csodatételét meséli el novellisztikus keretbe ágyazva. Imhotep egyébként valóban létező személy volt, Dzsószer fáraó egyik főtisztviselője, akit bölcsessége miatt halála után istenként tiszteltek.
A történet előzménye pontosan nem rekonstruálható. Nekthenebef fáraó elrendeli, hogy levéltárósa, Nekhautisz kutasa fel azt a könyvet, amelyben Imhotep csodatételeit jegyezték fel. Miután megtalálták, és elámultak az isten nagyságán, az író megfogadja, hogy lefordítja görögre az iratot. A dolog nehézsége azonban visszariasztotta, és elhalasztotta ígérete teljesítését. Ekkor váratlanul megbetegedett, s lázálmában neki és ezzel egyidejűleg fölötte virrasztó anyjának is megjelent Imhotep, kezében könyvet tartva. Pár percig állt, majd szótlanul eltűnt. Az író ezután hamarosan meggyógyult. Az isten egy papján keresztül azt kérte tőle, hogy hálaajándékok helyett inkább váltsa be ígéretét. A szerző belátja, hogy ez a legnagyobb ajándék, mert mint írja: „minden áldozat csak pillanatig tart, de az írott emlék a hála örök jele marad".
A szerző célja a történettel az, hogy új tartalommal töltse meg az isten kultuszát.
Based on work by