Irányváltó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Irányváltó a mozdonyok jellemző berendezése, segítségével tudja a mozdonyvezető kiválasztani a szerelvény haladási irányát. A mai vonatokban 3 állású: előre – neutrális – hátra, feladatát egy mechanikus fogaskerekes váltó látja el. A régi gőzmozdonyokban ez egyúttal szabályzó is volt: előre 75->1 – neutrális – hátra 1->75; itt a vonat haladási sebességét is befolyásolta. Gőzmozdonyokban az irányváltó a gőz beérkezési irányát és intenzitását szabályozta. A mai irányváltók nem használhatóak, ha a vonat „gázt” kap. Például a magyar M41, V43, V63 mozdonyokban a motor kontroller jobb oldalán egy indexkapcsoló-szerű és -működésű kar, de az Acela Express vagy Dash 9 mozdonyokban ez egy 3 állású kar.
Vannak kivételek is: egyes villamos tolatómozdonyoknak nincs mechanikus irányváltójuk, a kétirányú haladást két egymástól független motor, és vezető-műszerfal biztosítja.
Based on work by