IV. Mehmed

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

IV. Mehmed (1642. január 2. – 1693. január 6.), I. Ibrahim fia és az Oszmán Birodalom szultánja volt 1648 és 1687 között.

Úgy ismert a történelemben, mint Mehmed Avci (a vadász), mivel nagyon szeretett vadászni. A trón ugyan már apja letétele után, 1648-ban szállt reá, de nagykorúságáig mások kormányoztak nevében. 1656-ban maga vette át az uralkodást, de akkor is csak báb volt környezetének kezében és a pompa meg bujaság rabja. Alatta a török birodalom mind jobban lecsúszott a hanyatlás lejtején és alatta rázták le a lengyelek (III. Sobieski János) és a magyarok a török igát.

Uralkodása elején ugyan erélyes vezérei, a Köprülük még egyszer diadalra juttatták a félhold hatalmát, a török hatalom végleges hanyatlását nem gátolták meg. Bécs előtt a török kudarcot vallott (1683), Budavár elveszett (1686) és a harsányi (mohácsi) csatában 1687-ben nagy vereséget szenvedtek a törökök, a velenceiek pedig tengeren győzedelmeskedtek. Ezek a vereségek olyan nagy elégedetlenséget keltettek, hogy a fővárosban Szulejmán nagyvezírt megölték, a sereg pedig Mehmed szultánt börtönbe vetette (ahol 1693. január 6-án meghalt) és öccsét, II. Szulejmánt emelte helyébe a trónra.

Előde:	IV. Mehmed	Utóda:
I. Ibrahim	1648 – 1687	II. Szulejmán
1640 – 1648	oszmán szultánok	1687 – 1691