Kárpáti Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kárpáti Károly, eredetileg Kellner Károly (Eger, 1906. július 2. – Budapest, 1996. szeptember 23.) olimpiai bajnok birkózó, edző, szakíró, sportvezető.

Tartalomjegyzék

1 Sportolói pályafutása
- 1.1 Sporteredményei
2 Edzői és szakírói pályafutása
- 2.1 Főbb művei
3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Sportolói pályafutása

A Debreceni Úszó Egylet műugrójaként sportolt, amikor megismerkedett a birkózással. 1925-től a Debreceni TE, majd 1926-tól az UTE (Újpesti Torna Egylet) birkózója lett. 1927-től 1936-ig, összesen tizenkilenc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A magyar birkózók közül ő volt az első, aki a kötöttfogású mellett szabadfogású birkózásban is jelentős eredményeket ért el, őt tekintik a magyar szabadfogású birkózóstílus kialakítójának. A fogásnemben máig ő a legeredményesebb magyar birkózó. Az 1929. évi párizsi Európa-bajnokságon ő nyerte a magyar szabadfogású birkózás első Európa-bajnoki érmét. 1930-ban és 1935-ben – mindkét alkalommal Brüsszelben – Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Három olimpián vett részt, 1928-ban Amszterdamban kötöttfogásban, 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben szabadfogásban indult. Súlycsoportjában 1932-ben ezüst, 1936-ban aranyérmet szerzett. Az aktív sportolást az 1936. évi olimpia után fejezte be.

[szerkesztés] Sporteredményei

Szabadfogású birkózásban:
- olimpiai bajnok (könnyűsúly: 1936)
- olimpiai 2. helyezett (könnyűsúly: 1932)
- Európa-bajnok (könnyűsúly: 1930, 1935)
- Európa-bajnoki 2. helyezett (könnyűsúly: 1929)
- Európa-bajnoki 3. helyezett (kisközépsúly: 1934)
- magyar bajnok (könnyűsúly: 1931)
Kötöttfogású birkózásban:
- olimpiai 4. helyezett (pehelysúly: 1928)
- Európa-bajnoki 2. helyezett (pehelysúly: 1927)
- Európa-bajnoki 3. helyezett (könnyűsúly: 1930)
- négyszeres magyar bajnok (pehelysúly: 1928 ; könnyűsúly: 1930, 1931, 1932)
- kétszeres magyar csapatbajnok (1930, 1933)

[szerkesztés] Edzői és szakírói pályafutása

Edzői tevékenységét már sportolóként megkezdte, majd 1937-ben a Testnevelési Főiskolán birkózómesteri vizsgát tett. Visszavonulása után középiskolai testnevelő tanárként tevékenykedett, majd a második világháború után bekapcsolódott a magyar sport újjászervezésébe. 1945-től haláláig a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt. 1948-ban rábízták a magyar birkózóválogatott 1952. évi olimpiára történő felkészítését. Egyúttal 1950-től a Budapesti Honvéd birkózószakoszályának vezetőedzője lett. Tanítványai közül Hódos Imre és Szilvásy Miklós olimpiai bajnoki címet, Polyák Imre ezüstérmet, Gurics György bronzérmet nyert. A sikerek ellenére az a helsinki olimpia után a válogatott vezetőedzői posztjáról lemondatták. Pályafutását 1967-ig a Budapesti Honvéd vezetőedzőjeként folytatta.

A sportággal tudományos alapossággal foglalkozott, 1949-től 1953-ig a Testnevelési Főiskola előadója is volt. Munkássága elismeréseként 1981-ben megkapta a Sportérdemérem arany fokozatát és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrendjének bronz fokozatát. 1985-től a Zsidó Hírességek Csarnoka (Jewish Hall of Fame) tagja.

[szerkesztés] Főbb művei

A ferde cipősaroktól a görbe hátig (Budapest, 1941)
Görög-római és szabadbirkózás (Budapest, 1949)
Az aranyérem két oldala. Visszaemlékezések (Budapest, 1962)
Az idő sodrában. Sportról, olimpiáról, munkáról, életről, békéről (Budapest, 1985)