Kiskerény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kiskerény, (1899-ig Kurimján, szlovákul Kurimany, németül Kirn) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. 2001-ben 359 lakosából 356 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Nevezetességei
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Lőcsétől 5 km-re délnyugatra fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a latin Quirinus Sanctus (Szent Kvirin, magyarosan Kerény) névből származik. Névadója a Sabariában vértanúságot szenvedett sisciai püspök, aki ma is a falu védőszentje.

[szerkesztés] Története

A régészeit leletek tanúsága szerint területén már az i. e. 2500 körüli időben éltek emberek. Az első szláv település a 8. században jött létre itt. A tatárjárást követően 1250 körül a környező településekhez hasonlóan szászokkal telepítették be. Alapítója egy Frigyes nevű comes volt. Első írásos említése 1298-ból származik Villa Quirínia alakban abban az oklevélben, melyben a 24 szepességi királyi település plébániáit sorolják fel. Lakóit szabadságjoggokkal és kiváltságokkal ruházták fel. 1465-ben Szepes várát tartozékaival, köztük Kerénnyel együtt Szapolyai Imre szerezte meg. Ettől kezdve a település az uradalom részeként elveszítette korábbi kiváltságait és a többi adózó falu közé esett vissza. Módosabb szász polgárai Lőcsére költöztek. 1605. november 9-én Bocskai hajdúi támadták meg a falut és három ház kivételével mindent felégettek. 1619-ben és 1677-ben újból leégett a falu. 1700-ban Kiskerénynek 33, többségben szász lakosa volt. 1731-ben 52, 1752-ben 51 lakosa volt. Időközben erőteljes szlovák betelepülés történt a községbe. 1784-ben a népességösszeírásban 11 házban 81 lakost számláltak. 1831-ben 124, 1870-ben 173 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1910-ben 195, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. Az I. világháborúban 37 kerényi férfi harcolt a frontokon. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott. 1939-ben a katasztrófális higiéniai viszonyok miatt tífuszjárvány dúlt a községben, melynek 7 lakos esett áldozatául. A falut 1944 decemberében bekapcsolták az elektromos hálózatba. Előbb magyar, majd német egységek vonultak be a településre, melyet 1945. január 27-én szabadított fel a szovjet hadsereg. Termelőszövetkezete 1957-ben alakult.

[szerkesztés] Nevezetességei

Szent Kvirin tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 17. században épült barokk stílusban.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Lőcsei járás települései

Lőcse (Levoča)

Alsórépás (Nižné Repaše) · Baldóc (Baldovce) · Beharóc (Beharovce) · Csütörtökhely (Spišský Štvrtok) · Dolyán (Doľany) · Dománfalva (Domaňovce) · Felsőrépás (Vyšné Repaše) · Felsőszalók (Vyšný Slavkov) · Garancspetróc (Granč-Petrovce) · Göbölfalva (Buglovce) · Görgő (Spišský Hrhov) · Harakóc (Harakovce) · Hidegpatak (Studenec) · Kiskerény (Kurimany) · Kolcsó (Klčov) · Korotnok (Korytné) · Kőperény (Uloža) · Lengvárt (Dlhé Stráže) · Nagyolsva (Oľšavica) · Nemessány (Nemešany) · Polyánfalu (Poľanovce) · Pongrácfalva (Pongrácovce) · Ragyóc (Ordzovany) · Szepesalmás (Jablonov) · Szepesdaróc (Dravce) · Szepesmindszent (Bijacovce) · Szepesrét (Lúčka) · Szepesszentlőrinc (Brutovce) · Szepesszentpál (Pavľany) · Szepestölgyes (Dúbrava) · Szepesváralja (Spišské Podhradie) · Tarcafő (Torysky)