User:Kit36/összefoglaló
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Észak-Moldva ortodox kolostorai európa-hírüket azoknak az egyedülálló templomoknak köszönhetik, amelyek esetében nemcsak a belső falakat, hanem a külső homlokzatokat is festményekkel díszítették. A templomok harmonikusan illeszkednek táji- és szűkebb kolostor-építészeti környezetükbe. Ezek a kolostortemplomok - mint a következő felsorolások is mutatják - lényegében Ştefan cel Mare (1457-1504), Petru Rareş (1537-1538, és 1541-546) és Alexandru Lăpuşneanu (1552-1561 és 1564-1568) fejedelmek uralkodása idején jöttek létre.
Az észak-moldvai templomok közül jelenleg hét található a Világörökség nyilvántartó jegyzékén, bár egyes szakmai vélemények szerint még legalább további hat nyilvántartásba vételére lenne szükség (mint például a suceviţai kolostor-együtteshez tartozó templom is).
A jelenlegi nyilvántartásban szereplő templomok:
- ARBORE: KERESZTELŐ SZENT JÁNOS FEJEVÉTELE TEMPLOM
- HUMORI KOLOSTOR: MÁRIA MENNYBEMENETELE TEMPLOM
- MOLDOVIŢA KOLOSTOR: KOLOSTORTEMPLOM
- PĂTRĂUŢ: SZENT KERESZT TEMPLOM
- SUCEAVA: SZENT GYÖRGY TEMPLOM
- PROBOTAI KOLOSTOR: SZENT MIKLÓS TEMPLOM
- VORONEŢI KOLOSTOR: SZENT GYÖRGY TEMPLOM
Ezen ismertető leírás a Világörökség részét képező templomok bemutatásakor azok keletkezését és működését a térség teljes kolostor- illetve templomépítési folyamatába illeszti. Ezért a következő felsorolások - egyrészt a már jelenleg is világörökségi felvételt kívánókat -, másrészt, kronologikus sorrendben, az észak-moldvai középkori templomépítési folyamat egészét (történeti és művészettörténeti szempontból) reprezentáló - létesítményeket foglalja össze, egyúttal jelezve azt is, hogy az észak-moldvai kolostor- és templomépítészet feltárása és értékelése napjainkban még nem lezárt folyamat, hiszen feltárárások naapjainkban is folynak és újabb szakmai felismerések is várhatók még.
A Világörökségi felvételre számító létesítmények:
- Siret: Szentháromság templom
- Rădăuţi: Szent Miklós templom
- Putnai kolostor: Kolostortemplom
- Slatinai erődkolostor: Kolostortemplom
- Suceviţai kolostor: Feltámadás Tisztelete templom
- Mitocu Dragomirna kolostor: Kolostortemplom
Észak-Moldva Románia északnyugati szegletében található. Ez a térség a történelem változékony korszakaiban mindenkor európai - legalább is közép- és kelet-európai - jelentőséggel bírt, mind hatalmi-stratégiai-, mind gazdasági-kulturális-, illetve szellemi-vallási tekintetben is. A tatárjárás, s a mongol-uralom elmúltával kialakuló fejedelemségben szerveződő államalakulatban különleges jelentőséggel bírt az ortodox egyház, elsősorban a szerzetesség, amely a kezdeti remeteségből kolostori közösségi formába, kolostorokba tömörült. Ezeknek a kolostoroknak, mint közösségeknek és mint létesítményeknek, különlegesen nagy - vallási, egyházi szerepüket messze meghaladó - jelentőségük egyrészt a feudális társadalmi rend és hierarchia kialakításában, ideológiai támogatásában nyilvánult meg, másrészt a fejedelemség gazdasági és kulturális rendszerében betöltött szerepük miatt. Az ortodox egyház és kolostori szervezeteinek uralkodót támogató magatartása a középkor feudális társadalmi körülményei közt elengedhetetlen és meghatározó. Ennek köszönhetően a középkori moldvai egyház - elsősorban kolostori közösségei - saját jövedelmeik mellett, a mindenkori uralkodói hatalom és gazdagság jelentőségének megfelelő uralkodói támogatásokat élvezve, képesekké váltak olyan vallási-, kulturális-, művészeti vagyonok létrehozására, koncentrálására, amelyek még napjainkban is elismerést és csodálatot vált ki bennünk, a középkor technikai szellemi és művészeti hagyatékát szemlélve.
Az előző fejezet tájékoztatásához szemléletes részletezéssel társul a következő létesítmény-felsorolás, amely a kolostorokat és templomokat keletkezési időpontjuk sorrendjében szerepelteti. Ezek a létesítmények politikai-, gazdasági és kulturális (kiemelten művészeti) szempontból híven tükrözik születésük idejének társadalmi körülményeit (melyek a hivatkozott szócikkekben részletezve szerepelnek), továbbá a templomépítés történelmi-, technikai, művészeti fejlődési folyamatát. E kronológiai vázlat egyúttal lehetővé teszi az észak-moldvai szakrális építészet sajátosságainak és fejlődésének beazonosítását, összehasonlítását a hasonló, korabeli európai (esetenként közel-keleti) gyakorlattal, módszerekkel és folyamatokkal.
Észak-moldvai templomok, alapításuk/építésük időrendjében (kiemelten szedve a világörökségben szereplők):
- 1354 Siret: Szentháromság templom
- 1359 Rădăuţi: Szent Miklós templom
- 1439 Botoşani: udvarház és templom
- 1450 Neamt kolostor: Biserica Înălţării Domnului templom
- 1450 Pătrăuţi női kolostor: Szent Kereszt templom
- 1450 Dolheştii Mari: kavicskő templom
- 1466 Putna kolostor: templom, kápolna
- 1483 Ilieşti kolostor: Szent Illés templom
- 1488 VORONEŢ KOLOSTOR: SZENT GYÖRGY TEMPLOM
- 1492 Hârlău: Szent György templom
- 1494 Bălineşti: Szent Miklós templom
- 1495 Dorohoi: Szt. Miklós templom
- 1496 Războieni: Mihály arkangyal templom
- 1496 Popăuţ: Szent Miklós templom
- 1503 ARBORE: KERESZTELŐ SZENT JÁNOS TEMPLOM
- 1514 SUCEAVA: SZENT GYÖRGY TEMPLOM
- 1522 Părhăuţi: Mindenszentek templom
- 1527 PROBOTA KOLOSTOR: SZENT MIKLÓS TEMPLOM
- 1527 HUMOR KOLOSTOR: MÁRIA MENNYBEMENETELE TEMPLOM
- 1527 MOLDOVIŢA KOLOSTOR:TEMPLOM
- 1542 Râşcai kolostor: templom
- 1564 Slatina: kolostorerőd és templom
- 1582 Suceviţa kolostor: Feltámadás Tisztelete templom
- 1602 Secu kolostor: templom
- 1609 Roman: örmény templom
- 1609 Mitocu Dragomirna kolostor: templom
- 1612 Solca: kolostortemplom
- 1642 Agapia: kolostortemlom
- 1729 Agafton: férfi remetekolostor és templom
- 1734 Sihastria: remetekolostor
- 1738 Agafton: női kolostor és templom
- 1750 Sihla: remetekolostor és fatemplom
- 1835 Durău: kolostortemplom
TÖRTÉNELMI HELYZETKÉP Moldva térségének 10. századi történelmi képét a nagy folyók mentén megtelepült virágzó mezőgazdálkodást folytató népek kultúrája jellemezte. E kultúrára délről a bizánci-bolgár-, északról a kijevi fejedelemség politikai és egyházi befolyása érvényesült. Véres korszakot nyitott a 13. században a tatár (mongol) hódítás és 1299-ig tartó uralmuk, amely lényegében eltörölt minden korábbi hatalmi-, kulturális- és gazdasági körülményt.
Kedvező fordulatot hozott a 14. század kezdete, amikor Anjou (Nagy) Lajos király seregei, lakosság segítséggel, legyőzték a tatárokat, s ez alapvető politikai változás lehetőségét hozta meg. Először 1352-1353-ban - a magyar király főhatóságával - körvonalazódott a feudális államszerveződés: megalakult a moldvai fejedelemség. A fejedelem udvari kancelláriáiban ekkortájt középbolgár színezetű ószláv nyelv honosodott meg; ez volt a területen missziós tevékenységet kifejtő ortodox egyház hivatalos nyelve.
Később a fejedelmek szembefordulva a magyar királyság főhatóságával, a nemzeti függetlenség és hatalom megteremtését jelölték célul. Az ország fővárosa 1352-ben Baia (Moldvabánya), majd 1359-től Siret lett. Amikor az ország lengyel fennhatóság alá került, a megerősödő katolikus befolyást jelzi a Siretben alapított püspökség. Moldva esetében politikai fontosságú volt az ország vallási kötődésének kérdése. A magyar és lengyel befolyással szembeszálló uralkodó osztály a keleti egyházat támogatta, s végül a halicsi ortodox metropolita főhatósága erősödött meg.
Moldva államszervezete a 14. század végére megszilárdult. [[I. Péter moldvai fejedelem|Petru Muşat fejedelem (1375-1391) már maga is pénzt veretett. Székhelyét Siretből Suceavába tette át, és a város két évszázadra az ország fővárosa maradt. A területet átszelő jelentős kereskedelmi utak mentén megindult néhány nagyobb város - Baia és Siret (magyarul Szeret), továbbá Romanow torg (Roman) mezővárosának, valamint a fővárossá váló Suceava (régi magyar szóhasználattal Szücsi) - fejődése.
A feudális államot az ország földjének nagy részét birtokló fejedelem irányította. Hadsereget tartott fenn, támogatta a városokat, a kibontakozó kereskedelmet és kézműipart. A városoknak vámszedésből származó jövedelme és az átmenő kereskedelem is jelentős gazdasági forrást biztosított. Jelentős gazdasági-, politikai- és szellemi hatalom összpontosult az ortodox egyház kolostoraiban. A szerzetesi befolyás a kolostorok vidékén széles körben kiterjedt.
A fejedelemség fejlődése Alexandru cel Bun (1400 -1432)uralkodásával kezdődött. Hatalma támaszaként megszilárdította a keleti egyház befolyását: püspökségeket és kolostorokat alapított. Ştefan cel Mare (1457-1504) idején Moldvát létében fenyegette már a törökök európai előrenyomulása: Konstantinápoly eleste (1452) az egész bizánci/ortodox orientációjú térséget sokkszerűen érte. A pánikhangulatból való kilábalást csak a központi hatalom erősítésével (középnemességre, városokra, egyházra támaszkodva) és a környező népekkel szövetkezve lehetett elérni. Az egyházat gazdag adományaival, kolostor- és templomalapításaival állította maga mellé. Így eredményesen bontakozott ki a törökök elleni harc is, s 1475-ben magyar királyi csapatokkal karöltve legyőzte a törököket.
A török behatolási törekvéseket nagymértékben gátolta az Oroszországgal kötött szövetség. Ám a folytonosan fenyegető iszlám veszély elhárítására 1489-ben a fejedelem II. Mohamednek már háromezer velencei forint évi harácsra kötelezte magát. Fia, III. Bogdan (1504-1517) pedig már elismerte a szultán fennhatóságát, s így megmaradt az ország önkormányzata és fejedelemválasztó joga. Petru Rares (1537-1538 és 1541-1546) Buda mellett hódolt be II. Szulejmánnak1529-ben. Mint később Alexandru Lápusneanu (1552-1561 és 1564-1568) ő is harcolt Erdély ellen a szultán parancsára. 1565-ben a fejedelem székhelyét Suceavából Jasi-ba helyezte át.
A 16-17. század fordulóján átmenetileg nagyszabású, közös politikai tervek érlelődtek (Mihai Viteazul : magyarul Vitéz Mihály, 1593-1601) havasalföldi fejedelem kísérlete során. Törekvése nem járt eredménnyel.
Moldvában a török uralom befolyása a XVII. század idejétől folytatódott. Ilyen körülmények között lelassult, sőt megakadt a fejedelemség gazdasági, társadalmi fejlődése. A kulturális élet is csak a kolostorok falain belül virágzott. Gazdaságát tekintve a fejedelemség a török birodalom keretébe épült be. Ezt használták ki az egyre jelentősebb befolyáshoz jutó görög kereskedők. Az ellentét a moldvai lakosság és a görög kereskedők között hamarosan kiéleződött.
Mint általában - mindegyik kis közép-európai nemzet esetében - Moldva további nemzeti létét és sorsát is az európai nagypolitika eseményei, annak melékpályáján alakították. Észak Moldva - Bukovina néven - egy időre az osztrák birodalom része lett, 1861-ben pedig a nagyhatalmak támogatásával Moldva és Havasalföld egyesült és létrejött a román állam: Románia.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A vallási élet és az ortodox egyház szerepe
[szerkesztés] A keleti ortodox egyház és jelentősége Moldvában Ahogyan Moldva tatárjárás előtti történelme, ugyanúgy a lakosság hitviága s vallási élete sem rendelkezik bőséges helyi emlékanyaggal. Ismereteink egyrészt a térség bizánc- és népvándorláskori körülményeinek európai ismerettárából származnak. Ezek közt kiemelt szerepe van a területi kapcsolataiban egyre behatároltabb Bizánc északra forduló politikai-gazdasági érdeklődésének. Az orosz (normann/varég, szláv) területek felé fokozódó kereskedelmi és politikai aktivitást kifejtve kulturális, vallási exportot is bonyolított. Másrészt, a helyi hitvilágban tért nyerő ortodox keleti keresztnység jelenlétét bizonyítja, hogy a középkori templomépítészet tanulmányunkban szereplő templomai jóformán kizárólag korábban meglevő, (zömében fatemplomok) helyén, vagy helyett létesültek.
Moldva meghatározott történelmi pillanatokban, korszakokban hatami, politikai események következtében (magyar királyokkal a tatárok kiverése, török elleni harcok során, vagy a lengyel-, osztrák fennhatóság) kapcsolatba került a nyugati kereszténység vallási- és eszmevilágával, azonban ezekre a nemzeti önállóságot veszélyeztető történelmi helyzetekben került sor, aminek következtében a nemzetet reprezentáló helyi arisztokrácia szemében veszélyt és bizalmatlanságot válltotak ki, s mindez végülis a már meggyökeresedett ortodox keleti keresztény valláshoz való vonzódást erősítették.Ennek következtében a moldvai terület kezdetben a halicsi- később pedig a kijevi patriarkhátus szervezeti keretébe integrálódott.
A fokozódó nemzeti öntudat és önállósági törekvések fejlődési folyamatában a moldvai egyház közéleti jelenlevőségét potenciálisan fokozta Bizánc 1453-as elvesztését követően a Balkánon kiterebélyesedő oszmán uralom menekültjeiből felbővülő vallási-, szakmai ismeretanyag és szellemi vagyon. Egyrészt mint hozadék, másrészt mint a helyben maradottakkal (kiemelten az Athosz-hegyi kolostorok szerzeteseivel) való, s a templomépítészetben kézzel kitapintható, bizonyosan intenzív kapcsolat fenntartása. Ez esetenként bolgár áttételekkel mehetett végbe.
A helyi egyház tevékenységével a korszak feudális hatalmi berendezkedésének megteremtését és legalizálását (az égi és földi hierarchia megfogalmazásával és propagálásával) ideológiai szinten biztosította. Az aktuális fejedelmi hatatalom támogatásával a mindenkori politikai központosítási törekvéseket szolgálta, s ez végülis nemzeti a önállósodás célját szolgálta.
Az ortodox egyház - szervezetei közt elsősorban kolostoraival - tevékeny részt vállalt a térség gazdasági életében (részben mint nagy területekkel rendelkező földbirtokosok, részben mint a kolostori szervezeten belül működő árútermelők, vagy mint a kereskedelmi utak mentén felállított vámhelyek (pl. Moldovita). Ilyen módon jelentős vagyonok koncentrálódása valósult meg, egyes kolostorok egyházi-, vagy fejedelmi kicstárakká (pl. Putna) váltak. Mindez pedig lehetővé tette, hogy az anyagi értékteremtésből felszabadultan szellemi értékteremtőkké váljanak, mint a napjainkban is nemzeti kincsnek számító, műalkotásokkal ékesített templomaik, kézirásos kódexeik, ikonjaik, stb. bizonyítják.
[szerkesztés] A kolostorok és templomok építészete
[szerkesztés] Templomfreskók, díszítőművészet
[szerkesztés] Összehasonlító beazonosítások
(a korabeli európai stílusfejlődés folyamatába)
[szerkesztés] Szakmai kifejezések értelmezése
[szerkesztés] Idegennyelvű tartalomjegyzékek
- - román
- - német
- - angol
- - francia
[szerkesztés] Irodalom
[szerkesztés] =Külső hivatkozások
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
[szerkesztés] Szerkesztett szöveg
Észak-Moldva templomai |
||||
 Moldoviţai Angyali Üdvözlet temploma |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Románia | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 1993 | |||
Észak-Moldva kolostorai Európa-hírüket azoknak az egyedülálló templomoknak köszönhetik, amelyek esetében nemcsak a belső falakat, hanem a külső homlokzatokat is festményekkel díszítették. A templomok harmonikusan illeszkednek táji- és szűkebb kolostor-építészeti környezetükbe. Ezek a kolostortemplomok - mint a következő felsorolások is mutatják - lényegében Ştefan cel Mare (1457-1504), Petru Rareş (1537-1538, és 1541-1546) és Alexandru Lăpuşneanu (1552-1561 és 1564-1568) fejedelmek uralkodása idején jöttek létre.
Az észak-moldvai templomok közül jelenleg hét található a Világörökség nyilvántartó jegyzékén, bár egyes szakmai vélemények szerint még legalább további hat nyilvántartásba vételére lenne szükség (mint például a suceviţai kolostor-együtteshez tartozó templom is).
A jelenlegi nyilvántartásban szereplő templomok:
| Név | Hely | Építés éve | Építtető |
|---|---|---|---|
| Keresztelő Szent János fejevétele templom | Arbore | 1503 | Luca Arbore |
| Szűz Mária mennybemenetele templom | Mănăstirea Humorului | 1530 | Toader Bubuiog |
| Angyali üdvözlet templom | Moldoviţa | 1532 | Alexandru cel Bun |
| Szent Kereszt templom | Pătrăuţi | 1487 | Ştefan cel Mare |
| Szent Miklós-templom | Probota | 1531 | Petru Rareş |
| Szent György-templom | Szucsáva | 1522 | III. Bogdán és Ştefăniţă |
| A voroneţi kolostor Szent György temploma | Voroneţi | 1487 | Ştefan cel Mare |
A Világörökség közé nem került, de figyelemre méltó moldvai templomok listája:
| Név | Hely | Építés éve | Építtető |
|---|---|---|---|
| A dragomirnai kolostor, a Szentlélek eljövetele templom | Dragomirna | 1609 | Anastasie Crimca |
| A slatinai kolostor Az Úr színeváltozása temploma | Slatina | 1554-61 | Alexandru Lăpuşneanu |
| A suceviţai kolostor Feltámadás-temploma | Suceviţa | 1583 | Movilă-család |
| A putnai kolostor | Putna | 1466 | Ştefan cel Mare |
| Szentháromság-templom | Siret | 1354 | |
| Szent Miklós-templom | Rădăuţi | 1359 |
A Világörökség részét képező templomokat azok keletkezését és működését a térség teljes kolostor- illetve templomépítési folyamatába illesztve érdemes bemutatni. Ezért a következő felsorolások egyrészt a már jelenleg is világörökségi felvételt kívánókat, másrészt kronologikus sorrendben az észak-moldvai középkori templomépítési folyamat egészét (történeti és művészettörténeti szempontból) reprezentáló létesítményeket foglalja össze, egyúttal jelezve azt is, hogy az észak-moldvai kolostor- és templomépítészet feltárása és értékelése napjainkban még nem lezárt folyamat, hiszen feltárárások napjainkban is folynak és újabb szakmai felismerések is várhatók még.
[szerkesztés] A templomok alapításának körülményei
Észak-Moldva Románia északnyugati szegletében található. Ez a térség a történelem változékony korszakaiban mindenkor európai - legalább is közép- és kelet-európai - jelentőséggel bírt, mind hatalmi-stratégiai-, mind gazdasági-kulturális-, illetve szellemi-vallási tekintetben is. A tatárjárás s a mongol uralom elmúltával kialakuló, fejedelemségbe szerveződő államalakulatban különleges jelentőséggel bírt az ortodox egyház, elsősorban a szerzetesség, amely a kezdeti remeteségből kolostori közösségi formába, kolostorokba tömörült. Ezeknek a kolostoroknak, mint közösségeknek és mint létesítményeknek, különlegesen nagy - vallási, egyházi szerepüket messze meghaladó - jelentőségük egyrészt a feudális társadalmi rend és hierarchia kialakításában, ideológiai támogatásában nyilvánult meg, másrészt a fejedelemség gazdasági és kulturális rendszerében betöltött szerepük miatt. Az ortodox egyház és kolostori szervezeteinek uralkodót támogató magatartása a középkor feudális társadalmi körülményei közt elengedhetetlen és meghatározó. Ennek köszönhetően a középkori moldvai egyház - elsősorban kolostori közösségei - saját jövedelmeik mellett a mindenkori uralkodói hatalom és gazdagság jelentőségének megfelelő uralkodói támogatásokat élvezve, képesekké váltak olyan vallási-, kulturális-, művészeti vagyonok létrehozására, koncentrálására, amelyek még napjainkban is elismerést és csodálatot váltanak ki bennünk, a középkor technikai, szellemi és művészeti hagyatékát szemlélve.
[szerkesztés] Történelmi helyzetkép
Moldva térségének 10. századi történelmi képét a nagy folyók mentén megtelepült virágzó mezőgazdálkodást folytató népek kultúrája jellemezte. E kultúrára délről a bizánci-bolgár-, északról a kijevi fejedelemség politikai és egyházi befolyása érvényesült. Véres korszakot nyitott a 13. században a tatár (mongol) hódítás és 1299-ig tartó uralmuk, amely lényegében eltörölt minden korábbi hatalmi-, kulturális- és gazdasági körülményt.
Kedvező fordulatot hozott a 14. század kezdete, amikor Anjou (Nagy) Lajos király seregei, a lakosság segítséggel, legyőzték a tatárokat, s ez alapvető politikai változás lehetőségét hozta meg. Először 1352-1353-ban - a magyar király főhatóságával - körvonalazódott a feudális államszerveződés: megalakult a moldvai fejedelemség. A fejedelem udvari kancelláriáiban ekkortájt középbolgár színezetű ószláv nyelv honosodott meg; ez volt a területen missziós tevékenységet kifejtő ortodox egyház hivatalos nyelve.
Később a fejedelmek szembefordulva a magyar királyság főhatóságával, a nemzeti függetlenség és hatalom megteremtését jelölték célul. Az ország fővárosa 1352-ben Baia (Moldvabánya), majd 1359-től Siret lett. Amikor az ország lengyel fennhatóság alá került, a megerősödő katolikus befolyást jelzi a Siretben alapított püspökség. Moldva esetében politikai fontosságú volt az ország vallási kötődésének kérdése. A magyar és lengyel befolyással szembeszálló uralkodó osztály a keleti egyházat támogatta, s végül a halicsi ortodox metropolita főhatósága erősödött meg.
Moldva államszervezete a 14. század végére megszilárdult. Petru Muşat fejedelem (1375-1391) már maga is pénzt veretett. Székhelyét Siretből Suceavába tette át, és a város két évszázadra az ország fővárosa maradt. A területet átszelő jelentős kereskedelmi utak mentén megindult néhány nagyobb város - Baia és Siret (magyarul Szeret), továbbá Romanow torg (Roman) mezővárosának, valamint a fővárossá váló Suceava (régi magyar szóhasználattal Szücsi) - fejődése.
A feudális államot az ország földjének nagy részét birtokló fejedelem irányította. Hadsereget tartott fenn, támogatta a városokat, a kibontakozó kereskedelmet és kézműipart. A városoknak vámszedésből származó jövedelme és az átmenő kereskedelem is jelentős gazdasági forrást biztosított. Jelentős gazdasági-, politikai- és szellemi hatalom összpontosult az ortodox egyház kolostoraiban. A szerzetesi befolyás a kolostorok vidékén széles körben kiterjedt.
A fejedelemség fejlődése Alexandru cel Bun (1400 -1432)uralkodásával kezdődött. Hatalma támaszaként megszilárdította a keleti egyház befolyását: püspökségeket és kolostorokat alapított. Ştefan cel Mare (1457-1504) idején Moldvát létében fenyegette már a törökök európai előrenyomulása: Konstantinápoly eleste (1452) az egész bizánci/ortodox orientációjú térséget sokkszerűen érte. A pánikhangulatból való kilábalást csak a központi hatalom erősítésével (középnemességre, városokra, egyházra támaszkodva) és a környező népekkel szövetkezve lehetett elérni. Az egyházat gazdag adományaival, kolostor- és templomalapításaival állította maga mellé. Így eredményesen bontakozott ki a törökök elleni harc is, s 1475-ben magyar királyi csapatokkal karöltve legyőzte a törököket.
A török behatolási törekvéseket nagymértékben gátolta az Oroszországgal kötött szövetség. Ám a folytonosan fenyegető iszlám veszély elhárítására 1489-ben a fejedelem II. Mohamednek már háromezer velencei forint évi harácsra kötelezte magát. Fia, III. Bogdan (1504-1517) pedig már elismerte a szultán fennhatóságát, s így megmaradt az ország önkormányzata és fejedelemválasztó joga. Petru Rares (1537-1538 és 1541-1546) Buda mellett hódolt be II. Szulejmánnak1529-ben. Mint később Alexandru Lápusneanu (1552-1561 és 1564-1568) ő is harcolt Erdély ellen a szultán parancsára. 1565-ben a fejedelem székhelyét Suceavából Jasi-ba helyezte át.
A 16-17. század fordulóján átmenetileg nagyszabású, közös politikai tervek érlelődtek (Mihai Viteazul : magyarul Vitéz Mihály, 1593-1601) havasalföldi fejedelem kísérlete során. Törekvése nem járt eredménnyel.
Moldvában a török uralom befolyása a XVII. század idejétől folytatódott. Ilyen körülmények között lelassult, sőt megakadt a fejedelemség gazdasági, társadalmi fejlődése. A kulturális élet is csak a kolostorok falain belül virágzott. Gazdaságát tekintve a fejedelemség a török birodalom keretébe épült be. Ezt használták ki az egyre jelentősebb befolyáshoz jutó görög kereskedők. Az ellentét a moldvai lakosság és a görög kereskedők között hamarosan kiéleződött. Mint általában - mindegyik kis közép-európai nemzet esetében - Moldva további nemzeti létét és sorsát is az európai nagypolitika eseményei, annak melékpályáján alakították. Észak Moldva - Bukovina néven - egy időre az osztrák birodalom része lett, 1861-ben pedig a nagyhatalmak támogatásával Moldva és Havasalföld egyesült és létrejött a román állam: Románia.
[szerkesztés] A keleti ortodox egyház és jelentősége Moldvában
Ahogyan Moldva tatárjárás előtti történelme, ugyanúgy a lakosság hitviága s vallási élete sem rendelkezik bőséges helyi emlékanyaggal. Ismereteink egyrészt a térség bizánc- és népvándorláskori körülményeinek európai ismerettárából származnak. Ezek közt kiemelt szerepe van a területi kapcsolataiban egyre behatároltabb Bizánc északra forduló politikai-gazdasági érdeklődésének. Az orosz (normann/varég, szláv) területek felé fokozódó kereskedelmi és politikai aktivitást kifejtve kulturális, vallási exportot is bonyolított. Másrészt, a helyi hitvilágban tért nyerő ortodox keleti keresztnység jelenlétét bizonyítja, hogy a középkori templomépítészetről szóló szócikkünkben szereplő templomok jóformán kizárólag korábban meglevő, (zömében fatemplomok) helyén, vagy helyett létesültek.
Moldva meghatározott történelmi pillanatokban, korszakokban hatami, politikai események következtében (magyar királyokkal a tatárok kiverése, török elleni harcok során, vagy a lengyel-, osztrák fennhatóság) kapcsolatba került a nyugati kereszténység vallási- és eszmevilágával, azonban ezekre a nemzeti önállóságot veszélyeztető történelmi helyzetekben került sor, aminek következtében a nemzetet reprezentáló helyi arisztokrácia szemében veszélyt és bizalmatlanságot válltotak ki, s mindez végülis a már meggyökeresedett ortodox keleti keresztény valláshoz való vonzódást erősítették. Ennek következtében a moldvai terület kezdetben a halicsi- később pedig a kijevi patriarkhátus vallási szervezeti keretébe integrálódott.
A fokozódó nemzeti öntudat és önállósági törekvések fejlődési folyamatában a moldvai egyház közéleti jelenlevőségét potenciálisan fokozta Bizánc 1453-as elvesztését követően a Balkánon kiterebélyesedő oszmán uralom menekültjeiből felbővülő vallási-, szakmai ismeretanyag és szellemi vagyon. Egyrészt mint hozadék, másrészt mint a helyben maradottakkal (kiemelten az Athosz-hegyi kolostorok szerzeteseivel) való, s a templomépítészetben kézzel kitapintható, bizonyosan intenzív kapcsolat fenntartása. Ez esetenként bolgár áttételekkel mehetett végbe.
A helyi egyház tevékenységével a korszak feudális hatalmi berendezkedésének megteremtését és legalizálását (az égi és földi hierarchia megfogalmazásával és propagálásával) ideológiai szinten biztosította. Az aktuális fejedelmi hatatalom támogatásával a mindenkori politikai központosítási törekvéseket szolgálta, s ez végülis nemzeti a önállósodás célját szolgálta.
Az ortodox egyház - szervezetei közt elsősorban kolostoraival - tevékeny részt vállalt a térség gazdasági életében (részben mint nagy területekkel rendelkező földbirtokosok, részben mint a kolostori szervezeten belül működő árútermelők, vagy mint a kereskedelmi utak mentén felállított vámhelyek (pl. Moldovita). Ilyen módon jelentős vagyonok koncentrálódása valósult meg, egyes kolostorok egyházi-, vagy fejedelmi kicstárakká (pl. Putna) váltak. Mindez pedig lehetővé tette, hogy az anyagi értékteremtésből felszabadultan szellemi értékteremtőkké váljanak, mint a napjainkban is nemzeti kincsnek számító, műalkotásokkal ékesített templomaik, kézirásos kódexeik, ikonjaik, stb. bizonyítják.
[szerkesztés] Moldva templomai és kolostorai
A korábbi fejezetek állításait részletesen szemlélteti a következő felsorolás, amely a kolostorokat és templomokat keletkezési időpontjuk sorrendjében szerepelteti. Ezek a létesítmények politikai-, gazdasági és kulturális (kiemelten művészeti) szempontból híven tükrözik születésük idejének társadalmi körülményeit (melyek a hivatkozott szócikkekben részletezve szerepelnek), továbbá a templomépítés történelmi-, technikai, művészeti fejlődési folyamatát. E kronológiai vázlat egyúttal lehetővé teszi az észak-moldvai szakrális építészet sajátosságainak és fejlődésének beazonosítását, összehasonlítását a hasonló, korabeli európai (esetenként közel-keleti) gyakorlattal, módszerekkel és folyamatokkal.
[szerkesztés] Észak-moldvai templomok, alapításuk/építésük időrendjében
(kiemelten szedve a világörökségben szereplők)
- 1354 Siret: Szentháromság-templom
- 1359 Rădăuţi: Szent Miklós-templom
- 1439 Botoşani: udvarház és templom
- 1450 Neamti kolostor: Biserica Înălţării Domnului templom
- 1450 Pătrăuţi női kolostor: Szent Kereszt-templom
- 1450 Dolheştii Mari: kavicskő templom
- 1466 Putna kolostor: templom, kápolna
- 1483 Ilieşti kolostor: Szent Illés-templom
- 1488 Voroneţ, kolostor: Szent György-templom
- 1492 Hârlău: Szent György-templom
- 1494 Bălineşti: Szent Miklós-templom
- 1495 Dorohoi: Szent Miklós-templom
- 1496 Războieni: Mihály arkangyal-templom
- 1496 Popăuţ: Szent Miklós-templom
- 1503 Arbore: Keresztelő Szent János-templom
- 1514 Suceava: Szent György-templom
- 1522 Părhăuţi: Mindenszentek templom
- 1527 Probotai kolostor: Szent Miklós-templom
- 1527 Humori kolostor: Szűz Mária mennybemenetele templom
- 1527 Moldoviţai kolostor: Angyali üdvözlet templom
- 1542 Râşcai kolostor: templom
- 1564 Slatina: kolostorerőd és templom
- 1582 Suceviţa kolostor: Feltámadás Tisztelete templom
- 1602 Secu kolostor: templom
- 1609 Roman: örmény templom
- 1609 Mitocu Dragomirna kolostor: templom
- 1612 Solca: kolostortemplom
- 1642 Agapia: kolostortemlom
- 1729 Agafton: férfi remetekolostor és templom
- 1734 Sihastria: remetekolostor
- 1738 Agafton: női kolostor és templom
- 1750 Sihla: remetekolostor és fatemplom
- 1835 Durău: kolostortemplom
[szerkesztés] Források
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei, 1. (Délkelet-Európa) kötet, 8. számozat: p. 60-66. (UNESCO) Alexandra Kiadó (1997), ISBN 963 367 245 7
- A művészet története: A korai középkor. Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963 13 2393 5
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 15. sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Beza, M.: Byzantine Art in Romania. London, 1940.
- Grabar, A. Die mittelalterliche Kunst Osteuropas. Baden-Baden, 1968.
- Nicolescu, C.: Die alte Kunst Rumäniens und ihre Beziehungen zu Byzanz, Kunst und Geschichte in Südeuropa. Recklingshausen, 1973.
- Vatasianu, V.: Wall Painting in Northern Moldavia. Bukarest, 1974.
- Vatyehovszkij, V.A.: Pamjatnyiki arhityekturi Moldavii XIV-XVIII. vekov, Akademii Nauk Sz.Sz.Sz.R. Kratkie Szoobsenia, 56. Moszkva, 1954.
- Duroselle, J.B.: Európa népeinek története. Officina-Nova K.1990.(ISBN ???)
- Egyetemes Lexikon, Magyar Könyvklub, ISBN 963 8185 87 2.
- Britannica Hungarica DVD válltozat, 2005.
- Nagy Szovjet Enciklopédia "Város" címszó.
- Esztétikai Kislexikon. Kossuth K. 1972. PL 66 K 7277 71.1180.
- Művészettörténeti ABC. Terra-Akadémiai K.Bp.1961.(ISBN nincs)
- Kiss Tamás: Településeink múltjából a jövő felé (település-elméleti tanulmány) MTA Veszprémi Akad. Biz. kiadványa (IX. Város-Mezőváros-Városiasodás). Veszprém, 1992.ISBN 963 010441 5 ö.
- Szentkirályi Zoltán - Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963 16 3059 5
- Cs. Tompos Erzsébet - Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963 243 099 9
- J.M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963 548 774 6.
Based on work by