Krím

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Krím vagy Krimia, Taurisz orosz kormányzósághoz tartozó nagy félsziget a Fekete- és [[Azovi tenger]] közt, amelyet a 30 km. hosszú és 9 km. széles Perekopi-szoros csatol a kontinenshez és amely kelet felé a hosszúkás Kercsi-félszigetben, a Kercsi-szorosnál végződik. A négyszögletű félsziget partjainak teljes hossza 1000 km.;a partok többnyire szaggatottak; az Azovi-tenger felől alacsonyak. A folyók nem hajózhatók; köztük a legjelentékenyebbek: a Szalgir, Buzulcsa, Buiuk-Karaszu, Alma és Kacsa. A tavak száma mintegy 400, de mind kicsi. A hőmérséklet enyhe, különösen a Jailától a hideg szelek ellen védett helyeken. Szimferopol-ban a nyári középhőmérséklet 8,5°, Szevasztopol-ban 9,4°, a téli amott -0,9°, emitt -2°. A hegyes vidékek termékenyek, a sík részek sztyeppék. A partok közelében a növényzet olyan, mint a Földközi-tenger mellékén, megterem a szabadban a babér-, füge-, gránátalma-, pisztácia-, mandulafa stb. A sztyeppék ellenben ásványkincsekben gazdagabbak; són kivül bányásznak rajtuk porfirt és különböző szinű márványt. Lakosság és gazdasági életet l. Tauria.

[szerkesztés] Története

A Krím-félszigetnek Taurica (görög: Ταυρις, Ταυριδα, Taurisz, Taurida; latin: Tauric Chersonese, Chersonesus Taurica) volt a neve az ókorban.

Már Kr. e. a 6. században görög gyarmatosításnak volt szinhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosiát. Pantikapaion később külön állammá nőtte ki magát és Bosporos néven hatalmát csaknem az egész Chersonesusra kiterjesztette. Ez államot meghódította Mithridatesz, akinek legyőzetésével a római birodalomhoz került. Mint a Bizánci birodalom része, Gótia thémát alkotta, 375. a gótokat a hunok győzték le. Későbben a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került. A kunokat 1237-ben a tatárok űzték el és Krímet 1441-ig a Kipcsaki kánság alkotó részévé tették. Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441. a krími tatár kánságnak vált legjelentékenyebb részévé. 1475. II. Mohammed ezt török fenhatóság alá vetette. Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt kezdték meg támadásaikat Krím ellen és Törökország az 1774-iki kücsük-kainardsii békében kényszerült a Krím függetlenségébe beleegyezni. De a félsziget függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783. Sagin-Girei, az utolsó tatár kán birtokáról bizonyos évdíj fejében az oroszok javára lemondott. A Krími-félszigeten találkozott II. József császár és király 1787-ben II. Katalin cárnővel, akivel szövetséget kötött a törökök ellen és ez alkalommal mutatta Potemkin az általa alapított falvakat. Ezeknek fele csak papíron létezett, de azért Potemkin mégis a «Tauriai» melléknevet kapta. 1854-55-ben a Krím volt a színhelye a Krími háborúnak.