Labdarúgás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A labdarúgás vagy futball egy labdajáték, amit két 11 tagú csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, és így minél több gólt szerezzenek.
A játékot főleg lábbal játsszák, de a játékos minden testrészét használhatja a labda irányítására, kivéve a két karját. Ez alól csak a kapusok kivételek, akiknek a tizenhatos vonalon belül nincs tiltott testrésze, azon kívül viszont ők is rendes mezőnyjátékosok.
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) felmérése szerint a játékot világszerte több mint 240 millió ember játssza rendszeresen több mint 200 országban. Hétvégenként több millió néző követi nyomon kedvenc csapatának játékát a helyszínen vagy televízión keresztül.
Az egyszerű szabályok és a minimális sportszerigény kétségtelenül hozzájárult a játék elterjedéséhez.
Európa, Latin-Amerika és egyre inkább Afrika, illetve Ázsia lakosainak életében fontos szerepet játszik ez a játék, és erős érzelmeket táplálnak a játékosok és helyi csapatok felé. Sok helyen, főleg Dél-Amerikában már a vallásba is beépült.
Gyakran mondják, hogy ez a világ legnépszerűbb csapatsportja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alapszabályok
A játékot 2×45 percig játszák, ezeket nevezik félidőknek. A nem játékkal töltött időt (például sérülés, csere) a bírók a félidők végén hosszabbítás formájában alkalmazhatják.
A játék célja a gól, vagyis a labda az ellenfél kapujába való juttatása. (A labda teljes terjedelmével át kell, hogy lépje a gólvonalat) Az a csapat nyeri a mérkőzést, aki a játékidő alatt több gólt ér el. Ha a két csapat góljainak száma megegyezik akkor a meccs döntetlen.
Mindkét csapatban 11 játékos van egyidőben a pályán, de lehetőség van a cserére. Hivatalos mérkőzéseken hármat lehet cserélni, barátságos meccseken a két csapat a játékvezetővel egyetértésben megegyezhet a cserelehetőségek számában. Az a játékos, akit edzője lecserélt, már nem térhet vissza a pályára az adott meccsen.
[szerkesztés] Nagyobb nemzetközi bajnokságok
[szerkesztés] Világméretű nemzetközi tornák
A legnevesebb nemzetközi labdarúgó kupa a FIFA által négy évenként megrendezett Labdarúgó Világbajnokság. A kontinentális szövetségek által szervezett selejtezőkben több mint 190 nemzeti válogatott méri össze erejét a döntőbe jutásért. A négy hetes döntő tornán jelenleg 32 nemzeti csapat (1998 előtt 24) versenyezhet a trófeáért. A legutóbbi világbajnokságot 2006-ban Németországban rendezték, ahol végül az olasz válogatott diadalmaskodott.
1900 óta a labdarúgás megtalálható a Nyári Olimpiai Játékok programjában is, az 1932-es Los Angeles-i játékok kivételével. Eredetileg csak amatőrök játszhattak. Annak ellenére, hogy az 1984-es nyári játékok óta a hivatásosokat is lehet nevezni, a különböző megkötések miatt az országok nem a legerősebb csapatukat küldik. Jelenleg az olimpiai férfi tornán csak a 23 év alattiak játszhatnak, adott számú „túlkoros” mellett. Ennek következményeként a trófeának nincs akkora presztízse és jelentősége, mint a Labdarúgó Világbajnokságnak. A női labdarúgás 1996-ban kapott helyet a programban, azonban a férfiakéhoz hasonló megszorítások nélkül. Így a nemzetközi megítélése hasonlít a Női Labdarúgó Világbajnokságéra.
[szerkesztés] Nagyobb nemzetközi tornák
A jelentős versenyek közé tartoznak a FIFA és a kontinentális szövetségek által rendezett bajnokságok. Utánuk a klubcsapatok nagyobb megmérettetései találhatók:
- Világméretű: Labdarúgó Világbajnokság, Klub Világbajnokság
- Európa: Labdarúgó Európa-bajnokság, Bajnokok Ligája
- Dél-Amerika: Copa América, Libertadores-kupa
- Afrika: Afrikai Nemzetek Kupája, Afrikai Bajnokok Ligája
- Ázsia: Ázsia Kupa, Ázsiai Bajnokok Ligája
- Észak-, Közép-Amerika és a Karib-szigetek: CONCACAF Arany-kupa, CONCACAF Bajnokok Ligája
- Óceania: Óceániai Nemzetek Kupája, Óceániai Klub Bajnokság
[szerkesztés] Szabályok részletesebben
[szerkesztés] A pálya és a stadionok
A pálya hossza 90-120 méter lehet – két egyenlő méretű térfélre osztva – nemzetközi mérkőzésen ez a méret 100-110 méterre változik. Szélessége 45-90 méter, nemzetközi mérkőzésen 64-75 méter. A népszerűen 16-osnak nevezett bűntető területnek 16,5 méterre kell lennie az alapvonaltól, és a gólvonaltól, – ez a kettő egybeesik – a büntetőpontnak pedig 11 méterre. 9,15 méter az átmérője a kezdőkörnek és a 16-os előtti félkörnek. A kapu előtti tér a gólvonaltól 5,50 méterre kezdődik. Az alapvonalat, az oldalvonalat, a gólvonalat, a kezdőkört, a 16-os előtti körszeletet, az "öt és felest", valamint a büntetőpontot fehér mészporral jelölik meg.
A kapu belső szélessége pontosan 7,32 méter, belső magassága pedig 2,44 méter. (Ezek a méretek Angliából származnak, ahol a szélesség 8 yard, a magasság pedig 8 láb.) A kapufákat és a felső lécet a háló fogja össze.
A szögletzászlók magassága 1,5 méter. A szögletek negyedkörének átmérője 1 méter. A vonalak és kapufák vastagsága maximum 0,12 méter lehet.
A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) nemzetközi mérkőzésre csak valódi füvet, illetve gyeptéglával beültetett pályát fogad el. A műfű elsősorban az Egyesült Államokban hódított, de az 1994-es VB-re kicserélték valódi fűre a műfüves pályákat is. A stadionok többnyire nem fedettek, csak a nézőtér-rész, bár van olyan, amely teljesen fedett. A legmodernebb stadionokban a pálya alá fűtőrendszert építettek, így az eső után is hamar száraz talaj várhatja a játékosokat.
Számos stadiont eleve csak futballra szánnak, így ezeknél rögtön a pálya széle után kezdődik a nézőtér. A pályák nagy része körül azonban ma is van futópálya, mint például a budapesti Puskás Ferenc Stadionban. Bár nem kötelező, kívánatos a világítás azokban a stadionokban, ahol nemzetközi mérkőzéseket játszanak.
[szerkesztés] A labda
A labda kerülete 68-70 centiméter, a meccs kezdetekor belső nyomása 0,6-1,1 atmoszféra (tengerszinten), súlya 410-450 gramm. Színe a játékvezető, vagy a Labdarúgó Szövetség döntése szerinti. Korábban egyszínű, főleg fehér és barna, a 70-es évektől már alapszíntől elütő színű hatszögekkel borított, vagy egyéb mintával ellátott. A sokféleség miatt már minden hivatalos mérkőzést csak a FIFA által jóváhagyott típusú labdával lehet játszani. Tartaléklabdák nélkül nem szabad mérkőzést elkezdeni. Ezeket az oldalvonal mellett kell elhelyezni.
[szerkesztés] A játékosok
Egy csapatból maximum tizenegy játékos lehet egyszerre a pályán: egy kapus és 10 mezőnyjátékos. Rossz csere esetén – ha többen vannak, mint tizenegyen az egyik csapatban – kiállítással sújtható a vétkező csapat. Hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a pályán. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót le kell fújni. Egy meccs viszont elvileg elkezdhető akkor is, ha valamelyik csapat nem tud játékba küldeni 11 játékost, gyakorlatilag azonban erre nemigen van példa.
A kapus 1871 óta kézzel is megfoghatja a labdát, de csak a saját 16-osán belül. (1871-től 1913-ig a kapus a saját térfelén végig megfoghatta a labdát.) 1901 óta lehet támadni a kapust az "öt és feles"-en kívül.
1958 óta a Football International Association Board engedélyezi, hogy a sérült játékosokat lecserélhessék, viszont ez hivatalos meccseken csak háromszor megengedett. Világbajnokságokon csak 1970 óta lehet cserélni. 1995-től a három csere posztoktól független.
A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözőbe, a 90-es évektől azonban már leülhetnek a kispadra, és ott végignézhetik a mérkőzés hátralévő perceit. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a pályát és a kispadot is, majd elvileg be kell vonulniuk az öltözőbe. Kapus kiállítása, vagy sérülése esetén – megfelelő csere hiányában – be kell állnia a helyére egy mezőnyjátékosnak, természetesen kapusmezt kell felhúznia.
A játékosokat a kezdőcsapatban általában 1-től 11-ig számozzák. A számokat jól láthatóan kell feltüntetni a mez hátán. Az elmúlt évtizedekben – főleg a nemzetközi bajnokságokon – bevezették, hogy a mellen, sőt a nadrágon is szerepel a szám. A hagyományok szerint a kapus kapta az 1-es mezt, a védők 2-től 4-ig, a fedezetek az 5-öst és a 6-ost, a csatárok pedig 7-től 11-ig. A klasszikus formációk felbomlása után felborult ez a számozási rendszer is, így egy játékos 1-től 99-ig bármely számot viselheti. Nagy nemzetközi tornákon és számos nemzeti bajnokságban már bevezették, hogy a játékosok nevüket is viseljék a mezük hátán. Illetve a számokat 1 és 22, vagy 23 között limitálják.
[szerkesztés] A felszerelés
A kapusmeznek eltérő színűnek kell lennie a mezőnyjátékosok mezétől. Évtizedekig feketében védtek a kapusok, a 70-es évek elejétől váltak általánossá a színes mezek, napjaink rikító kapusmezeinek elődei. A kapusok öltözékének immár nélkülözhetetlen tartozéka a kesztyű, és – nap ellen – hordhatnak ellenzős sapkát is.
A felszerelés része a rövid nadrág – kapusoknak az elmúlt évtizedben már engedélyezték a hosszú melegítőnadrágot is. A mezőnyjátékosok nem vehetnek fel a futballnadrágnál hosszabb, attól eltérő színű alsót, de harisnyanadrágot bármikor húzhatnak, akárcsak kesztyűt. A felszerelés továbbá a sportszárból, alatta sípcsontvédőből, illetve a futballcipőből áll.
A régi időkben tiltották a fémstoplit a cipők talpán, ma már engedélyezett, de a játékvezetőnek kötelessége a mérkőzés előtt, illetve a negyedik játékvezetőnek a cserék pályára lépésekor ellenőrízni, hogy nem okozhatnak-e a kapaszkodók sérülést az ellenfélnek. Tehát nem engedik a pályára azokat, akik esetleg "kihegyezik" stoplijaikat.
Régebben sok neves csatár játszott letűrt sportszárral, sípcsontvédő nélkül, de a sérülésveszély miatt ez ma már tilos. Miként a mezeknek a nadrágba való be nem tűrése sem megengedett, – a visszahúzásokra való csábítás miatt – kivéve néhány élő legenda esetében: korábban Platininek és Baresinek mindig elnézték a lógó mezt.
[szerkesztés] A játékvezető
1890-ben jelent meg a játékvezető működésének első szabálya. A játékvezető, aki megkülönböztető mezt visel, – a 80-as évekig feketét, azóta a többféle szín elfogadott, a legáltalánosabb a sárga-aranyszínű, lila, vagy világoskék mez – a mérkőzésen irányítja a játékot a kezdőrúgástól a lefújásig, őrködik a szabályok betartásán, ha kell, a játék folyamatossága érdekében alkalmazza az előnyszabályt. Amennyiben szükséges, félbeszakítja a játékot – pl. komolyabb sérülés esetén – vagy akár le is fújja a mérkőzést a játékosok, vagy a közönség botrányos magatartása, vagy a rossz idő miatt.
A mérkőzés előtt ellenőrzi a pálya szabályosságát, minőségét, a hálók állagát, és elrendelheti a találkozó elhalasztását, ha a pályát, vagy az időjárási viszonyokat a mérkőzésre alkalmatlannak találja. Köd esetén az a mérvadó, ha a bíró a kezdőkörből látja mindkét kaput. Az eső önmagában nem ok egy mérkőzés meg nem tartására, csupán akkor, ha a talaj irreálissá teszi a játékot, vagy egy esetleges vihar, a villámlások miatt, veszélyezteti a játékosok és a nézők életét.
Ugyancsak a találkozó megkezdése előtt ellenőrzi a bíró a két csapat nevezett játékosainak igazolását és orvosi engedélyét. Nemzetközi mérkőzéseken a legfontosabb okmány a játékos útlevele – enélkül nem léphet pályára.
A játékvezető sárga lappal figyelmezteti az inkorrekt, sérülést szimuláló, időhúzó vagy feltűnően reklamáló játékosokat, és kiállítja a visszaesőket, illetve a a játék eredményességét megakadályozó durvaságot elkövetőket. Kiállítást egy játékos akkor "nyerhet el", ha olyan durva szabálytalanságot követ el, ami egyenesen botrányos, így egyből piros lapot kap, – pl. leköp valakit, vagy verekedést provokál – illetve, ha két kisebb, de sárga lapos "hibát" vét – pl. kézzel ér a labdához, húzza az időt, reklamál, más játékosnak kárt okoz stb.
Megakadályozza, hogy illetéktelenek behatoljanak a pályára a mérkőzés időtartama alatt. Ügyel arra, hogy ne kerülhessenek a "küzdőtérre" olyan tárgyak, amelyek akadályozzák a játékot, vagy veszélyeztetik a játékosok testi épségét. Bedobálások esetén le is fújhatja a mérkőzést.
A játékvezető a pálya tartozéka, vagyis a róla pattanó labda olyan, mintha például kapufáról pattanna. Tehát ha egy lövés bepattan róla a hálóba, érvényes a gól. Éppen ezért úgy kell a bírónak helyezkednie, hogy a lehető legkevésbé akadályozza a játék folyamatosságát.
A játékvezető a gólt kettős, a mérkőzés végét hármas sípszóval jelzi. Minden hivatalos mérkőzésről játékvezetői jegyzőkönyv és jelentés készül, amelyet az illetékes nemzeti, vagy nemzetközi szövetség kap meg. A játékvezető munkáját szövetségi ellenőr is értékeli.
[szerkesztés] Az asszisztensek
Két partjelző zászlóval követi a játékot, mindegyik egy-egy térfélért felelős, a két oldalvonal mentén. Elsősorban bedobások, kirugások, szögletek, lesek, vitatott gólok megítélésekor segítik a játékvezetőt, de felhívhatják a vezetőbíró figyelmét a cserékre, illetve a kirívó, általa nem észlelt szabálytalanságra is. A partjelzőket a vezetőbíró felülbírálhatja, sőt, gyenge működésük esetén le is cserélheti őket.
A bírói műhibát csak akkor lehet óvni, ha a szabályokat feltűnően és egyértelműen megsértette, meg nem adott gól, vagy 11-es, esetleg feltételezett részrehajlás miatt nem.
[szerkesztés] A negyedik játékvezető
A 80-as évektől a negyedik játékvezető feladata a cseréket pályára engedni. Ellenőrizni a játékosok stoplijait, és felügyelni a kispadok rendjét. Illetve, ha az eredeti játékvezető sérülés vagy egyéb ok miatt képtelen folytatni a játékban a bíráskodást ő áll be a helyére bíráskodni.
[szerkesztés] A játékvezetés körülményei
A bíróküldést a nemzeti, illetve a nemzetközi szövetségek végzik. Nemzetközi mérkőzéseken semleges nemzetiségű játékvezetői hármast jelölnek ki. Világ- és Európa-bajnokságokon általában nem egy nemzetbeliek dirigálnak egy meccsen, mivel olyankor a játékokra meghívott keretből választ a FIFA, vagy az UEFA. Előfordult már, hogy bizonyos játékvezetők személyét előzetesen megóvták "rossz tapasztalatok" miatt. A mai napig a magyar sportdiplomácia kudarcának tekintik, hogy az 1954-es VB-n, alig egy évvel a londoni 6-3-as magyar diadal után, háromszor is angol játékvezetőt kaptak Bozsikék, beleértve a döntőt is.
Minden bírónak vizsgát kell tennie, végre kell hajtania fizikai teszteket is, és ezek alapján kapja meg minősítését. Gyengébb teljesítmények után visszaminősítés is elképzelhető, esetleg "pihentetés". A nemzetközi játékvezetői státusz nem állandó, időről időre meg kell erősíteni azt. Ez utóbbihoz általában két világnyelv középfokú ismerete is szükséges.
A mérkőzés házigazdájának kell gondoskodnia a játékvezetők elhelyezéséről, nyugalmáról, annak a szabálynak a betartásáról, hogy a találkozó előtt egy órával a játékvezetői öltözőbe senki ne mehessen be a csapatok részéről. Szabályozzák a játékvezetőknek adható ajándékokat is, hogy a vesztegetésnek gyanúja is távol álljon tőlük. Voltak ugyan esetek, amikor egy-egy kissé gyanús mérkőzés után elterjedt: a hazai csapat vezetősége ugyan nem fizette le a bírót, de a meccs előtti napon tejben-vajban fürösztötte, luxuskörülményeket bíztosított neki. A rendező csapat feladata biztosítani a játékvezető testi épségét is, amennyiben a közönség haragja ellene fordul.
Természetesen minden játékvezetőben van szereplési vágy, még akkor is, ha nem őértük megy ki a közönség a pályára. Mégis, a legjobb bírók azok, akik a mérkőzés nagy részében észrevétlenek tudnak maradni, nagyvonalúan vezetik a találkozót, nem sípolják szét azt, nem hívják fel magukra a figyelmet. Ritkán nyújt jó teljesítményt az a játékvezető, aki szórja a sárga lapokat, miközben a meccs kicsúszik a keze közül. (Lásd 2006-os VB Portugália-Hollandia nyolcaddöntő.) A legjobbak már a 90 perc elején tekintélyt teremtenek maguknak erélyes ítéleteikkel. Ha a játékosok látják, hogy a bíró mindenütt ott van, jól helyezkedik, és lesöpri magáról a vitatkozókat, színészkedőket, megpróbálnak ők is "rendesen viselkedni".
[szerkesztés] A játék időtartama
Egy mérkőzés 90 percig, azaz kétszer 45 percig tart, egy 15 perces szünettel a két félidő között, amely után térfélcsere következik a két csapat között. A játékvezető a sérülések, szándékos időhúzások, esetleg szabadrúgások, 11-esek miatt álló játék esetén az elvesztegetett időt a félidők végén alkalmazhatja hosszabbítás formájában. Komolyabb nemzetközi mérkőzéseken ma már szinte mindennapos, hogy egy félidő 48-50 percig is eltart. A mérvadó csakis a játékvezető órája, más hiteles időmérés nem elfogadható, így a stadionok és a TV-közvetítések órája sem.
Félbeszakított mérkőzés esetén annyi percet kell játszani, amennyi a hivatalos időből még hátramaradt. Egy találkozó érvényes, ha annak kétharmadát, azaz 60 percet már lejátszottak a csapatok, ennek ellenére, a félbeszakadt mérkőzéseket manapság újra szokták játszani.
Ha botrány, vagy az egyik fél magatartása miatt vonul le egy csapat, – pl. 5 játékost kiállítottak egy csapatból – rendszerint annak a csapatnak a javára írják 3-0-ás gólkülönbséggel a találkozót, amelyet vétlennek találtak az ügyben. A gyakorlat szerint a közönség viselkedése miatt félbeszakadt, vagy utólag megóvott meccseken a pályaválasztó bűnhődik.
Az elmúlt évtizedekben többször felvetették: legyen a futballban is "tiszta játékidő", mint a kosárlabdában, vízilabdában, jégkorongban stb. de ezt nem fogadták el.
[szerkesztés] Hosszabbítás
Amennyiben nemzetközi vagy kupatorna tétmérkőzésén a rendes játékidőben nem születik döntő eredmény, vagyis a mérkőzés döntetlenre végződik, általában hosszabbítás következik. A hosszabbításnak két formája van:
- 2 x 15 perc
- A csapatok a 90 perc eltelte után további 2 x 15 percet játszanak, a két rövid félidő között 10 perces szünettel. A csapatok a kilencven perc letelte után ebben az esetben már nem hagyhatják el a játékteret, tehát kint a pályán vehetik magukhoz a frissítést, itt pihenhetnek.
- A két extra félidő után lejátszott összesen 120 perc játékidő után további hosszabbításra nincs lehetőség, amennyiben ekkor is döntetlen az eredmény, úgy büntetőpárbajra kerül sor, amelynek során 11-es rúgásokkal döntik el véglegesen a meccset.
- Hirtelen halál '2004. július 1. óta nincs arany, ill. ezüstgól (hirtelen halál)!'
- A hirtelen halál a hosszabbítás egy formája. Amikor a rendes játékidő letelte után döntetlen az eredmény, akkor hosszabbításban kell eldönteni a mérkőzés végeredményét. A hirtelen halál szabályai megegyeznek a fentebbi szabályokkal, egy fontos különbséggel: a két csapat a hosszabbításban addig játszik, amíg valamelyik csapat gólt ér el (aranygól). Ebben a pillanatban a játékot a bíró lefújja, és a gólt elért csapat nyeri a mérkőzést. A hirtelen halál másik formája volt a rövid időre bevezetett ezüstgól, ami abban különbözött az aranygóltól, hogy a 2 x 15 perces hosszabbításnak azt a félidejét amelyben a gól született még lejátszották, hogy az ellenfélnek még legyen ideje egyenlíteni. Így előfordulhatott, hogy egy mérkőzés 105 perces volt.
- Ezekben a formákban sem szabad azonban 120 percnél hosszabb ideig játszani. Ha 120 perc elteltével még mindig döntetlen a végeredmény, itt is le kell fújni a mérkőzést és büntetőpárbajt kell elrendelni.
[szerkesztés] A kezdőrúgás
A térfélválasztás és kezdőrúgás jogát pénzfeldobás dönti el. Amelyik csapat a sorsoláson nyer, az döntheti el, hogy az első félidőben melyik kapura támadjon. A másik csapat végzi el a mérkőzés kezdőrúgását. A sorsoláson győztes csapatot illeti meg a második félidő kezdőrúgása. A mérkőzés második félidejére a csapatok térfelet cserélnek, és a másik kapura támadnak A labda akkor van játékban, ha elmozdult. Kezdeni csak előre lehet, a kezdő játékos nem játszhatja hátra a labdát. A kezdéskor minden játékos a saját térfelén tartózkodik, a nem kezdő ellenfélnek a kezdő körön kívül kell állniuk kezdőrúgásnál, tehát minimum 9,15 méterre. Kezdőrúgással folytatódik a játék gól után is, a gólt elszenvedő csapat részéről.
Ha egy találkozó gyász-szünettel kezdődik, az első labdaérintés után következik az egyperces néma vigyázzállás, majd újra kell kezdeni. Ugyanez a helyzet akkor, ha díszvendég végzi el a kezdőrúgást.
[szerkesztés] A játék
A labda játékban van, amíg a játékvezető meg nem állítja a játékot. Akkor is, ha valamelyik lécet, vagy a bírót találja el a labda. A játékszer játékon kívül van, ha – a levegőben vagy a földön – teljes terjedelmével elhagyta a pályát.
[szerkesztés] A gól
Gól az, amikor a labda teljes terjedelmével áthalad a gólvonalon a kapufa és a keresztléc között, és ha azt a gólszerző csapat játékosa nem kézzel vagy karral juttatta a hálóba. A játékvezető kettős sípjellel és középre mutatással érvényesíti a gólt.
Érvénytelen a találat, ha a gólszerzést a támadó részéről szabálytalanság – pl. lökés, les, a kapus akadályozása – előzi meg, illetve a gól megszerzésének módja az ellenfelet megszégyeníti – ilyen a gyerekkorok "nagy" gólja, amikor a labdát a gólvonalon megállítva, majd hason fekve fejjel begurítva szereztünk gólt. A győztes az a csapat, amelyik egy mérkőzésen több gólt lő.
Ha kupamérkőzésen, vagy nemzetközi meccsen 11-esek döntik el a győztes kilétét, a hivatalos jegyzőkönyvekbe a döntetlen eredmény kerül be, és a 11-eseket végrehajtók nem számítanak be a góllövők közé.
[szerkesztés] Az öngól
Öngól az, amikor egy csapat játékosa véletlenül saját hálójába juttatja a labdát úgy, hogy nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy gól legyen.
Nem számít öngólnak az, ha például a kapus ujjáról pattan be a lövés, vagy a védekező játékosról egy olyan lövés pattan be a hálóba, ami valószínűleg egyébként is gól lett volna.
[szerkesztés] A les
A mai napig a legvitatottabb szabály, amelynek régóta követelik eltörlését. Lesnek az minősül, ha a támadásban aktívan részt vevő játékos úgy kapja meg a labdát, hogy a passz pillanatában közelebb van az ellenfél alapvonalához, mint az utolsó előtti védőjátékos.
A les nem a labdaátvétel, hanem a passz pillanatára vonatkozik. Ha a csatár a védők előtt van a kiugratás pillanatában, és mélységből indulva csak a labda átvételére kerül mögéjük, az nem számít lesnek.
Lesnek minősül már az is, hogyha a csatár bármely testrésze, kivéve a kezét túllóg a védőkön. Tehát akár csak a feje, vagy a lába is közelebb van az alapvonalhoz, mint az utolsó védő bármely testrésze, akkor az is lesnek számít.
A leshez nem kell feltétlenül labdához érnie az elöl rekedt támadónak, elég, ha megzavarja a védekező csapat játékát. Például, ha a csatár nem ér labdába, de gátolja a kapust a lövés kivédésében, akkor lesen van.
Lehet olyan szituáció, amikor a csatár bár a védők mögött tartózkodik, egyáltalán nem avatkozik játékba, és a védekező csapat játékát sem zavarja meg, ezt nevezzük tétlen lesnek, de ettől még szabályos a támadás.
Ugyanakkor, ha egy játékos tétlen lesen áll, és miután egyik társa rálövi a kapura a labdát, majd a kipattanóhoz hozzáér, rendesen érvényesül a lesszabály
Ha a saját térfélről indul a csatár a passz pillanatában, akkor a lesszabály nem érvényesül.
kirúgás és bedobás esetében sincs les. Sőt az sem minősül lesnek, ha a csatár az ellenféltől kapja a labdát.
[szerkesztés] Szabálytalanságok és büntetéseik
Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos elköveti a következő hat szabálysértés valamelyikét, a játékvezető megítélése szerint vigyázatlanul, meggondolatlanul vagy indokolatlan mértékű erőbevetéssel: • az ellenfelet megrúgja vagy megkísérli megrúgni; • az ellenfelet elgáncsolja, vagy ezt megkísérli; • nekiugrik az ellenfélnek; • az ellenfelet támadja; • az ellenfelet megüti vagy megkísérli megütni; • az ellenfelet ellöki. Közvetlen szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha egy játékos elköveti a következő négy szabálytalanság valamelyikét: • a labdáért való küzdelemben történő szerelésnél előbb érinti az ellenfelet, mint a labdát; • az ellenfelet visszatartja; • az ellenfelet leköpi; • szándékosan kézzel érinti a labdát (kivéve a saját büntetőterületén belül tartózkodó kapust). A közvetlen szabadrúgást az ellenfél arról a helyről végzi el, ahol a szabálytalanság történt.
Büntetőrúgás az ítélet, ha a felsorolt tíz szabálysértés valamelyikét egy játékos a saját büntetőterületén követi el, tekintet nélkül a labda helyzetére, feltéve, hogy a labda játékban van.
Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára akkor is, ha a kapus a saját büntetőterületén elköveti a következő négy szabálytalanság valamelyikét: • hat másodpercnél tovább tartja kezében a labdát, mielőtt birtokából kiengedné; • a labda korábbi birtoklása után ismét kézzel érinti, mielőtt más átékos érintette volna; • kézzel érinti a labdát, amit csapattársa szándékosan hozzárúgott; • kézzel érinti a labdát, ami közvetlenül csapattársa bedobásából jutott hozzá; Közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára, ha egy játékos a a játékvezető véleménye szerint • veszélyesen játszik; • akadályozza az ellenfél mozgását; • gátolja a kapust abban, hogy a kezében tartott labdától megszabaduljon; • bármilyen más, a szabályban előzőleg nem említett szabálytalanságot követ el, amelynél a játékot meg kell állítani figyelmeztetés vagy kiállítás céljából. A közvetett szabadrúgást az ellenfél arról a helyr�l végzi el, ahol a szabálytalanság történt.
[szerkesztés] A sárga lap
Ha valamelyik játékos az alábbiak közül valamelyik szabálytalanságot "teljesíti" a játékvezető a sárga színű kártyát felmutatja a vétkező játékosnak, illetve szabad kezével rámutat. Majd a játékvezető elkönyveli a sárga lapot. Amíg a játékvezető könyvel, tilos a labdát játékba hozni.
Sárga lappal kell figyelmeztetni azt a játékost, aki elköveti az alábbi szabálysértések valamelyikét: 1. sportszerűtlen magatartásban vétkes; 2. szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt; 3. következetesen vét a játékszabályok ellen; 4. késlelteti a játék újraindítását; 5. szabadrúgásnál szögletrúgásnál vagy bedobásnál nem nem tartja be az előírt távolságot; 6. a játékvezető engedélye nélkül belép vagy visszatér a játéktérre; 7. szándékosan elhagyja a játékteret a játékvezető engedélye nélkül. Egy csere vagy egy lecserélt játékosnak is figyelmeztetés jár a sárga kártya felmutatásával, ha elköveti a következő három szabálytalanság valamelyikét: 1. sportszerűtlen magatartásban vétkes; 2. szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt; 3. késlelteti a játék újraindítását.
[szerkesztés] A piros lap
Ha valamelyik játékos egy szabálytalanság után már a második sárga lapját kapja, vagy súlyos szabálytalanságot vét, piros lappal, azaz kiállítással büntetendő. A kiállított játékosnak el kell hagynia a pályát és a kispadot, majd be kell vonulniuk az öltözőkbe. Az eltiltás után legalább egy meccset ki kell hagynia a vétkező játékosnak.
A cselekmény súlyosságától függően a Labdarúgó Szövetség az ügy kivizsgálása után több meccsre is eltilthatja a vétkező játékost.
A bíró felmutatja a piros kártyát a vétkező játékosnak, majd szabad kezével először a bűnösre, majd az öltözők felé mutat. A bíró elkönyveli a kiállítást is ugyanúgy, mint a sárga lapot. A labdát tilos addig játékba hozni, amíg a játékvezető be nem fejezte a lap elkönyvelését.
Kiállítandó, piros kártya felmutatásával, a játékos, csere vagy lecserélt játékos, aki elköveti a következő hét szabálytalanság valamelyikét: 1. súlyos sportszerűtlenségben vétkes; 2. durva játékban vétkes; 3. leköpi az ellenfelet vagy bármely más személyt; 4. szándékos labdakezezéssel gól elérésében gátolja meg az ellenfelet, vagy nyilvánvaló gólhelyzetet semmisít meg (ez nem vonatkozik a saját büntetőterületén lévő kapusra); 5. szabadrúgást vagy büntetőrúgást maga után vonó szabálytalansággal gól elérésében gátolja meg a kapura törő ellenfelet, vagy nyilvánvaló gólhelyzetet semmisít meg; 6. goromba, durva vagy sértő kifejezéseket illetve mozdulatokat használ; 7. ugyanazon a mérkőzésen egy második, figyelmeztetéssel járó szabálytalanságot követ el.
[szerkesztés] A szabadrúgások
A közvetlen szabadrúgásból egyből gól lehet, a közvetettből csak egy másik játékos érintése után.
A közvetett szabadrúgást a játékvezető feltartott karja jelzi. Szabadrúgást csak álló labdából lehet elvégezni. Az ellenfél játékosai, akár egyénileg, akár sorfalban, 9,15 méterre kell, hogy álljanak a letett labdától. A támadó csapat játékosa takarhatja a labdát, és beállhat a védősorfalba is zavarni. Ha a védekező csapat kap a saját 16-osán belül szabadrúgást, a labdának el kell hagynia a büntetőterületet. A kapus szabálytalan játéka miatt – pl. hazadás megfogása – a 16-oson belül ítélhető közvetett szabadrúgás.
[szerkesztés] A 11-es
A büntetőt rugó játékos a 11-es pontra helyezi a labdát. Egyből lőnie kell, nem állhat meg a nekifutásban. A kapusnak a gólvonalon kell állnia a labda elrúgásának pillanatáig, lába nem mozdulhat el előrefelé. Ellenkező esetben, amennyiben a büntetőrúgásból nem születik gól, a 11-est meg kell ismételtetni. A többi játékosnak a büntetőterületen és a büntetőköríven kívül, a labda (a büntetőpont) vonala mögött, a játéktéren kell tartózkodnia, de a labda elrúgásának pillanatától már bemozdulhatnak az esetlegesen hárított labdára, támadók és védők egyaránt indulhatnak. Maga az ítéletvégrehajtó is duplázhatja saját lövését, ha a labdát a kapus, vagy más jétékos érintette.
[szerkesztés] Büntetőpárbaj
Ha egy kupa- vagy továbbjutásért folytatott mérkőzésen az eredmény a rendes játékidőben és a hosszabbításban is döntetlen, büntetőpárbaj dönti el, hogy melyik csapat jut tovább, vagy nyeri meg az adott mérkőzést.
A büntetőpárbajban csak olyan játékos vehet részt, aki a mérkőzés lefújása pillanatában a pályán tartózkodott, tehát akit lecseréltek, vagy még nem cseréltek be, nem állhat be 11-est rúgni. Ilyenkor a két kapuson és a 11-est lövő játékoson kívül minden játékos a kezdőkörben áll egy asszisztens felügyeletével. A másik asszisztens a gólvonalnál figyeli, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon. A bíró az "öt és feles" sarkában, a másik kapus a büntető terület szélénél kívül áll. Mindkét csapat először ötöt-ötöt rúg, majd ha ez alatt nincs meg a döntés, addig folytatják a büntetőrúgást, amíg valaki be nem rúgja és a másik csapat ki nem hagyja. Ha az egyik csapat berúgta a rákövetkező rugást be kell rúgni. A büntetőpárbajban a 11-es elrúgására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mintha a mérkőzésen a rendes játékidőben vagy a hosszabbításban lenne 11-es, de a kipattanó lövéshez már nem lehet még egyszer hozzáérni.
[szerkesztés] A bedobás
Ha az oldalvonalon hagyja el a labda a pályát, a másik csapat dobja be, mint amelyikről elhagyta az a játékteret. A bedobó játékosnak a pályával szemben, mindkét lábával szilárdan a játéktéren kívül, vagy az oldalvonalon kell állnia, és fej fölül, két kézzel kell bedobnia a labdát a pályára. A bedobó maga nem játszhatja meg azonnal a játékba került labdát. Az ellenfélnek bedobásnál 2 méterre kell állnia a bedobó játékostól.
Bedobásból közvetlenül nem lehet gól, ha azonban bárki beleér a labdába, a gól érvényes. Jól fejelő és nagyot dobó játékosokkal rendelkező csapatok élnek is ezzel a fegyverrel.
[szerkesztés] A kirúgás
Kirúgást akkor ítél a játékvezető, ha a támadó ért utoljára labdához, mielőtt az elhagyta a játékteret az alapvonalnál. A labdát a kapuelőtér (az "öt és feles") bármely pontjáról elvégezhető. A kirúgást elvégző játékos csak egyszer érhet a labdához. Az ellenfelek a labda elrúgásának pillanatáig nem tartózkodhatnak a védőcsapat büntetőterületén. A labdának el kell hagynia a 16-os területét.
Kirúgásból közvetlenül gól érhető el az ellenfél kapujába.
[szerkesztés] A szögletrúgás
Szögletrúgás akkor következik, ha egy védőről megy ki az alapvonalnál a labda. A szögletrúgást a saroknál lévő negyedkörből kell elvégezni, a pálya abból az oldalából, amelyik oldalon kiment a játékszer. A szögletet rúgó játékos nem érhet kétszer a labdához, de joga van egyből kapura csavarni, és a gól érvényes akkor is, ha senki nem ér hozzá. Az ellenfelek, mint a szabadrúgásnál, itt is csak 9,15 méterre állhatnak a labdától. Ez az a szabály, amit a legkevésbé szoktak betartani – kevés bíró vesztegeti az időt ilyenkor a 9,15 méter kimérésével.
[szerkesztés] Az előnyszabály
A játékvezető továbbengedi a játékot, ha ebből annak a csapatnak származik előnye, amelyik ellen a szabálysértést elkövették, és bünteti az eredeti szabálytalanságot, ha a feltételezett előny nem valósul meg. Az előnyszabály alkalmazása után a bírónak jogában áll a vétkező játékosnak sárga- vagy piros lapot adnia.
[szerkesztés] A sérülések
Ha egy játékos lent marad a földön az ápolóknak, gyúróknak, hordágycipelőknek be kell jönniük a pályára, és a sérült játékost ki kell szállítani az alap- vagy az oldalvonalon kívülre. Ha a játékos felépült, a játékvezető adhat engedélyt a visszatérésére.
[szerkesztés] A hazaadás
Az a folyamat amikor egy csapat saját kapusának rúgja lábbal a labdát. A kapus csak a fejjel, vállal, vagy teste más részével hazaadott labdát foghatja meg, a lábbal hazaadottat nem. Sőt a kapus még a bedobással hazaadott labdához sem érhet hozzá kézzel. Amennyiben megfogja a lábbal adott hazaadást, közvetett szabadrúgás jár az ellenfél számára a 16-oson belülről.
Based on work by