Lakatos Imre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Magyarország XX. század |
|
|---|---|
 |
|
| Név: | Lakatos Imre |
| Született: | 1922. November 9., Debrecen |
| Meghalt: | 1974. Február 2., London |
| Iskola/irányzat: | Falszifikáció kritika |
| Érdeklődés: | matematika, tudományfilozófia, episztemológia |
| Fontosabb nézetei: | nincsenek pertdöntő elméletek, kisérletek |
| Befolyásolta: | Paul Feyerabend |
| Hatással voltak rá: | Paul Feyerabend, Karl Popper |
Lakatos Imre (1922. november 9. – 1974. február 2.), az egyik legjelentősebb magyar származású matematika- és tudományfilozófus volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Lakatos Imre, eredeti nevén Lipsitz Imre 1922-ben született Debrecenben, zsidó származású családban. A nevét a II. világháború zsidóüldözései miatt változtatta meg, hogy zsidó származását leplezni tudja és elkerülje a deportálást. Először a Molnár nevet vette fel, amit később (állítolag a ruháiba bevart L. I. monogrammok miatt) Lakatosra (Lakatos Géza kommunista eszméinek az emlékére) változtatott. Szüleit azonban deportálták, anyja és nagyanyja Auschwitzban haltak meg.
1932 és 1940 között a debreceni gimnáziumban tanult, ahol már megmutatkoztak kitűnő matematikai képességei.
1940–től a debreceni Tudományegyetemen jogot hallgatott de 1941-től matematika-fizika és filozófia szakon folytatta tanulmányait.
1945-ben a budapesti, az Eötvös-Kollégiumban folytatja a tanulmányait, amelyeket végül a budapesti Tudományegyetemen fejez be ahol Lukács György tanítványa volt. De ekkortájt a moszkvai Tudomány Egyetemre is ellátogat ahol Sofya Yanovskaya-t hallgatja.
1947-től és a Népművelési Minisztérium kultúrpolitikai osztályának a munkatársa volt.
1950-ben letartóztatták, és egészen 1953-ig volt munkatáborban, Recsk-en.
1954-től MTA Matematikai Kutatóintézetében matematikusként dolgozott. Ezekben az években Karácsony Sándor, Lukács György és Pólya György gondolkodása volt rá nagy hatással. Ekkor fordította le Pólya György A gondolkodás iskolája (How to solve it) című művét.
1956. november 25-én Ausztrián keresztül Angliába emigrált, ahol 1957-től a Rockefeller Fellowship (Cambridge, Kings College)-ban Ph.D. amikoris a Bizonyítások és cáfolatok. A matematikai felfedezés logikája című, matematikafilozófiai értekezésével doktorált (A dolgozat leközölve folytatásban a British Journal for the Philosophy of Science-ben 1963/1964/-ben volt). Majd 1960-tól Karl Popper asszisztenseként dolgozik (London School of Economics), később (1969-ben) pedig átvette tőle a tanszéket. Azonban Lakatos soha nem kapta meg az angol állampolgárságot, hontalan volt.
1969-től a Londoni Egyetem (London School of Economics) filozófiai karán tanított, 1971-től pedig a Bosztoni Egyetem professzora és British Journal of Philosophical Sciences munkatársa volt.
Első nagyszabású munkája a Bizonyítások és cáfolatok. Ebben a műben arról ír, hogy a matematika tudományának fejlődése nem modellezhető az axiomatikus-deduktív úton létrehozott teorémák egyszerű felhalmozódásaként.
1974-ben, 51 évesen halt meg Londonban, agyvérzés következtében. Emlékére díjat alapítottak (Lakatos Award). Munkája nagy része kéziratban marad fenn, aminek nagy részét halála után publikáltak.
[szerkesztés] Munkássága
Lakatos hozzájárulása a tudományfilozófiához egy kísérlet volt az ellentétek feloldására Popper falszifikáció elmélete és a Kuhn-féle tudományos forradalom közt. Popper szerint egy elmélet akkor tekinthető tudományosnak, ha megmutatható a hamissága, tehát falszifikálható. Kuhn szerint egy paradigma határozza meg, kell vagy szabad alkalmazni a kutatásban, milyen jellegűek a tudományosnak minősülő problémák. Lakatos szerint a tudomány előrehaladását nem egy lineárisan növekvő tudáshalmazként kell elképzelnünk, de nem is normáltudományos, illetve forradalmi időszakok váltakozásaként.
Lakatos szerint a tudomány egymással párhuzamosan működő elméleti keretek szerint halad előre, amelyek egy cáfolhatatlan kemény magból (negatív heurisztika) és az azt körülvevő, folyamatosan változó védőövből (pozitív heurisztika) állnak. (Lakatos Pólya Györgytől kölcsönzi a heurisztika kifejezést). Egy tudományos elmélet igazsága nem dönthető el abban a korban amikor felállították, ezt csak a jövő kutatásai tudják eldönteni.
Lakatos szerint, Popper filozófiájának kritikája (negatív heurisztika):
- „Könnyű belátni, hogy egy elméletet csak akkor lehet „falszifikálni, ha kísérleti ellenőrzésekor némely „megfigyelései elméleteket” vagy „mérvelméleteket” („értelmező elméleteket”) kritikátlanul alkalmazunk. Ennélfogva a naív falszifikacionizmus megköveteli, hogy – legalábbis az adott kritikai helyzetben – a tudományos ismeret két részre legyen osztva, problematikusra és nem problematikusra (mely utóbbiról általában feltételezik, hogy jól alá van támasztva). E követelmény azonban ésszerűtlen és dogmatikus. Gyakran előfordul, hogy a „nem problematikus háttértudás” nincs kellően alátámasztva, s éppen elvetése jelenti a haladást. De még ha jól alá is van támasztva, a negatív kísérleti eredmény alapján nyugodtan következtethetünk hamisságára is. Ha kísérletezünk, saját módszertani döntésünkön múlik, hogy melyik elméletet tekintjük mérvelméletnek, s melyiket az éppen ellenőrzés alatt állónak. Márpedig ez a döntés határozza meg, hogy melyik deduktív modellben hajtjuk végre a modus tollenst. Így ha B az E1 elmélet „potenciális falszifikálója”, és E2 a mérvelmélet, akkor B megcáfolja E1-et, de ha B-t E2 potenciális falszifokálójának tekintjük, akkor B az E2-t cáfolja meg.” (Lakatos Imre: Bizonyítások és cáfolatok (Typotex, 1998) 28. old)
[szerkesztés] Pozitív heurisztika
„A pozitív heurisztika megóvja a tudóst attól, hogy összezavarodjék a tengernyi anomália láttán. Kijelöl egy programot, amely a valóságot utánzó egyre bonyolultabb modellek sorozatát tartalmazza. A tudós figyelmét a modellépítésre fordítja, s a kutatási program pozitív összetevője által előre megadott instrukciókat követi. A valóságos adatokat, a rendelkezésre álló „adatokat” figyelmen kívül hagyja. Newton programjának első változatában a rögzített helyzetű, pontszerű Nap mellett csak egyetlen pontszerű bolygó szerepel. Ebben a modellben vezette le a Kepler ellipsziseire vonatkozó fordított négyzetes összefüggést. E modellt azonban saját dinamikájának harmadik törvénye kizárta, s ezért olyannal kellett helyettesítenie, amelyben a Nap és a bolygó közös gravitációs középpotjuk körül keringenek. E változtatást nem valamilyen megfigyelés motiválta (az adatok nem jeleztek anomáliát), hanem az elméleti nehézség. Majd programját több bolygóra dolgozta ki, de a bolygóközi erőket nem vette figyelembe. A következő változatban a Nap és a bolygók már nem tömegpontok, hanem tömeggolyók voltak. E módosítást újfent nem valamilyen megfigyelt anomália tette szükségessé, hanem az, hogy egy (kifejtetlen) értelmező elmélet megtiltotta a végtelen sűrűséget, s ezért a bolygóknak kiterjedtnek kellett lenniük. A módosítás komoly matematikai nehézségekkel járt, s hosszú ideig feltartotta Newtont, úgy, hogy a Principia kiadását több mint egy évtizeddel elhalasztotta. Miután ezt a „rejtvényt” is megoldotta, tengelyük körül forgó golyókon kezdett el dolgozni. Aztán megengedte az interplanetáris erőket, s figyelmét a perturbációknak szentelte. Ezen a ponton vette alaposabban szemügyre a tényeket. Modellje sokmindent gyönyörűen megmagyarázott (kvalitatíve), sokmindent azonban nem. Ekkor kezdett el az egyenlítő táján kidomborodó bolygókkal dolgozni, lapos bolygók helyett stb.” (Lakatos Imre Tudományfilozófiai Irásai (Atlantisz, 1997) 48. old)
[szerkesztés] Tudományfilozófia
Az a jó tudományfilozófia, amely által definiált tudománytörténet írási kutatási program a tudomány történetének minél nagyobb részét képes racionálisként rekonstruálni (azaz ha a belső és külső történet aránya nagy).
Lakatos szerint sosem mondhatjuk, hogy egy tudományos kutatási program végleg le van győzve, túl van haladva.
Nincsenek döntő kísérletek (csak az utólagos értékelés ruház fel bizonyos kísérleteket ezzel a státusszal).
Nem irracionális viselkedés ragaszkodni egy elmélethez akkor sem, ha léteznek az elmélettel nem összeférő tények
[szerkesztés] Matematikafilozófia
Lakatos matematikafilozófiáját Hegel és Marx dialektikája, Karl Popper tudásról alkotott elmélete és Pólya Györgynek a heurisztikával kapcsolatos elképzelése befolyásolta.
Éles kritika tárgyává teszi a 19. és 20. század szinte egyeduralkodó matematikai nézetrendszerét, mely a matematikát azonosítja annak formális axiomatikus felépítésével. Nem a axiomatikus-deduktív módszert bírálja, hanem azt, hogy a formalisták felfogásában a matematika lényege ennyi, és nem több.
Szerinte sem a matematikai kutatások, sem a matematika fejlődése sem úgy zajlik, ahogyan a formalisták állítják. A publikációkban és tankönyvekben közölt letisztázott deduktív szövegek semmit nem mondanak arról, hogy mi a matematikai fogalmak jelentése és bevezetésük értelme. Lakatos érvel amellett, hogy a matematikai fogalmak ugyanúgy fejlődnek, mint a természettudományok fogalmai. A fejlődés mintáit foglalja össze "Bizonyítások és cáfolatok" c. munkájában.
Bevezet és szembeállít két jellegzetes tudománytípust az euklideszi és a kváziempirikus tudományt. A klasszikus logika és az euklideszi geometria egy szűk magját euklideszinek, azaz evidens és intuitív axiómákra visszavezethető eméletnek tekinti, de az összetettebb matematikai elméletek axiómái legfeljebb csak munkahipotéziseknek tekinthetőek, így ezek esetén az empirikus tudományok megismerési módszerei érvényesek, azaz kváziempirikusak.
Laktos szerint tévednek azok a matamatikusok, akik hívei a „látens” platonizmusnak, ami azt mondja ki, hogy a matematikai fogalmak, tételek, örökkévalóan léteznek, s a mi feladatunk csak ezen dolgok felfedezése. De nem ért egyet azzal az elképzeléssel sem, miszerint a matematikus feladata, hogy összefüggéseket teremtsen, találjon fel. Szerinte a külső hatásokat (pszichológiai-szociológiai tényezők) el kell különíteni a tudomány „belső mag”-jától, ami racionálisan levezethető kijelentésekből áll.
[szerkesztés] Fontosabb művei
- Lakatos Imre: Dokatatelstva i Oprovershenia (Moszkva, 1967);
- Lakatos Imre: Bizonyítások és cáfolatok. Budapest, Typotex, 1998. (1963-64)
- Lakatos Imre tudományfilozófiai írásai. Szerk: Miklós Tamás. Budapest, Atlantisz, 1997.
- The Methodology of Scientific Research Programmes: Philosophical Papers (I., Cambridge, 1977);
- Mathematics, Science and Epistemology: Philosophical Papers (II., Cambridge, 1977).
[szerkesztés] Lakatos Imréről az interneten
- Lakatos Imre matematikafilozófiája
- http://www-gap.dcs.st-and.ac.uk/~history/Biographies/Lakatos.html
- http://www.versenyvizsga.hu/hun/eletrajzok/lakatosimre.html
- Mihályi Gábor: Egy életkudarc története
- Lakatos Imre: Science and Pseudoscience, előadás, mp3 Lakatos saját hangján és az előadás szövege angolul
- Imre Lakatos: Modern Physics, Modern Society
Based on work by