Lechner Ödön

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lechner Ödön szobra az Iparművészeti Múzeum előtt

Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, 1914. június 10.) építész, a magyar stílusú szecesszió úttörője.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Főbb alkotásai
3 Emléke
4 Irodalom
5 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Élete

Az Iparművészeti Múzeum épülete Budapesten

Felirat az Iparművészeti Múzeumon

[szerkesztés] A pálya kezdete

Lechner Ödön jómódú, tehetős polgárcsaládba született. Felmenői között számos építőipari vállalkozót találunk. Iskoláit a Pest-belvárosi reáltanodában, a József-ipartanodában (a mai BME elődjében), majd Berlinben, a Schinkel-akadémián végezte.

Kezdetben önálló építészként tevékenykedett, és az akkor divatos neoreneszánsz stílusban tervezett lakóépületeket, bérházakat. Később társult Pártos Gyulával, és közös építészeti irodát, céget indítottak el. Kettejük közül Pártos volt az üzletember, Lechner pedig a művész. Irodájuk számos megrendelést kapott különböző épületek tervezésére, amelyeket jórészt valamelyik historizáló stílusban valósítottak meg. Különösen jól ment az iroda széles körű ismeretségük révén, valamint a három város 1873-as egyesítését követő fellendülés következtében.

[szerkesztés] Utazások

Felesége 1875-ben, nem sokkal házasságkötésüket követően meghalt. Ekkor Lechner megszüntette tevékenységét a Lechner–Pártos építészeti irodában, és külföldön vállalat munkát: 1875 és 1878 között Párizsban dolgozott Clément Parent irodájában, ahol megismerkedhetett a kialakulófélben lévő art nouveau-val. Ezekben az években dokumentálhatóan 7 francia kastély tervezésében és felújításában vett részt.

Hazatérése után, 1879-ben ismét Pártos Gyulával társult. Fontos középületek tervezésére és építésére kaptak megbízásokat, ám még mindig a historizmus volt a jellemző stílusára. 1889-ben és 1890-ben még két utazást tett Londonba, ahol a modern style-lal ismerkedett meg – ettől kezdve gyökeresen megváltozott a stílusa.

[szerkesztés] A szecessziós magyar nemzeti stílus

A kecskeméti Városháza épülete

1890 után Lechner arra törekedett, hogy a historizálás helyett magyar népi motívumokon alapuló új stílust fejlesszen ki. Számos keleti (szasszanida, perzsa stb.) motívumot is felhasznált. Zsolnay Vilmossal jó kapcsolatot tartott fenn; előszeretettel alkalmazta épületein a Zsolnay-gyár pirogránit majolikáját. A stílus szecessziós jellege elsősorban a változatos, görbe vonalakra építő díszítmények alkalmazásában nyilvánul meg és számos vonatkozásban eltér még az Otto Wagner-féle osztrák szecessziótól is. 1896-ban megszűnt Lechner társas viszonya Pártossal, és egyre kevesebb megbízást kapott önállóan. Stílusát a megrendelők felé egyre inkább Pártos képviselte és érvényesítette.

1906-ban a Lyka Károly által szerkesztett Művészet című folyóiratban Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz címmel tette közzé ars poetica-ját. Az utolsó megépült Lechner-terv Budapest, V. Irányi u. 15. sz. alatt Vermes Gyula háza volt (1910 – 1911).

Szecessziós stílusú művein megfigyelhető a színes kerámia díszítések bátor, ám mindig ízléses alkalmazása, a népi motívumkincs felhasználása. A kerámia díszítések legtöbbször a Zsolnay-gyárból kerültek ki. Ehhez köze lehetett annak is, hogy a Kőbányai Téglagyár és a pécsi Zsolnay Gyár a család kezében volt.

Az önálló magyar építészeti stílus megteremtőjeként számos követője akadt, de még több harcos kritikusa. Ám a következő építész-generáció csaknem minden tagja úgy tekintett rá, mint példaképre.

[szerkesztés] Főbb alkotásai

Lépcsőház a Postatakarékpénztárban

Budapest, Földtani Intézet

1874-1875. Kecskemét, Kecskeméti Takarékpénztár
1875. Budapest, Városliget, Korcsolyacsarnok (1893-ban lebontották)
1882. Kecskemét, Városi fürdő (nem épült meg)
1882-1883. Szeged, Városháza
1882-1884. Budapest, MÁV Nyugdíjintézet bérháza, benne volt a Drechsler-kávéház
1885-1886. Nagybecskerek, Megyeháza
1887. Kecskemét, Rudolf lovassági laktanya
1888-1889. Budapest, Thonet-ház
1889-1893. Szekszárd, Szekszárdi Szálló
1889-1901. Karlóca, Főgimnázium
1890-1896. Kecskemét, Városháza
1891-1896. Budapest, Magyar Iparművészeti Múzeum
1891-1897. Budapest, Szent László-plébániatemplom
1894. Budapest, Ferenc József híd (nem épült meg)
1895. Budapest, Lechner-ház
1896-1899. Budapest, Földtani Intézet http://www.mafi.hu/mafi/node/22
1898-1900. Budapest, Lechner Gyula háza
1899. Budapest, Tőzsdepalota (nem épült meg)
1899-1901. Budapest, Postatakarékpénztár
1900. Kolozsvár, Lechner Károly villája
1903. Bécs, Áruház (nem épült meg)
1905. Budapest, Kultuszminisztérium (nem épült meg)
1906-1908. Pozsony Főgimnázium
1907-1913. Pozsony, Szent Erzsébet-templom
1909. Budapest, Várhegy, Erzsébet királyné emlékműve (nem épült meg)
1914. Budapest, Kőbánya, Főgimnázium
1914. Budapest, Ferenc József emléktemplom (nem épült meg)

Több műve kísértetiesen emlékeztet Gaudí stílusára. Például az 1882-ben (Gaudí ekkor még csak harmincéves) tervezett kecskeméti Városi fürdő, mely csak terv maradt, iszlám jellegű tornyával. A kőbányai Szent László-plébániatemplom első tervváltozata hatalmas bizánci kupolákkal, a Sagrada Família előképe, szintén nem épülhetett meg. A harmadik, a végleges változat épült fel. 1909-ben szimultán tervezte Lechner a Várhegyre az Erzsébet királyné emlékművet (ez is csak terv maradt), és Gaudí a Bellesguard kastélyát és tornyát.

[szerkesztés] Emléke

1928-ban alakult meg a Lechner Ödön Társaság, tagjai között Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal, Lechner Jenővel, Lechner Lóránddal, Medgyaszay Istvánnal.

Szobra áll az Iparművészeti Múzeum előtt és a Margit-szigeti Művész sétány mellett. A fővárosban egy fasor, több városban (például Szegeden és Kecskeméten) pedig utcák őrzik a nevét.

Teste a Fiumei úti sírkertben, a 28. parcella díszsorának 19. sírhelyén nyugszik.