Loch Ness-i szörny
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Loch Ness-i szörny (becenevén Nessie) egy állítólagos élőlény, amely a skóciai Loch Ness tóban él Inverness városa közelében. Nessie a jetivel együtt a kriptozoológia (vitatott létezésű lényekkel foglalkozó tudomány) egyik legismertebb témája.
A róla szóló legenda már évszázadok óta kering, legelső ismert említése Szent Kolumba 565-ből származó legendájában történik, ahol a szent megment egy embert a szörnytől. Sok kritikus megkérdőjelezi a történet hihetőségét, mivel egy másik legendában ugyanez a szent a hangja erejével megöl egy vaddisznót.
Az első újkori észlelés 1933. május 2-án történt, és valóságos médiaszenzációt keltett. Ugyanezen év augusztus 11-én újra látták. 1934. április 19-én egy fénykép készült a szörnyről, aminek hosszú nyaka és feje kiemelkedett a vízből. A fotóról később kiderült, hogy hamisítvány: a képet egy játékhajóra erősített idomok közeli fényképezésével készítették.
Elképzelhető, hogy „Nessie” egy rég kihaltnak tartott dinoszauruszfaj fennmaradt egyede, leginkább a plezioszauruszra hasonlít, de tudósok szerint ahhoz, hogy a mezozoikum óta fennmaradjon, egy teljes kolóniának kellett volna itt élnie belőle, és mivel ennek az állatfajnak levegőre is szüksége van, sokkal többször látták volna a felszínre emelkedni. A Loch Ness nem elég nagy egy teljes dinoszauruszcsalád ilyen hosszú időn át tartó fennmaradásához, azonkívül a tó földtörténeti szempontból túl új ehhez, és a történelem folyamán többször be is fagyott. Több szemtanú leírása alapján a lény nem is hasonlít pleszioszauruszra.
De ha a tó mélyén egy alagút, vagy hasadék van, akkor szabadon közlekedhet a tó és az óceán között, és lehetségessé válhat, hogy több egyed vagy akár család él az óceán mélyén, és csak bizonyos időszakokban térnek vissza Loch Ness-be.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
A Loch Ness-i szörny rejtélye
A Loch Ness-i szörny, vagy ahogy rajongói hivják: Nessie, i. sz. 565 óta foglalkoztatja a kiváncsi embereket. A Skóciában lévő nagyjából 500 édesvizű tó közül (amelyeket a skótok saját szavukkal ‘loch'-nak neveznek) mindössze háromban látták Nessie-t. Érdekes, hogy csak ez a három tó nagyon mély, és ennek a három tónak a partján erdei fenyők állnak, ami szintén jelentős eltérés a skót tavak többségétől. Ezekre a tényekre alapozva néhány tudós a következő elméletet alkotta meg.
Az erdei fenyők jóval több gyantát termelnek, mint a többi fenyőfajta. Aki már látott karácsonyfának feldíszített erdei fenyőt, az minden bizonnyal észrevette, hogy az alatta lévő ajándékokon a fa nedve is láthatóva válik előbb-utóbb. Amikor egy öreg erdei fenyő elpusztul és beleesik a tóba, lemerül a tó fenékre és elkezdi kiereszteni a gyantáját.F A gyanta az elpusztult fatörzs oldalán marad odaragdva, és a bomló fában keletkező gázokat nem engedi eltávozni. Az így csapdába esett gáz hólyagokat képez a fa törzsén. Ahogy a hólyagok egyre nagyobbak lesznek, felhajtóerejük elég lesz ahhoz, hogy a fatörzset a felszín felé emelje. A víz nyomása a tó fenekén nagyobb, mint a felszín közelében, így a hólyagokra ható nyomás is folyamatosan csökken, ahogy a fatörzs a felfelé halad. Mivel a gázok térfogata a nyomás csökkentésének hatására megnövekszik, a hólyagok is megnövekednek. Minél nagyobbra nőnek a hólyagok, annál nagyobb az általuk kifejtet emelőhatás, ezért a fa egyre gyorsabban emelkedik felfelé. Végül a hólyagok szétrobbannak, a fatörzs pedig gyorsan visszasüllyed a tó fenekére. Időnként ez a jelenség egy-egy fatörzset akár a tó felszínéig is felemelhet, így a tóból kiemelkedő, majd gyorsan visszabukó, furcsára felfúvodott fatörzseket nézik az emberek szörnyfejeknek.
F Az eredeti cikk nem foglalkozik azzal a nyilvánvaló kérdéssel, hogy miért merülne el egy erdei fenyő a tóban, ha a fa általában úszik a vizen. (A fordító megjegyzése)
Forrás:De Lorenzo professzor ismeretterjesztő írásai
Based on work by