Losonczy Géza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Losonczy Géza (Érsekcsanád, 1917. május 5. – Budapest, 1957. december 21.) újságíró volt, Nagy Imre kormányának államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja.

[szerkesztés] Élete

Az egyetemet Debrecenben végezte és már ekkor részt vett a munkásmozgalomban. 1935-től egy évig a Tovább című lapot szerkesztette, 1940-ben pedig a Népszava újságírója lett. Az ezt megelőző évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1941-ben egy időre letartóztatták.

1945-ben előbb a Szabad Nép belpolitikai rovatát vezette, majd Révai József népművelési miniszter államtitkára lett. Rajk László koncepciós perében őt is elítélték, ismét börtönbe került. 1954-ben szabadult (ekkor Nagy Imre volt a miniszterelnök). A börtönben elszenvedett viszontagságok ápolásra szoruló pszichés zavarokat okoztak neki.

Később a Magyar Nemzet munkatársa lett és tagja a miniszterelnökségtől első ízben megfosztott Nagy Imre körének. A Petőfi-kör szervezője volt. 1956. október 23-án a tüntetőkhöz csatlakozott.

Donáth Ferenccel együtt ő volt, aki a párt Központi Vezetőségének október 26-ai ülésén beterjesztette azt a platformjavaslatot, amely szerint a párt elutasította volna, hogy ellenforradalomként értékelje az eseményeket és ehelyett „demokratikus tömegmozgalomnak” ismerte volna el. (Ugyanezen a napon Maléter Pál ezredes fegyverszünetet kötött a Corvin köz felkelőivel.) A javaslat a párthéják ellenállásán akkor megbukott, de mégis ahhoz vezetet, hogy a vezetés a felkelés fegyveres elfojtása, mint lehetséges megoldás, mellett a politikai jellegű rendezésen is elkezdett gondolkodni. ^[1]

Október 30-án Nagy Imre ugyanabban a beszédében nevezte ki Losonczy Gézát kormánya államminiszterének, amelyben bejelentette az egypártrendszer megszüntetését. Az események értékelése ekkor már forradalom ^[2] volt.

November 4-én, amikor elindult a szovjet hadsereg támadása, feleségével, Haraszti Máriával és lányával Jugoszlávia követségére menekült, de a követség nem jelentett számukra menedéket: Romániába vitték őket. 1957 áprilisában visszavitték őket Budapestre. Losonczy Géza a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett volna, de a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt.