Lucifer (püspök)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lucifer (? – 370) ókeresztény író
Cagliari püspöke, Nagy Szent Atanáz híve volt. A 355-ben tartott Milánói Zsinaton megtagadta az Atanázt elítélő határozat aláírását, a császár ezért száműzette. 362-ben részt vett az Atanáz által szervezett szinóduson, de az alexandriai pátriárkának azt a lépését, amelyben szövetségre lépett az félariánusokkal, helytelenítette. Száműzetéséből visszatérve átutazott Antiokhián, és püspökké szentelte az ónikaiai párt vezető presbiterét, Paolinoszt. Ezzel elmélyítette az antiokhiai szakadást, Atanázt és a pápát pedig szinte kényszerítette arra, hogy Paolinosz püspökként való tényleges elismerésére.
Merev, hajthatatlan személyiség volt, ehhez még nagyfokú türelmetlenség is társult. Száműzetése alatt öt munkáz készített: „Arról, hogy az eretnekekkel nem szabad kiegyezni”; „A hitehagyó királyokról”; „Nagy Szent Atanázról”; „Arról, hogy nem szsbad irgalmazni azoknak, akik Isten ellen vétkeznek”; „Arról, hogy Isten Fiáért meg kell halni”. Írásait Constantius császárnak is megküldte.
Írásai elsősorban a nyelvtörténészek számára értékesek, mivel sok vulgáris kifejezést használ, illetve sok helyen a Biblia ólatin fordítását idézi. Szülőföldjén, Szardínia szigetén szentként tisztelték, hívei halála után külön csoportot alkottak, és luciferiánusoknak nevezték magukat.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
)
Based on work by