Presbiter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A presbiter (vagy preszbiter) (görög eredetű szó, jelentése: a legöregebb) egy egyházi elöljáró.

[szerkesztés] Az ókeresztény egyházban

• A presbiter az ősi keresztény egyházak elöljáróinak neve volt. A régi keresztény egyházakban az izraelita zsinagógai alkotmány mintájára előljárókat választották, akik bizonyos hatalmat nyertek, felügyeltek az istentiszteletnél a rendre, kezelték az egyházközség ügyeit és felügyelték az egyháztagok erkölcsi magaviseletét.

[szerkesztés] A római katolikus egyházban

• A római katolikus egyházban a preszbiter áldozópap, a preszbiteri rend a püspöki rend után következik, így a felsőbb rendekhez tartozó egyházi rend. A püspöki renddel együtt a sacerdotiumhoz tartozik, minthogy csak e két rend jogosít fel a misézésre.

[szerkesztés] A protestáns egyházakban

• A presbitereken a protestáns egyházakban a lelkész mellé választott, világiakból álló döntéshozó testület (presbiterium) tagjait értjük.