Ludwig Andreas Feuerbach
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Nyugati filozófia XIX. Század |
|
|---|---|
 |
|
| Név: | Ludwig Andreas Feuerbach |
| Született: | 1804. július 28. (Landshut, Németország) |
| Meghalt: | 1872. szeptember 13. (Rechenberg, Németország |
| Iskola/irányzat: | Ifjúhégeliánusok |
| Érdeklődés: | Vallás |
| Fontosabb nézetei: | Isten az ember jobbik részének a kivetítődése |
| Befolyásolta: | Karl Marx, Friedrich Engels, Joseph Dietzgen |
| Hatással voltak rá: | Hegel |
Ludwig Andreas von Feuerbach (1804. július 28. – 1872. szeptember 13.), német filozófus és antropológus volt, Paul Johann Anselm Ritter von Feuerbach híres ügyvéd negyedik gyermeke.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete és munkássága
Feuerbach, mint neves német jogász gyermeke 1804-ben született Németországban. 1823-tól a heidelbergi egyetemen teológiát tanult. Majd kiábrándulva a vallásból 1824-ben Berlinbe utazik, hogy Hegelt hallgassa. 1828-tól magántanárként tanít az erlangeni egyetemen.
Első művét, a szerző nevének feltüntetése nélkül 1830-ban jelenteti meg, a mű címe: "Gondolatok a halálról és a halhatatlanságról", e műben tagadja az egyéni halhatatlanágot. Azonban kitudódik a mű szerzőjének a kiléte, minek következtében Feuerbachot elbocsájtják az egyetemről. Második művét 1833-ban publikálja "Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig". Majd 1837-ben megírja a "Leibniz filozófiájának ismertetése, elemzése és birálata" című könyvet.
1836-ban Bruckbergben telepszik le, és itt is marad az elkövetkező 25 évben. Itt ismerkedik meg a baloldali hegeliánusokkal, melynek következtében 1839-ben kiadja a "Hegel filozófiájának birálatához" című írást, ebben a műben szakad el az idealizmustól és átáll a materialisták közé.
Fő művét, a "Kereszténység lényegé" -t 1841-ben írja meg. Ezt követően még számos hasonló jellegű könyvet publikál.
Karl Marxnak a Tőke című művének tanulmányozása után 1870-ben belépett a Német Szociáldemokrata Pártba. Többet nem írt filozófiai műveket. 1872-ben meghalt.
[szerkesztés] Filozófiája
Feuerbach filozófiája materialista jellegű: az anyagi természeten és az emberen kivül nem létezik semmi. Az anyg természetére nézve örök: nem keletkezett és el nem pusztúló. Tulajdonságai objektívek azaz függetlenek az ember tudatától. A földi életet nem hozta létre semmi, spontánul, magától keletkezett. Saját filozófiáját a így jellemzte: első gondolatom volt Isten, második az ész, harmadik és utolsó az ember.
Feuerbach tanítása szerint, az emberben nincs lélek, az ember tiszta anyag, ezenkivül semmi. A gondolkodás csak az agy funkcíója segítségével lehetséges. Szerinte az igazi filozófia nem idealizmus, sem materializmus, hanem antropológia, azaz az emberről szoló tudomány.
Hegellel ellentétben Feuerbach nem az abszolút szellemből, hanem a hús-vér emberből indul ki, nem foglalkozik az ember történetiségével, társadalmiasságával. Az emberről kizárólag antropomorf módon beszél.
[szerkesztés] Ismeretelmélete
Feuerbach az ismeretelmélet terén is a materializmust követte: tanítása szerint a külvilág tudatuktől függetlenül létezik. Érzékelés úgy jön létre az emberben, hogy a külvilág tárgyai hatást gyakorolnak érzékszerveinkre. Ez az érzékelés azonban csak kezdete a megismerésnek, az érzékelést ki kell egészítenie a gondolkodásnak.
[szerkesztés] Valláskritika
Feuerbach filozófiájának a legjelentősebb részét a valláskritika képezte. Nézeteit fő művében A kereszténység lényegében fejti ki, melyban a XVIII. századi francia materialistákhoz kapcsolódik.
Feuerbach szerint a vallás nem más mint a fantasztikum visszatükrözése az ember fejében. Az ember lényének legjobb tulajdonságait kivetíti önmagából, és ezekkel teremti meg Istent: Isten öntudata, az ember öntudata, isten megismerése az ember megismerése. A vallás lényegében és tudatában semmi más nincsen, mint általában az ember lényében és önmagáról és a világról való tudatában van. A vallásnak nincsn saját külön tartalma. Az isteni lényeg annál pozitívabb lesz minél több jót vetít ki az ember önmagából: Amivel istent gazdagítják, azzal az embernek szegényednie kell.
Feuerbach nem a vallást akarta megszüntetni, nem a "totális tagadás" felé hajlott, hanem a "vallási elv megújjulását" szerette volna elérni.
A vallás problémája terén is szembeszál Hegel-el, szerinte ugyanis abszolút vallás nem létezhet, mert minden vallás a keletkezési kor és a létrehozó emberek fejlettségétől függ: nem az abszolútum az öntudat, hanem az öntudat az abszolútum. Amilyen az ember, olyan az istene.
[szerkesztés] Megjelent művei
- Gedanken über Tod und Unsterblichkeit, Nürnberg 1830 (névtelenül)
- Abälard und Heloise, Ansbach 1834
- Geschichte der neueren Philosophie, Ansbach 1833-1837, 2 Bde.
- Kritiken auf dem Gebiet der Philosophie, Ansbach 1835
- Pierre Bayle nach seinen für die Geschichte der Philosophie und der Menschheit interessantesten Momenten, Ansbach 1838
- Über Philosophie und Christentum, Ansbach 1839
- Das Wesen des Christentums , Leipzig 1841
- Über das »Wesen des Christentums« in Beziehung auf den »Einzigen und sein Eigentum« (Version 1845 + Änd. 1846)
- Grundsätze der Philosophie der Zukunft, Zürich und Winterthur 1843
- Das Wesen des Glaubens im Sinne Luthers, Leipzig 1844
- Vorlesungen über das Wesen der Religion, Leipzig 1851
- Theogonie, nach den Quellen des klassischen hebräischen und christlichen Altertums, Leipzig 1857
[szerkesztés] Magyarul megjelent művei
- Feuerbach válogatott művei; Akadémiai Kiadó, Budapest 1979.
- Feuerbach: A kereszténység lényege; Akadémiai Kiadó 1978.
- Feuerbach: A Filozófiai kritikák és alapelvek; Helikon 1978.
Based on work by