Mányoki Ádám

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mányoki Ádám (Szokolya, 1673. – Drezda, 1757. augusztus 6.) a barokk kimagasló magyar portréfestője.

Mányoki János református lelkész fia. 12 éves kora körül a braunschweig-lüneburgi hercegségben fekvő Cellébe került nevelőszülőkhöz. Lüneburgban és Hamburgban tanult, 1703–1707 között udvari festő lett Berlinben. Itt főként Frigyes Vilmos trónörököstől kapott megrendeléseket.

1707-ben Rákócziné közvetítésével II. Rákóczi Ferenc szolgálatába állt. A fejedelem általa festett két legismertebb portréja közül az egyiket még idehaza, 1708-ban festette,^[1] a másik, melyen az Aranygyapjas Rend jelvénye is megfigyelhető, már a lengyelországi emigrációban készült. Az előbbit ma a Nemzeti Múzeum, az utóbbit a Nemzeti Galéria őrzi. Rákóczi Franciaországba távozása után egy ideig még Észak-Lengyelországban élt, kölcsönökkel segítette az elszegényedett bujdosókat, így Vay Ádámot és Beniczky Gáspárt is.

1713–1723 között II. (Erős) Ágost lengyel király és szász választófejedelem szolgálatában állt, előbb alkalmi megbízásokat teljesítve, majd 1717-től udvari festőként. 1723-ban megfordult Prágában és Bécsben, ekkor készítette el III. Károly leányai, Mária Terézia és Mária Anna főhercegnő portréit. 1724–1731 között Magyarországon élt. Ekkor festette meg többek között Ráday Pál és neje, Kajali Klára, valamint a Podmaniczky család tagjainak portréit.

1731-től Drezdában és Lipcsében élt, 1736-ban (immár III. Ágost királytól) visszakapta udvari festői állását. 1749-től fizetését már nem folyósították, de csak 1753-ban nyugdíjazták. Négy évvel később, 85 éves korában hunyt el Drezdában, s ugyanott, a Johannis Friedhofban helyezték végső nyugalomra.

[szerkesztés] Irodalom

Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Ádám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. 2003. március 14. – augusztus 24. A kiállítás anyagát válogatta és a kiállítást rendezte Buzási Enikő. Budapest, 2003. [Kiállítási katalógus.]