M16

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

M16

Típus:	gépkarabély
Ország:	Amerikai Egyesült Államok
Alkalmazás
Alkalmazás éve:	1960-
Használó ország:	NATO-tagállamok, egyéb országok
Háborús alkalmazás:	vietnami háború, Öböl-háborúk, Iraki háború
Műszaki adatok
Űrméret:
Lőszer:	5,56 × 45 mm NATO, vagy .223 Remington
Tárkapacitás:	20 vagy 30 db szekrénytárban
Működési elv:	gázelvezetéses, forgózáras reteszeléssel
Tömeg:	2,97–3,53 kg
Fegyver hossza:	991–1006 mm
Csőhossz:	508 mm
Elméleti tűzgyorsaság:	750–900 lövés/perc lövés/perc
Csőtorkolati sebesség:	975–884 m/s
Hatásos lőtávolság:	950 m

Az M16-os gépkarabélyt Eugene Stoner tervezte az Armalite számára (így eredeti típusjelzése AR-15), de nagy tömegű gyártását már a Colt végezte 1959-től.

A fegyver a vietnami háború idején vált az USA standard gépkarabélyává. A katonák eleinte bizalmatlanul szemlélték a sok műanyag alkatrésszel szerelt "játékpuskát". A fegyver több gyermekbetegséggel is küzdött, a legjelentősebb a magas karbantartási igénye volt, melyet a katonák gyakran elmulasztottak (miután nem hívták fel a figyelmüket ennek következményeire, sőt igyekeztek úgy beállítani, hogy a fegyver szinte nem is igényel karbantartást, ennek megfelelően eleinte tisztító készletet sem szállítottak hozzá), ez gyakori elakadásokat okozott, ami a rendkívül megbízható AK–47-tel felszerelt ellenféllel szemben sokszor végzetesnek bizonyult.

Ugyanakkor az M16 rendelkezik előnyös tulajdonságokkal is, ide tartozik kis súlya (beleértve az 5,56 mm-es lövedékeket is), ami lehetővé teszi a katonák számára, hogy több lőszert vigyenek magukkal; illetve nagy pontossága is.

1967-ben megjelent továbbfejlesztett M16A1 jelű változata, melyet 1985-ben követett az M16A2, melynél a teljesen automata sorozatlövést rögzített 3 lövéses sorozatra változtatták, mely a lőszer takarékosabb felhasználását hivatott elérni. Sokat javult a fegyver megbízhatósága is.

Több módosított változatát is gyártották, pl. a különleges alakulatok körében népszerű rövidített M231-et (Colt Commando), vagy a csöve alatt 40mm-es gránátvetővel szerelt XM-203-at.

elméleti tűzgyorsasága 800 lövés/perc (M-231: 750 lövés/perc);
lövedék kezdősebessége 991 m/s (M-231: 915 m/s);
hatásos lőtávolsága 450 m.

A fegyver többféle kiegészítővel is felszerelhető (optikai irányzék, infratávcső, lámpa, hangtompító). A lövedékek átütőereje ugyan kisebb, mint az AK–47-nél alkalmazott 7,62 mm-esé, de a standard golyóálló mellényeket ill. sisakokat így is átüti kb. 500 m-ig, ráadásul előnyös tulajdonsága, hogy a nagy kezdősebesség miatt kis lőtávolságon a röppálya laposabb (pontosság), ill. a kisebb torkolati energia miatt sorozatlövésnél a fegyver kevésbé mozdul el.

Érdekes még, hogy a lövedéket kis tömege miatt egészen gyenge behatások is eltérítik eredeti irányából, s ez vonatkozik az emberi testbe való becsapódására is. A becsapódás pillanatában a lövedék imbolyogni kezd, és a folyamatos irányváltoztatások, és jelentős deformációja miatt mozgási energiájának 100%-át adja át, ezért a lőcsatorna tekervényes lesz. A lőtt seb operációja emiatt nehéz vagy lehetetlen.