Magnézium
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||||||||||||||||||||||
| Általános | |||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Név, vegyjel, rendszám | magnézium, Mg, 12 | ||||||||||||||||||||||||
| Elemi sorozat | alkáliföldfémek | ||||||||||||||||||||||||
| Csoport, periódus, mező | 2, 3, s | ||||||||||||||||||||||||
| Megjelenés | ezüstfehér |
||||||||||||||||||||||||
| Atomtömeg | 24,3050(6) g/mol | ||||||||||||||||||||||||
| Elektronszerkezet | [Ne] 3s2 | ||||||||||||||||||||||||
| Elektronok héjanként | 2, 8, 2 | ||||||||||||||||||||||||
| Fizikai tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||
| Halmazállapot | szilárd | ||||||||||||||||||||||||
| Sűrűség (szobahőm.) | 1,738 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||
| Sűrűség a f.p.-on | 1,584 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||
| Olvadáspont | 923 K (650 °C, 1202 °F) |
||||||||||||||||||||||||
| Forráspont | 1363 K (1090 °C, 1994 °F) |
||||||||||||||||||||||||
| Olvadáshő | 8,48 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
| Párolgáshő | 128 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
| Hőkapacitás | (25 °C) 24,869 J/(mol·K) | ||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||
| Atomi tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||
| Kristályszerkezet | hexagonális | ||||||||||||||||||||||||
| Oxidációs állapotok | 2 (erősen bázikus oxid) |
||||||||||||||||||||||||
| Elektronegativitás | 1,31 (Pauling-skála) | ||||||||||||||||||||||||
| Ionizációs energia (részletek) |
1.: 737,7 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
| 2.: 1450,7 kJ/mol | |||||||||||||||||||||||||
| 3.: 7732,7 kJ/mol | |||||||||||||||||||||||||
| Atomsugár | 150 pm | ||||||||||||||||||||||||
| Atomsugár (számított) | 145 pm | ||||||||||||||||||||||||
| Kovalens sugár | 130 pm | ||||||||||||||||||||||||
| Van der Waals sugár | 173 pm | ||||||||||||||||||||||||
| Egyebek | |||||||||||||||||||||||||
| Mágnesesség | paramágneses | ||||||||||||||||||||||||
| Elektromos ellenállás | (20 °C) 43,9 nΩ·m | ||||||||||||||||||||||||
| Hővezetőképesség | (300 K) 156 W/(m·K) | ||||||||||||||||||||||||
| Hőtágulás | (25 °C) 24,8 µm/(m·K) | ||||||||||||||||||||||||
| Hangsebesség (vékony rúd) | (r.t.) (annealed) 4940 m/s |
||||||||||||||||||||||||
| Young modulusz | 45 GPa | ||||||||||||||||||||||||
| Nyírási modulusz | 17 GPa | ||||||||||||||||||||||||
| Bulk modulusz | 45 GPa | ||||||||||||||||||||||||
| Poisson arányszám | 0,29 | ||||||||||||||||||||||||
| Mohs keménység | 2,5 | ||||||||||||||||||||||||
| Brinell keménység | 260 MPa | ||||||||||||||||||||||||
| CAS szám | 7439-95-4 | ||||||||||||||||||||||||
| Fontosabb izotópok | |||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | |||||||||||||||||||||||||
A magnézium a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Mg, rendszáma 12.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az elnevezés görög eredetű, a Thesszáliaban fekvő Magnesiáról kapta a nevét. Kapcsolódik a magnetithez (mágnesvasérc) és a mangánhoz, melyek szintén erről a területről származnak és szükséges volt egy külön elnevezés a megkülönböztetéshez.
A földkéreg 8. leggyakoribb eleme. Nagy mennyiségben fordul elő magnezit (MgCo3)és dolomit rétegekben, egyéb ásványokban, ásványvizekben, melyben a oldott ion (Mg2+) formában található meg.
Egy farmer 1918-ban Anglia Epsom városában kútvizet adott a teheneinek, de azok nem itták meg a keserű íze miatt. A farmer viszont felfedezte, hogy a víz segít a horzsolások, kiütések gyógyulásában. Az epsom-i víz híre hamar elterjedt, a későbbiekben felfedezték hogy hidratált magnézium szulfátot (MgSO4) tartalmaz.
A skót Joseph Black fedezte fel 1755-ben, hogy a magnézium elem, Sir Humphry Davy 1808-ban magnézia és HgO keverékéből tiszta magnéziumot állított elő, majd 1831-ben A. A. B. Bussy összefüggő (koherens) formában. Davy javaslata a nevével kapcsolatban magnium volt, ma már a magnézium elnevezést használjuk.
[szerkesztés] Jellemzői
Ezüstfehér színű, csillogó, tiszta állapotban nyújtható, puha könnyűfém. Az alkáliföldfémek csoportjának tagja. Meggyújtva vakító fehér lánggal ég el. Az oxigénhez (O2) igen nagy az affinitása. Felülete már szobahőmérsékleten vékony, a további oxidációtól védő, fakó színű oxidréteggel vonódik be (MgO). Erélyes redukálószer, kicsi az elektronegativitása. A magnézium szén-dioxidban (CO2) tovább ég.
[szerkesztés] Előfordulása
A természetben csak vegyületeiben fordul elő. Ásványai a földkéreg gyakori alkotórészei, legelterjedtebbek a magnetit és a dolomit.
[szerkesztés] Előállítása, felhasználása
Megolvasztott sóinak (pl. MgCl2) elektrolízisével vagy újabban a karbonátjai hevítésekor keletkező oxidjának karbotermiás vagy szilikotermiás redukciójával állítják elő. Elsősorban kis sűrűségű és viszonylag nagy szilárdságú ötvözetek (magnálium, elektronfém, dúralumínium) előállítására használják, főleg a repülőgépiparban. A magnéziumot ezenkívül felhasználják nehezen redukálható fémek (V, U, Zr, Ti) kinyerésére, villanófényporok, világító rakéták, gyújtóbombák készítésére, továbbá szerves szintéziseknél és a fluor előállítására alkalmas edények gyártására (a felületén képződő MgF2 jó védőréteg).
[szerkesztés] Vegyületei
- lásd: A magnézium vegyületei
[szerkesztés] Forrás
- Dr. Makkay Ferenc – Kémiai kislexikon [Kriterion könyvkiadó]
Based on work by