Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, MKBT, a magyar barlangkutatás 1910-ben alakult szervezete. Célja a magyarországi barlangok feltárása, nyilvántartásba vétele és sokoldalú dokumentálása.

mai formájában profilbővítéssel, 1958 -ban alakult újjá
1970 óta a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) tagja
1998 óta kiemelten közhasznú társaság.
tagjainak száma csaknem 1000 fő.

[szerkesztés] Megalakulása

A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1909. november 5-i ülésén elhatározta, hogy „barlangkutató bizottságot alakít, s e bizottság számára a kormány támogatását igyekszik megnyerni". A választmány 1910. január 5-i ülésén „dr. Lóczy Lajos azt az indítványt tette, hogy a Társulat mindazon tagjai, akik a barlangok iránt különösen érdeklődnek, a Társulat kebelében bizottsággá tömörüljenek, dolgozzanak ki egy munkatervezetet, és egyesült erővel lássanak hozzá a hazai barlangok szakszerű kutatásához".
1910. január 28-án sor kerülhetett a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának megalakuló értekezletére.
- Elnök Siegmeth Károly nyugalmazott MÁV-igazgató
- alelnök dr. Jordán Károly a Földrengési Intézet igazgatója
- előadó dr. Kadic Ottokár geológust

Az elnök felkérésére Kadic ismertette a Bizottság kifejtendő tevékenységére vonatkozó javaslatait. A legsürgősebb teendők közt barlangbibliográfia, barlangkatalógus (kataszter) és térkép összeállítását, szak- és ismertető cikkek, különlenyomatok és diapozitívek széles körű terjesztését, egy Buda környéki barlang mintaszerű átkutatását és az Aggteleki-barlang rendszeres kutatásának megkezdését sorolta fel.
A Magyarhoni Földtani Társulat Választmánya 1910. február 3-i ülésén a Barlangkutató Bizottság jelentését némi változtatással tudomásul vette és 400 korona segélyt szavazott meg a Bizottságnak.
1910. február 10-én tartotta közgyűlését a Magyarhoni Földtani Társulat, ahol határozattá emelte a Társulat kebelén belül Barlangkutató Bizottság megalakítását.

[szerkesztés] Fejlődése 1914-ig

A Földtani Közlöny következő számának végén, annak önálló rovata vagy függelékeként beindult a magyar szpeleológusok első, rendszeresen megjelenő periodikája: Közlemények a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságából.
1910 -ben megválasztja első tiszteleti tagjait a Bizottság: mindenekelőtt Herman Ottót, a nagy magyar természettudóst, a nagyszabású, szervezett barlangkutatások kezdeményezőjét, valamint a szervezet megalakulásában jelentős szerepet játszó Schafarzik Ferencet, Lóczy Lajost és Szontagh Tamást választják meg tiszteleti tagjukul.
1913. február 20-án megalakult a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztálya.
- Elnök dr. Lenhossék Mihály, (Siegmeth Károly időközben elhunyt)
- alelnök Bella Lajost
- titkár dr. Kadic Ottokárt
- választmány tagjai Bekey Imre Gábor, Hillebrand Jenő, Horusitzky Henrik, Kormos Tivadar, Strömpl Gábor és Varga György

A Társulat március 5-i választmányi ülése a Szakosztály megalakulását jóváhagyólag tudomásul vette.
1913 márciusában megjelent a Szakosztály kétnyelvű (magyar-német) folyóiratának, a Barlangkutatásnak első száma, ezzel egyidejűleg a Földtani Közlöny függelékeként megjelent Közlemények publikálása megszűnt.
1914 -ben Horusitzky Henrik és Siegmeth Károly munkájaként megjelent első magyar barlangtani bibliográfia

[szerkesztés] Fejlődése 1914-1945

Az első világháború egyre inkább lefékezte a barlangkutató tevékenységet. A vesztett háborút követő gazdasági nehézségek éveiben a Barlangkutatás megjelenése is szünetel egy ideig. A Szakosztály több aktív, vezető tagja a Tanácsköztársaság idején kiállt a szocializmus ügye mellett, és szerepet vállalt a tanácshatalom szerveiben; ezeknek a Horthy-fasizmus időszakában kényszerű visszahúzódása is csökkentette a Szakosztály munkájának háború utáni fellendülését.

Közben újabb turista barlangkutató szakosztályok és csoportok szerveződtek, többek között a Pannónia Turista Egyesületben, a Budapesti Egyetemi Turista Egyesületben (BETE) és a Természetbarátok Turista Egyesületében (TTE).
1926. február 20-án megalakul az önálló Magyar Barlangkutató Társulat.
- ügyvezető elnök dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár
- főtitkár dr. Kadic Ottokár főgeológust

A társulat folytatta tudományos évkönyv jellegű kétnyelvű Barlangkutatás kiadását, és mellette beindította egy negyedéves, népszerűbb folyóirat, a Barlangvilág megjelenését.
1927 -ben már Magyarországon szervezik meg nagy sikerrel a magyar – osztrák – német barlangkutató szakemberek nemzetközi találkozóját és konferenciáját. A következő években jelentős barlangfeltárási sikerek születnek, és figyelemre méltó tudományos eredmények fémjelzik a magyar szpeleológiát
A második világháború idején visszaesik a magyar barlangkutatás, a feltáró- és a tudományos munka egyaránt.

[szerkesztés] Fejlődése 1945-1958

A háború után feloszlatták a felszabadulás előtti szervezeteket, egyesületeket, társaságokat, köztük a Magyar Barlangkutató Társulatot is. Újjászervezésére csak több, mint egy évtizeddel később került sor.
Közben sorra újjászerveződnek a turista barlangkutatók csoportjai, és újabb feltárási sikereket érnek el a BETE (ma BEAC), a TTE (ma Meteor) és más barlangkutató csoportok.
A Társulat hiányában a magyar szpeleológia szakmai-tudományos eredményeinek összefogására régi anyaegyesületünkben, a Magyarhoni Földtani Társulatban, 1952 -ben újra megszervezik a Barlangkutató Szakosztályt, mint a Magyar Barlangkutató Társulat jogutódját. Még ugyanez év végén Karsztkutató Bizottság alakul a Magyar Földrajzi Társaság keretében.
1955 -ben a két szervezet Karszt- és Barlangkutató Szakosztály néven egyesül, és tevékenységét a Földrajzi Társaság keretében folytatja. Ugyanez évben Központi Karszthidrológiai és Barlangkutató Bizottság alakul a Magyar Hidrológiai Társaság keretében is.
Az 50-es évek jelentős feltáró kutatási és szakmai-tudományos eredményei nyomán több irányból is fölmerül az igény a magyar karszt- és barlangkutatók egységes és önálló egyesületének újjászervezésére.

[szerkesztés] Újjáalakulásától napjainkig

1958. december 16-án alakult újjá Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat néven a fenti szervezetek egyesülése révén a magyar szpeleológusok szakmai tudományos szervezete a Nehézipari Minisztérium felügyelete alatt. Elnökévé dr. Dudich Endre akadémikus egyetemi tanárt választotta.
Az újjászervezett társulat, amint neve is jelzi, nem korlátozza szakmai tevékenységét a barlangokra, hanem kiterjeszti azt a karsztok minden vonatkozású kutatására is.
Az újjászervezett Társulat a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében 1910-ben megalakult Barlangkutató Bizottság, majd az annak munkáját 1913-ban folytató Barlangkutató Szakosztály, valamint az 1926-ban alakult Magyar Barlangkutató Társulat szakmai jogutódjának tekinti, és ennek megfelelően vállalta az MBT két folyóiratának folytatását is: az évkönyv jellegű több nyelvű Barlangkutatás utódaként beindították a Karszt- és Barlangkutatás című évkönyveink sorozatát, a népszerű Barlangvilág helyett az évenként két számban megjelenő, dúsan illusztrált Karszt és Barlang című folyóiratot.
Az újjászervezett Társulat keretében újból sorra kerültek az újabb eredményeket közzétevő és megvitató szakülések, megszerveződtek a szakbizottságok, majd a szakosztályok, kapcsolat épült ki a hatóságokkal, a turistaszervezetekkel, a külföldi szpeleológus szervezetekkel, részt vettünk a Nemzetközi Szpeleológiai Unió megalakításában, megszerveztük a magyar Barlangi Mentőszolgálatot, részt vettek számos külföldi barlangtani konferencián, és Magyarországon is sikerrel szerveztek ilyeneket.
1967-ben váratlanul válságos helyzetbe került a Társulat. A Nehéz Ipari Minisztérium hivatalosan jelezte, hogy nem vállalja tovább társadalmi szervezetek felügyeletét. A Társulat pezsgő tevékenységét így átmenetileg korlátozni kellett, rendezvényeik, szaküléseik egy ideig szüneteltek.
A folytonosságot kiadványaik megjelenése biztosította, míg hosszas tárgyalások után a MTESZ (a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) 1970. február 26-án tartott közgyűlésén teljes jogú tagegyesületként felvette társulatunkat a maga keretébe, azzal a korlátozással, hogy a Társulat operatív tevékenységgel nem foglalkozhat.
A Társulat fennmaradásában és helyzetének rendezésében a legáldozatosabb munkát dr. Papp Ferenc professzor, a Társulat akkori társelnöke végezte.
1972-ben az első nemzetközi Barlangterápiai Szimpóziumot, Magyarországon tartoták.
Ezt további sikeres, változatos tematikájú nemzetközi konferenciák követték. Ezek elismeréseként Társulatunk rendezte meg a 10. Nemzetközi Barlangtani Világkongreszust 1989-ben, ami rendkívül pozitív nemzetközi visszhangot váltott ki.
Az ezt követő rendezvények sorában említésre méltó az Idegenforgalmi Barlangok Nemzetközi Találkozóját (1996), a „Barlangok a városok alatt”” (1998) konferenciát, amelynek Budapest, a barlangok és termálfürdők városa adott otthont, valamint a 2000-ben, témáját illetően a világon elsőként megrendezett Barlangvilágítás cimű konferencia.
1998 óta kiemelten közhasznú társaság

[szerkesztés] Tevékenységük és feladataik

Hazánkban, a világon szinte egyedülálló módon a barlangok a feltárásuk pillanatától természetvédelmi oltalom alatt álló értékek. Jelenleg csaknem 3000 az ismert (feltárt) barlangok száma és hosszúságuk eléri a 150 km-t. Ennek a jelentős hossznak mintegy 60-70%-át a Társulat tagjai öntevékeny munkával tárták fel.

Fő feladataik a következők:
- a hazai karsztterületek és barlangok feltárása, kutatása, dokumentálása,
- a magyar barlangkutatók tevékenységének összefogása, koordinálása,
- a karszt- és barlangkutatás oktatási rendszerének működtetése, szakirányú kiadványok megjelentetése,
- barlangok védelmének megszervezése, együttműködve a természetvédelmi hatóságokkal,
- aktív természetvédelem a magyar karsztterületek oltalmában,
- szakkönyvtár kialakítása a hazai és nemzetközi karszt- és barlangkutatás eredményeinek gyűjtésével.

[szerkesztés] Kapcsolataik és kiadványaik

Tevékenységüket a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalával és annak irányítása alatt működő nemzeti parkokkal és természetvédelmi igazgatóságokkal együttműködve végzik
A kutatási eredményeket az általuk kiadott Karszt és Barlang, illetve Karszt- és Barlangkutatás c. folyóiratokban, valamint térképeken és konferencia kiadványokban adják közre.