Magyarberkesz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyarberkesz (1910-ig Sárosmagyarberkesz, románul Berchez) település Romániában, Kővár-vidéken, Máramaros megyében. Közigazgatásilag Kővárremete községhez tartozik.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Lakossága
5 Látnivalók
6 Híres emberek
7 Jegyzetek
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Nagysomkút és Kővárremete között, Nagybányától dél–délnyugati irányban 20 kilométerre fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Első említése egy 1231-es oklevél 1397-ből való másolatában: Berkest. Az ómagyar Berkes személynévből keletkezhetett.^[1] A magyar névelem a 16. században létrejött, román lakosságú Berkeszpatakától (Berkeszújfalu) való megkülönböztetésére szolgált. A Sáros- előtag elhagyásáról 1906-ban döntött az Országos Községi Törzskönyvbizottság^[2], de már 1882-ben is az előtag nélküli névváltozat szerepelt.

[szerkesztés] Története

A 15. században a bélteki uradalom falva Közép-Szolnok vármegyében. Az önálló Erdélyi Fejedelemség korában vásáros hely. A 17. század második felétől Kővár vidékéhez tartozott. A 19. század folyamán messze földön híres volt gesztenyéjéről. 1876-ban, Kővár vidéke fölszámolása után Szatmár vármegyéhez csatolták.
Petőfi Sándor 1846 őszén, Kővár várában tett látogatása után a faluban írta Véres napokról álmodom c. versét.

[szerkesztés] Lakossága

Magyar nyelvsziget.
1850-ben 523 lakosából nemzetiség szerint 320 magyar, 118 román és 76 zsidó, felekezet szerint 316 református, 76 zsidó, 73 ortodox, 45 görög katolikus és 12 római katolikus.
1900-ban 534 lakosából 319 magyar, 173 román és 42 német (jiddis) anyanyelvű, 291 református, 103 ortodox, 76 görög katolikus, 40 zsidó és 23 római katolikus vallású volt. 45%-uk írt–olvasott, a nem magyar anyanyelvűek 36%-a beszélt magyarul.
1992-ben a 654 főből 432 magyar és 221 román, felekezet szerint 384 református, 205 ortodox és 45 pünkösdista.

[szerkesztés] Látnivalók

Református temploma 1514 előtt épült, benne gótikus papi ülőszék.
Kővár vidéke egykori vármegyeháza, alatta pincebörtön.
Szelídgesztenyése és az egykori Péchy-kúria (átalakítva).

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1817-ben Medgyes Lajos költő, Petőfi barátja.
Itt született 1847-ben Korbuly József gépészmérnök, az 1878-as párizsi világkiállításon kitüntetett Korbuly-féle csapágy kidolgozója.
1865-től haláláig, 1875-ig itt szolgált református lelkészként Almási Sámuel népdalgyűjtő.

[szerkesztés] Jegyzetek

^ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1988. 1. köt., 203. és 2. köt., 66. o.
^ Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999. 332. o.