Erdélyi Fejedelemség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A magyarság történelme
A magyar nép kialakulása
Magyar őstörténet
Honfoglalás
Kalandozó hadjáratok
A középkori Magyar Királyság története
Árpád-kor
Anjou-kor
Vegyesházi királyok kora
Koraújkori magyar történelem
Török hódoltság
Erdélyi Fejedelemség
Királyi Magyarország
Rákóczi-szabadságharc
A Habsburg abszolutizmus kora
19. századi magyar történelem
Reformkor
1848–49-es forradalom és szabadságharc
Kiegyezés
Osztrák–Magyar Monarchia
20. századi magyar történelem
Őszirózsás forradalom
Magyarországi Tanácsköztársaság
Magyarország 1919–1945 között
Magyarország 1945–1956 között
1956-os forradalom
Magyarország 1957–1989 között
Magyarország – Kárpát-medence
Magyarország politikai élete (1989–)
A kisebbségi magyarok története
A magyarországi nemzetiségek története
Erdély történelme
Magyar hadtörténet
Ez a doboz: mutat • vita • szerkeszt

Az Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepétől a 17. század végéig Erdély területén fennálló állam volt, amelynek története a magyar történelem fontos részét képezi.

A fejedelemség a mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás következményeként jött létre. Az Oszmán Birodalom által támogatott Keleti Magyar Királyságból alakult ki, mikor II. (Szapolyai) János lemondott a királyi címről. Így ő lett az első erdélyi fejedelem János Zsigmond néven.

Tartalomjegyzék 1 Földrajzi kiterjedése 2 Politikai és társadalmi jellemzői 2.1 Önálló államiság 2.2 Valláspolitika 2.3 Etnikai helyzet 3 Történelem 3.1 A fejedelemség kialakulása 3.1.1 Keleti Magyar Királyság 3.1.2 János Zsigmond 3.2 A Báthoryak kora 3.2.1 Báthory István 3.2.2 Báthory Zsigmond 3.3 A fejedelemség első válsága 3.3.1 A 15 éves háború kora 3.3.2 Bocskai-felkelés 3.3.3 Báthory Gábor 3.4 Erdély virágkora 3.4.1 Bethlen Gábor 3.4.2 I. Rákóczi György 3.5 A fejedelemség hanyatlása 3.5.1 II. Rákóczi György 3.5.2 Erdélyi tatárjárás 3.5.3 Az Apafiak kora 3.5.4 Rákóczi-szabadságharc 4 Kultúra 5 Lásd még 6 Külső hivatkozások 7 Jegyzetek

[szerkesztés] Földrajzi kiterjedése

A fejedelemség a történelmi Erdély területén kívül a volt Magyar Királyság más területeit is birtokolta. Ezt a széles területsávot nevezték latin szóval Partiumnak (magyarul „Részek”). A János Zsigmond és a Habsburgok között 1571-ben létrejött speyeri szerződés értelmében ide tartozott Máramaros, Bihar, Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna, Arad és Temes vármegyék teljes területe.

[szerkesztés] Politikai és társadalmi jellemzői

[szerkesztés] Önálló államiság

Az Erdélyi Fejedelemséget sokszor nevezik önálló országnak és a magyar állami szuverenitás egyedüli őrzőjének a három részre szakadt történelmi Magyarország korszaka alatt. A fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt ugyan, de ez nem jelentette a törökök közvetlen uralmát az ország fölött. Ez inkább két uralkodó kölcsönös szerződése volt, amelyet az erdélyi fejedelmek önként vállaltak.^[1]

A függő viszony mindkét ország számára előnnyel járt. Erdély számára a török védnökség egyenesen az önálló állami léte biztosítékát jelentette a szüntelenül fenyegető Habsburg Birodalommal szemben. Az ország uralkodóit az erdélyi országgyűlés szabadon választotta. A megválasztott fejedelem ugyanakkor hatalmi jelvényeit a szultántól kapta, uralkodásához annak jóváhagyására volt szükség. Az erdélyi fejedelem évi adót (haradzs) fizetett az Oszmán Birodalomnak, kül- és hadügyeiben általában nem cselekedett a szultán egyetértése nélkül. Belpolitikájában azonban teljesen független volt. Erdélyben nem állomásozott török hadsereg. Csak a szultán nagykövete volt jelen Gyulafehérvárott, ugyanúgy ahogy az erdélyi fejedelemnek is állandó diplomáciai képviselete volt Isztambulban (az úgynevevezett „Erdélyi Ház”).^[2]

Az erdélyi fejedelmek többnyire igyekeztek nem tenni olyan lépéseket, amelyek sértették volna a török szövetséget, például kerülték a Magyar Királyság újraegyesítésére irányuló nyílt külpolitikai tevékenységet. Cserébe a szultán is lemondott az erdélyi belpolitikába való beavatkozásról és a fejedelmek önállóságának bármiféle korlátozásáról. Ha ezzel próbálkozott volna, akkor az Erdélyi Fejedelemség, mint az egykori Magyar Királyság utóda, a magyar királyként uralkodó Habsburgok közbelépésére is számíthatott volna. Bár ez a Habsburg közbelépés sohasem bizonyult valóban hatékonynak, de a lehetősége elég volt ahhoz, hogy az erdélyi fejedelem visszarettentse vele a törököket. Ez volt az erdélyi fejedelmek híres „hintapolitikája”.

Erdély így valóban önálló állam volt, szemben a havasalföldi és moldvai vajdasággal. A törököknek ugyancsak hűbéres két román állam a belpolitikájában sem volt önálló, ugyanis a szüntelenül a hatalomért versengő vajdajelöltek kiszolgáltatták országukat a török szultánok kényének, akik mindig a saját - sokszor Isztambulban nevelkedett - kegyeltjeiket ültették trónra.^[3]

[szerkesztés] Valláspolitika

A 16. században szinte az egész magyarság a református (kálvinista) vallás híve lett, amely a Habsburgokkal való szembenállással is összekapcsolódó „nemzeti ügy” lett. Miközben Nyugat-Európában a kegyetlen vallásháborúk tomboltak, az első erdélyi fejedelem, János Zsigmond az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. A reformáció erdélyi támogatása óriási hatást gyakorolt a magyar tudomány és a magyar nyelvű irodalom fejlődésére is.

[szerkesztés] Etnikai helyzet

• Magyarok
• Székelyek
• Románok
• Szászok
• Egyéb népek

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] A fejedelemség kialakulása

[szerkesztés] Keleti Magyar Királyság

[szerkesztés] János Zsigmond

[szerkesztés] A Báthoryak kora

[szerkesztés] Báthory István

[szerkesztés] Báthory Zsigmond

[szerkesztés] A fejedelemség első válsága

[szerkesztés] A 15 éves háború kora

[szerkesztés] Bocskai-felkelés

[szerkesztés] Báthory Gábor

[szerkesztés] Erdély virágkora

A hosszú válság után az 1613-48 közötti időszak az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt. A magyar nemesek, a kollektív nemességet birtokló székelyek és a városi kiváltságokat élvező szászok a másik két magyar országrész lakosságához képest jómódúak voltak, és az ország egész lakossága biztonságban élt.

[szerkesztés] Bethlen Gábor

Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári udvarában a tudományok és művészetek bőkezű támogatásra találtak. Bethlen Gábor a protestáns uralkodók oldalán sikeresen avatkozott be a harmincéves háborúba.

[szerkesztés] I. Rákóczi György

[szerkesztés] A fejedelemség hanyatlása

[szerkesztés] II. Rákóczi György

[szerkesztés] Erdélyi tatárjárás

[szerkesztés] Az Apafiak kora

Fő szócikk: I. Apafi Mihály és II. Apafi Mihály

[szerkesztés] Rákóczi-szabadságharc

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Lásd még

• Erdélyi fejedelmek listája 1526 - 1711 között
• Magyar államfők listája
• Magyar kormányfők listája
• Árpád-ház
• Erdélyi vajdák 1526 előtt
• Nádor vagy Nádorispán
• Országbíró
• Horvát bánok listája

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Erdély története, Budapest, 1986
• Az önálló Erdélyi Fejedelemség Magyarok a világban - Kárpát-medence, Régiótanulmányok

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^ „A kétlenség (kénytelenség) cselekedtette velünk oly protektort keresnünk, kinek szárnya alatt azok (a Habsburgok) ellen magunkat országostól megoltalmazhatnánk. Az én tetszésem és tanácsom az én hazámhoz ez: hogy valamíg egyéb nem lehet benne, a török nemzettel való egyességet szenvedhető károkkal is megtartsák, tőle el ne szakadjanak, hanem útonmódon kedvét keressék.” Bethlen Gábor végrendeletéből (Forrás: Bakos Annamária: Bethlen Gábor külpolitikája)
2. ^ http://www.aetas.hu/2003_2/2003-2-20.htm Erdély és a török Porta viszonya a mai romániai történetírásban, Aetas, 2003/2
3. ^ Erdély története I. kötet/IV/1. A Keleti Magyar Királyságtól az Erdélyi Fejedelemségig Lásd az "Ország születik" című fejezetet!