Szatmár vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Székhely | Nagykároly |
| Terület | 6257 km² |
| Népesség | 323.768, 1891 |
| Nemzetiségek | magyarok |
 |
|
 |
|
Szatmár vármegye közigazgatási egység volt az egykori Magyar Királyság középső részén.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
A vármegye területe nyugaton síkság, keleten találhatóak dombságok. A síkságok között találhatóak voltak mocsárvidékek is, illetve dombságok vízben igen gazdagok. Legfontosabb folyói a Szamos, a Lápos illetve a Túr. Északról Bereg, Ugocsa és Máramaros, keletről Szolnok-Doboka, délről Szolnok-Doboka, Szilágy és Bihar, nyugatról pedig Szabolcs vármegye határolta.
[szerkesztés] Története
A vármegye területét 1918-ban Magyarország és Románia között osztották fel. Nagyobb része Románia, kisebb része Magyarországhoz tartozik. A magyarországi része a szintén csonka Ugocsa és Bereg vármegyékkel egyesült, ez 1950-ig létezett, addig székhelye Mátészalka volt. 1950-ben Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegye területe kiegészült a szintén csonka Szabolcs vármegye területével, ez 1990-ig Szabolcs-Szatmár megyeként létezett, azóta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a neve.
[szerkesztés] Lakosság
1891-ben a vármegye összlakossága 323.768 személy völt, ebből:
[szerkesztés] Közigazgatás
A vármegye kilenc járásra volt felosztva:
- Nagykárolyi járás, székhelye Nagykároly
- Szatmárnémeti járás, székhelye Szatmárnémeti
- Csengeri járás, székhelye Csenger
- Fehérgyarmati járás, székhelye Fehérgyarmat
- Mátészalkai járás, székhelye Mátészalka
- Szineváraljai járás, székhelye Szineváralja
- Nagybányai járás, székhelye Nagybánya
- Nagysomkúti járás, székhelye Nagysomkút
- Erdődi járás, székhelye Erdőd
|
|
|
|
Based on work by