Martinus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Martinus (515 körül – 580) ókeresztény író
Pannóniából származott, Palesztinába ment zarándokútra, ahol szerzetes lett. 550 körül Hispániába ment, ahol először apát, később Dumio püspöke lett, azután Bracara érsekévé választották, feltehetőleg 572 előtt. Az ariánus gótok katolikus hitre térítésében szerzett nagy érdemeket. Sokat merített Seneca, Szent Ágoston, Johannes Cassianus és Caesarius munkáiból. Seneca gondolatai inspirálhatták „Formulae vitae honestae” című munkáját, amelynek eredeti címe Sevillai Szent Izidor szerint „A négy erény különbözőségéről” volt. Seneca több más munkájára is komoly hatást gyakorolt. Írásai csaknem mind Miro király részére készültek, és az uralkodó számára készített erénytükör részei voltak. A „De correptione rusticorum” (A műveletlenek korholásáról) című munkája kultúrtörténeti szempontból érdekes. Felhívja a figyelmet a falusi lakosság babonáira, és sürgeti azok kiirtását. A keleti, afrikai, hispániai zsinatok kánonait gyűjtötte össze a „Capitula Martini” (Márton-fejezetek) vímű művében. A keresztségi háromszori alámerítésről, illetve a húsvét dátumának kiszámításáról is szól egy-egy rövidebb értekezése. Tanítványa, Paschasius szerzetes állította össze a „Verba seniorum” (Az öregek mondásai) című gyűjteményt.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
Based on work by