Menipposz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Menipposz, Menippus (Gadara, a mai Jordánia területén, Kr. e. IV-III. század fordulója), görög író
A cinikusok irányzatához tartozott. Életéről csak kétes hitelű tudósítások szólnak: ezek szerint rabszolgasorban élt, de később felszabadult, uzsoraügyletekkel hatalmas vagyont szerzett, s Thébaiban szerzett polgárjogot, s végül öngyilkos lett. Művei Diogenész Laertiosz szerint 13 „könyv"-ben jelentek meg, s bár ránk egyetlen sora sem maradt, utóélete folytán a hellenisztikus irodalom legnagyobb alakjai közé kell számítanunk. A népszerű dialógusformát követte, de új színt és új külsőt adott neki: a filozófiai rendszerek és az emberi élet fonákságait, a dőre vágyakat és félelmeket keményen ostorozó morálfilozófiáját humorba oltotta, s a komikus effektus fokozására a prózát verssel keverte (ez a menipposzi szatíra). Műveiben sokszor különleges, esetleg fantasztikus szituációt (árverés, lakoma, alvilágjárás vagy mennyei utazás), sajátos keretet (fiktív isten-levél, végrendelet) választ, hogy mondanivalója frappánsabban érvényesüljön. Számos követője és utánzója volt: hatása jelentős Lukianosznál, Varronál, Senecánál, Petroniusnál és Boethiusnál. A középkorban a legnagyobb hatással Dantéra volt.
[szerkesztés] Források
Pecz: Ókori lexikon
Based on work by