Misztótfalusi Kis Miklós

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sírja a házsongárdi temetőben

Misztótfalusi Kis Miklós (Alsó-Misztótfalu, 1650. – Kolozsvár, 1702. március 20.), magyar nyomdász, betűmetsző.

Iskoláit szülőfalujában kezdte, 1662-től Nagybányán, 1666-tól pedig Nagyenyeden folytatta, ahol praeceptori, contrascribai és seniori tisztet is viselt. 1677-ben rektornak ment Fogarasra; innen három év múlva ismereteinek gyarapítása és egy új Biblia nyomásának felügyelete végett külföldre ment. Teológiai tanulmányainak folytatása helyett azonban Amszterdamban kizárólag a könyvnyomtatás mesterségét kezdte tanulni, melyet művészetté fejlesztve sajátított el. 1686-ra az 1645. évi amszterdami kiadású magyar nyelvű Bibliát adta ki, úgy a maga egészében (1684), mint belőle külön a zsoltárokat és külön az Újszövetséget is. A Bleue-nyomdában betűmetszéssel és betűöntéssel foglalkozva még három évet töltött Amszterdamban. 1689 őszén visszaindult hazájába, hol 1690-ben Kolozsvárott megtelepedett, és csaknem kezdettől fogva haláláig könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott.

Helyi megrendeléseket követően megbízásokat kapott Lengyelországból, Németországból és Svédországból, Angliából, dolgozott a grúz fejedelemnek, Cosimo Medici toscanai hercegnek, a Vatikánnak, a bécsi jezsuitáknak, örményeknek, kínaiaknak is. Az ő nevéhez fűződik az első magyar nyomtatott szakácskönyv kiadása [1].

Mint a református egyház nyomdáinak kezelője, sokat fáradozott a latin iskolai tanítási nyelvnek magyarra való fölcserélésén, amivel, és Apologia Bibliorum című művével maga ellen zúdította a református papság és a professzorok nagyobb részét. Mivel a Bibliában helyesírási és egyéb kisebb javításokat végzett, azzal vádolták, hogy annak a szövegét meghamisította. A folytonos vádaskodások 1698-ban Mentség című könyve megírására késztették, azonban még ebben az évben a zsinat elé idézték, mely arra kényszerítette őt, hogy Apologiáját és Mentségét visszavonja. Sírja a házsongárdi temetőben található.

Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájában készült művek:

Szent Biblia (Amszterdam, 1683.)
Garizim és Ébál (1683.)
Psalterium (kiadás éve ismeretlen)
Hymnarium (1685.)
Szent Biblia (Debrecen, 1685.)
Szent Dávid királynak soltári (1686.)
Újtestamentom (1687.)
Haller János: Hármas Istoria (1695.)
A genevai szent gyülekezetnek Katechismusa, (fordítás, Kolozsvár, 1695.)
Retractatio (Kolozsvár, 1698.)
Szakácsmesterségnek könyvetskéje (1698.)
Emmanuelis Alvari: E Societate Jesu (1699.)
Szent Siklus (1700.)
Historia Sacra (1701.)
Szenczi Molnár Albert: Discursus de summo Bono, a' leg-főbb jóról... (1701.)
Nyéki Vörös Mátyás: A földi részeg szerencsének és ditsőségnek állhatatlan lakodalmában tombolók jóra intő tsengetyűje... (1701.)
Summa Controversiarum Theologicarum (1701.)
Páriz Pápai Ferenc: Életnek könyve (1702.)

[szerkesztés] Művei

Misztótfalusi Kis Miklós által írt (és nyomtatott) művek:

Siralmas Panasz; Istennek Kolozsváron fekvő nagy haragjáról, abból származott egynéhány súlyos ostoriról, és annak nevezetesen az 1697. Esztendőben, Pünköst Havának 6-dik napján iszonyú tüzzel való megpusztításáról. Mellyben e Városnak siralmas sorsának lerajzolását és a megtérésre való Intést Istenhez nyújtott áhitatos Könyörgő Ének rekeszti-bé. Emlékezetnek okaért irattatott M. Tót falusi K. Miklós által. (Kolozsvár, 1697.)
Kegyességgel, Betsülettel, közönséges Munkával érdemlett igazság koronája ... (Bethlen Elek halálára írt gyászversek). Mellette külön czímlappal: «Ehez adattatik egy közönséges halotti oratio.» (Kolozsvár, 1697.)
Apologia Bibliorum Anno 1684. Amstelodami impressorum, út & Orthographiae in iis observatae ... (Claudiopoli, 1697.)
Maga személyének, életének, és különös tselekedetinek Mentsége. Mellyet Az Irígyek ellen kik a közönséges Jónak eránt meggátolói, irni kénszeríttetett. (Kolozsvár, 1698.) [2]