Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij
Muszorgszkij Repin festményén
Született:
1839. március 21. Karjevo
Meghalt:
1881. március 28. (42 évesen) Szentpétervár

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (oroszul: Модест Петрович Мусоргский) (Karevo, 1839. március 21. – 1881. március 28.) az operairodalom és az orosz zene történetének kimagasló egyénisége, a 20. század zenéjének egyik előfutára.

[szerkesztés] Élete

Karevóban született, orosz zeneszerző. A legendák szerint Szmolenszkij herceg fia. Bár már 7 évesen Liszt Ferenc műveit játszotta, feltűnően tehetséges volt, apja katonai pályára szánta. Szülei 17 éves korában be is léptetik a gárdaezredbe. Azonban ő kilép a hadseregből, új kapcsolatokat teremt, írókkal, költőkkel, filozófusokkal. Ekkor ismerkedett meg az orosz nagyokkal: Borogyinnal, Dargomizsszkijjal, Kjuival és Sztaszovval. Fiatal éveiben vidéken, az orosz falusi nép között élt. Itt a beszélgetéssel töltött hosszú téli esték benépesítették képzeletét a mesék hőseivel, az éjfélkor hazajáró szellemekkel, a boszorkány szombatokon hajnalig tartó tivornyákkal. Az Éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményének témája egy ilyen boszorkányszombat, amelyben a sátán az összegyűlt alvilági szellemekkel jellegzetes orosz muzsikára táncol. Egyik barátja kezébe adja Puskin tragédiáját, a Borisz Godunovot, erre fordítja azontúl minden energiáját. 1871-ben az opera bíráló bizottság elutasítja a Borisz Godunovot, a megcsalatott, félrevezetett, haragos és ujjongó, lázadó és a maga útját kereső orosz népet ábrázoló operát. Borisz Godunov operájának ősbemutatója (1874) után visszahúzódott a baráti körből, csak Sztaszovval és Glinka nővérével, Sesztakovával maradt közeli kapcsolatban. 1864-től jelentkeztek idegi eredetű betegségének tünetei. 1879-től kénytelen elhagyni munkahelyét. Muszorgszkij a megélhetését zongorázással biztosította. A problémák elől az alkoholba menekült. Muszorgszkij az alkohol rabjává válik, ez, mint valami gonosz rabtartó, nem is engedi többé szabadon. Csodálatos módon munkássága mégsem hanyatlik – ekkor alkotja az Egy kiállítás képeit, ez az egyetlen nagyszabású zongora-ciklusa. E helyzetből akarta egyik barátja kimozdítani Muszorgszkijt. Hangversenykörutat szervezett, amelynek során, egész Oroszországot bejárták. A sikerek után azonban egészsége csakhamar végleg összeomlott és 1881. március 16-án a nyikolajevi katonai kórházban meghalt. A barátai sejtették közelgő halálát. Sztaszov felkérte Repint a nagy orosz festőt, Muszorgszkij jó barátját, hogy fesse meg a nagy orosz zeneszerző portréját. A hagyomány szerint négy nap alatt készült el a festmény, s következő nap meghalt Muszorgszkij.

[szerkesztés] Munkássága

Muszorgszkij művészetében három alkotó korszakot különböztetünk meg.

Az első 1858–1865-ig tart, zenei tanulmányainak és erőgyűjtésének ideje.
A második korszak 1865–1875-ig tart. Ekkor bontakozik ki teljesen zenei egyénisége.
A harmadik periódus 1875–1880 végéig tart, Muszorgszkij művészi hanyatlásának ideje.

Az első időszakban még nem orosz, hanem általánosan európai, nem ritkán történelmi és klasszikus témákat dolgoz fel, pl. Oidipus, Saul, Salambo. Muszorgszkij második időszaka elején erősen Dargomizsszkij irányának és törekvésének hatása alá került. Ebben az időben műveinek témái már mindig nemzeti irányúak voltak. Ilyen jellegű az 1865–68 között írt románcainak nagy része, pl. A gyermekszoba, Borisz Godunov és a Mlada. Darabjai nagy része vokális (énekes) jellegűek, az instrumentálisak (hangszeresek) ritka kivételek, pl. Varrónő, Éj a kopár hegyen. A harmadik korszakának termése a Hovanscsina, Szorocsinci vásár, Egy kiállítás képei.

Muszorgszkij dalai különleges helyet foglalnak el a XIX. századi dal történetében. A dalok többségének maga a zeneszerző írta a szövegét. A dal műfajában a románc típus mel-lett, a jellegzetes alakot, jellegzetes helyzetben beszéltető, realista gyakran ironikus szemléle-tű, rövid drámai jelenethez hasonló különböző daltípus megteremtője. Pl. Szávisna, Gopak, Szeminarista, A gézengúz, A kecskebak, Gombaszedés, Gyermekszoba-ciklus hét darabja stb. Muszorgszkijnak a hazája sem adta meg a megérdemelt megbecsülést. Muszorgszkij műveinek többségét Rimszkij-Korszakov átdolgozta, így alapvetően megmásították a művek stílusát, szellemét. A művek eredeti formái kb. az 1920-as évektől kezdtek ismertté válni.