Liszt Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Barabás Miklós: Liszt Ferenc (1847)

Nadar fotója: Az idős Liszt

Liszt Ferenc (Franz Liszt) (Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.). A 19. század egyik legjelentősebb romantikus zenésze, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze.

Apja, Liszt Ádám az Eszterházy-uradalom gazdatisztje volt, maga is zenélt, majd gazdasági téren dolgozott az uradalomban. Felesége, Ferenc anyja osztrák nő volt, emiatt alig tanult meg Ferenc magyarul. Kilencéves korában vitte apja először hangversenyre, ekkor több magyar főúr fölfigyelt a gyerek tehetségére, így Bécsben tudták taníttatni, ahol Karl Czerny növendéke lett, és tehetségére Beethoven is felfigyelt. 1823-ban hangversenykörútra ment édesapjával Angliába majd Franciaországba, ahol Párizsban letelepedett. Párizs zenei élete nagy hatással volt rá, sokat fejlődött, zenetanításból élt. Apja halála és egy szerelmi csalódása miatt egy ideig depresszió vett rajta erőt. Az 1830-as párizsi forradalom kihúzta elzárkózottságából, újra törődött környezetével, legjobb barátai Hector Berlioz és Frédéric Chopin. 1834-ben megismerkedett Marie d’Agoult grófnővel, akit szenvedélyesen szeretett; tízéves együttélésük alatt három gyermekük született: Cosima, Blandine és Daniel.

Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa megrendítette, és hangversenyei jövedelméből 25 000 Ft-ot küldött Magyarország megsegítésére.

1842-ben Weimarban telepedett le, s 13 évig az udvar zenei vezetője volt. Itt elsősorban zeneszerzőként dolgozott, a hangversenyezést erre az időre megszakította. Itt írta legtöbb művét, emellett fiatal tehetségeket is támogatott, mint Berlioz és Richard Wagner, aki később Cosima lányának férje lett.

1875-ben alakult meg Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és első tanára volt. A róla elnevezett Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ma is világhírű zeneoktatási intézmény. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született itt, például a „Hungária” című szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. Magyar rapszódiáit is itt írta. Egyházi műveket is szerzett, liturgikus kompozíciója, az Esztergomi mise, az Esztergomi Bazilika fölavatására készült. Magyar történelmi arcképek című sorozatával a magyar történelem nagyjainak állít emléket.

Életének másfél évtizede termékeny időnek számított. 1886-ban Bayreuthban halt meg, tüdőgyulladásban. Sírja mind a mai napig ott van.

Tartalomjegyzék

1 Művei
2 Hivatkozások
- 2.1 Lásd még
- 2.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Művei

fémszobra Pécsen, a Püspöki Palota erkélyén

[szerkesztés] Szimfonikus költemények

Ce qu'on entend sur la montagne (Amit a hegyen hallani – "Hegy szimfónia")
Tasso: Lamento e trionfo
Les Préludes
Orpheus
Prometheus
Mazeppa
Festklänge (Ünnepi hangok)
Héroïde funèbre (Hősi sirató)
Hungaria
Hamlet
Hunok csatája
Az ideálok
Von der Wiege bis zum Grabe (A bölcsőtől a sírig) (Zichy Mihály Lisztnek ajánlott rajza nyomán)