Mohák
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A mohák az egész földön elterjedt növények, a nem edényes szárazföldi növények tartoznak hozzájuk. Hagyományosan törzsi szinten tárgyalták, a legtöbb új vizsgálat szerint azonban a mohák nem alkotnak monofiletikus csoportot (nincs kizárólagos közös ősük, ezért parafiletikusak). A filogenetikus értékelések szerint három „moha-vonalra” szokás osztani őket, amiket törzsi szinten szerepeltetnek:
- Becősmohák (Anthocerophyta)
- Májmohák (Hepatophyta vagy Marchantiophyta)
- Lombosmohák (Bryophyta)
Mindhárom törzsnek vannak bizonyos közös jellemzői, amik alapján mégsem indokolatlan közösen tárgyalni őket.
- Mint minden szárazföldi növényre (Embryophyta), rájuk is jellemző az embrió jelenléte: a zigóta osztódása után a fiatal diploid sporofiton a gametofiton szervezetében marad egy ideig.
- A többi szárazföldi növénytől megkülönbözteti őket a szállítószövet hiánya. Bár szállításra alkalmas sejtek, sejtcsoportok a moháknál is előfordulnak (a lombosmoháknál a sporofitonban és a gametofitonban is, néha igen fejlett formában, a májmoháknál csak a gametofitonban, a becősmoháknál egyáltalán nem), ezek nem homológok az edényes növények (Tracheophyta) edényeivel, valódi rostasejtek és lignin semmiképpen sincsen bennük.
- Életfázisaik váltakozása során a gametofiton szakasz dominál a sporofitonnal szemben
- Sporofitonjuk nem ágazik el, és azon csak egyetlen sporangium fejlődik ki, a többi szárazföldi növénnyel (itt: Polysporangiophyta) szemben
- Nincs önálló vízháztartásuk (poikilohidrikusak). Víztartalmuk környezetfüggő, a vizet teljes testfelületükön veszik fel. A szárazságtűrő mohák egyes fajai kiszáradt állapotban is több évig életképes maradnak, életfolyamataik víz jelenlétében teljesen helyreállnak (akár múzeumi példányoké is)
A mohák törzsfejlődése, evolúciós kapcsolatrendszere, a többi szárazföldi növényhez való viszonyuk még nincsen teljesen feltárva. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható ezzel kapcsolatban:
 |
 |
|
|
|
[szerkesztés] Régebbi osztályozás
Mohák (Bryophyta)
26 000 faj. Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld színű spórás növények, gyökerek és szállítószövetek nélkül.
Két osztályukat különböztetjük meg:
Májmohák (Herpaticae)
- csillagos májmoha (Marchantia polymorpha)
- Anthoceros
Lombosmohák (Musci)
- tőzegmoha (Sphagnum)
- ezüstmoha (Bryum)
- fácskamoha (Climacium)
- világítómoha (Schistostega)
- szőrmoha (Polytrichum)
A májmohák-hoz telepes és leveles formák is tartoznak.
A lombosmohák-ra a leveles szár jellemző. A levélkék szórtan ülnek a száracskán. Egyes fajtáknál a spóratok a felálló száracska csúcsán fejlődik, másoknál az oldalágakon fejlődnek ki.
[szerkesztés] Mohafajták és ismertetőjegyeik
1. Vízicsipke (Riccia fluitans)
1-6 cm-es teleptestű májmoha. Lápos vizekben az egész Földön gyakori. Tarthatjuk akváriumban.
2. Békalencse-moha (Ricciocarpus natans)
Szív alakú, sárgászöld májmoha, középen árkolt karéllyal. Semleges vagy savanyú lápos vizekben lebeg, leapadás után szalag alakú pikkelyeivel a talajhoz tapad.
3. Illatos májmoha (Mannia fragrans)
A teleptest 1-2 cm nagyságú. Felül sötétzöld, alul vörösbarna, a telepvégeken fehér pikkelyes rojtokkal. Jellemző "ceruzaszaga", a virginiai boróka aromás illatára emlékeztet.
[szerkesztés] Források
- Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, 2003 (ISBN 963 463 632 2)
Based on work by