Monica Vitti
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Monica Vitti (Róma, 1931. november 3. – ) olasz színésznő. Eredeti neve: Maria Louisa Ceciarelli. Az 50-es évek közepétől filmez. Michelangelo Antonioni filmdrámáiban nyújtott alakításai révén vált világhírűvé. A 60-as évek közepétől átváltott a vígjátékokra, s hazája első számú, s tulajdonképpen egyetlen igazi női komikusa lett. Legnépszerűbb filmjei a 60-as–70-es években készültek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályafutása
[szerkesztés] A kezdetek
Monica Vitti pontos születési dátuma bizonytalan: egyes források szerint nem 1931-ben, hanem 1933-ban született. Elvégezte a római Színművészeti Akadémiát, ahol 1953-ban kapott diplomát. Az olasz fővárosban, illetve Milánó és Genova színházaiban játszott, s tévés megbízásokat vállalt. A világot jelentő deszkákon olyanok rendezték őt, mint Franco Zeffirelli és Michelangelo Antonioni. Utóbbi egy vígjátékban figyelt fel Monicára. Közös színházi együttműködésük legsikeresebb állomása John Van Druten I am a camera című darabjának színrevitele volt. Filmen Antonioni először szinkronfeladatot bízott Monicára: A kiáltásban ő volt Dorian Gray olasz hangja. (Később Pier Paolo Pasolini A csóró egyik szereplőjének hangját szintén Vittivel szinkronizáltatta.)
A fordulatot Antonioni A kaland című alkotása jelentette Vitti számára: a modern filmművészet ezen darabjában, amelyhez a cannes-i filmfesztivál történetének egyik legzajosabb botránya is fűződik, Monica a női főszereplőt keltette életre. Claudia talán a legszebb nőalak Antonioni filmjeiben, s ez nem utolsósorban Vitti hallatlanul érzékeny játékának köszönhető. A látszólag cselekménytelen filmben Monica az érzelmek széles skáláján játszik, s arcának rezdüléseivel hihetetlenül sok mindent képes kifejezni. A Mester újabb remekében, Az éjszaka című drámában mellékszerepet alakít: egy unatkozó, gazdag lányt, aki láthatóan belefásult a jólétbe, de lázadás nélkül elviseli azt. A napfogyatkozásban Vittoriát, egy újabb, érzelmileg labilis nőfigurát formált meg, aki számára az Alain Delon megformálta karakter sem jelent menekvést magánélete problémái elől. Különösen érdekes volt a szerepformálása a Vörös sivatagban, amely Antonioni első kísérlete volt a színes filmmel. Vitti karaktere, a neurotikus Giuliana számára elviselhetetlennek tűnik a sivár, egyhangú ipari város, Ravenna, s az alkalmazkodást a körülötte lévőkkel szembeni érzelmi problémái is nehezítik. A Vörös sivatag érdekes vonása az is, hogy míg a korábbi Antonioni-filmekben a szereplők egymáshoz való viszonyának ábrázolása dominált, addig itt előtérbe került a főhős és környezete viszonyának bemutatása.
[szerkesztés] A komika
Monica átnyergelése a drámákról a komédiákra egyáltalán nem hirtelen történt: már az Antonioni-filmek idején is vállalt vígjátéki felkéréseket, de ezek a produkciók eleinte alkalmi kitérőknek tűntek csupán. A manapság inkább erotikus botrányfilmjeiről ismert Tinto Brass szatírája, A repülő csészealj jelentette a fordulópontot: ebben Monica először játszott Alberto Sordival, aki egyik kedvenc partnere és rendezője is lett. A csalfa nőkről szóló két szkeccsfilm, a Cicababák és a Tündéri nők közül az előbbi volt a híresebb, köszönhetően az olasz cenzúra álszent felháborodásának. A tekintélyes rendező, Joseph Losey – egy évvel megelőzve Roger Vadim híres Barbarella című filmjét – egy képregényhősnő, Modesty Blaise szerepét bízta Vittire. A színésznő élvezettel komédiázott a szerepben, de a film nem lett túl sikeres, és sokan úgy vélték, Monicához se illett a szerep. Kirobbanó sikert aratott viszont Mario Monicelli Lány pisztollyal című filmjében mint a szicíliai Assunta, aki hűtlen csábítója után utazik Londonba, hogy megölje a férfit. Alberto Sordi rendezése, a Szerelmem, segíts! újabb sikert hozott a színésznőnek. Azért a drámával sem szakított teljesen: több komédiájának is van drámai vonulata. Példaként említhető Ettore Scola Féltékenységi dráma című filmje, melyben Marcello Mastroianni és Giancarlo Giannini mellett ő a szerelmi háromszög csúcsa, vagy akkori élettársa, Carlo Di Palma operatőr rendezése, a Teresa, a tolvaj. Luigi Magni irányítása alatt a híres operahősnő, Tosca szerepét is eljátszotta egy prózai verzióban. A Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa című filmben viszont már dalra is fakadt. Főszerepet vállalt Jancsó Miklós első olasz filmjében, A pacifista című drámában is. A várva várt közös munka a magyar rendezővel azonban mindkét fél számára csalódást okozott, ráadásul a témájában a korát megelőző alkotás megbukott. Örömmel tett eleget Luis Buñuel felkérésének, s kicsiny szerepet játszott A szabadság fantomja című filmben. A nálunk is jól ismert Éjfélkor indul útjára a gyönyör című vígjátékban egy temperamentumos nőt alakított, akit azzal vádolnak, hogy egy vita hevében megölte férjét. Partnerei: Vittorio Gassman, Claudia Cardinale és ismét Giancarlo Giannini. Ellenállhatatlanul komédiázott mint válni készülő feleség a Narancsos kacsasült című komédiában nagyszerű partnere, Ugo Tognazzi oldalán. Alakításáért több díjat is kapott. Díjjal ismerték el szerepformálását mint bigámista feleség a Szerelmeim című filmben is. André Cayatte Államérdek című rendezésében ismét a drámai műfaj felé tett kitérőt, ahová Antonioni is visszacsábította Az oberwaldi titok női főszerepével. A Jean Cocteau-műből készült hosszadalmas kamaradráma ma már leginkább arról nevezetes, hogy Antonioni a videotechnika lehetőségeivel kísérletezett benne. 1986 óta Vitti mint docens ténykedik a Silvio D’Amico Színházművészeti Akadémián. Megpróbálkozott a rendezéssel is, de a Titkos botrány című filmje nem lett sikeres se a kritika, se a közönség körében. 1997-ben II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta őt, valamint Sordit és Gassmant: a három művész lemezfelvételt készített a Szentatya 1957 és 1975 között írt verseiből.
A művésznő magánélete mentes volt a botrányoktól. Hosszabb ideig élt együtt előbb Antonionival, majd Carlo Di Palma operatőrrel. A 80-as évektől a nálánál jóval fiatalabb Roberto Russo rendező a társa, akihez 1995-ben feleségül ment.
[szerkesztés] Filmjei
- 1991 Ma tu mi vuoi bene? (tévésorozat)
- 1989 Titkos botrány (Scandalo segreto) (íróként és rendezőként is!)
- 1986 Francesca è mia
- 1983 Flört (Flirt)
- 1982 Bocsánat, ha kevés (Scusa se è poco)
- 1982 Tudom, hogy tudod, hogy tudom (Io so che tu sai che io so)
- 1981 Az oberwaldi titok (Il Mistero di Oberwald)
- 1981 Szállodai szoba (Camera d'albergo)
- 1980 Non ti conosco più amore
- 1980 A féltékenység tangója (Il Tango della gelosia)
- 1979 Egy majdnem tökéletes kaland (An Almost Perfect Affair)
- 1979 Szerelmeim (Amori miei)
- 1979 Vad ágyak (Letti selvaggi)
- 1978 Államérdek (La Raison d'état)
- 1978 Per vivere meglio, divertitevi con noi
- 1977 L’Altra metà del cielo
- 1977 Mimì Bluette ... fiore del mio giardino
- 1976 Basta che non si sappia in giro!... (A Macchina d'amore és a L'equivoco című epizódokban)
- 1976 La Goduria
- 1975 Qui comincia l'avventura
- 1975 Éjfélkor indul útjára a gyönyör (A mezzanotte va la ronda del piacere)
- 1975 Narancsos kacsasült (L’Anatra all'arancia)
- 1974 A szabadság fantomja (Le Fantôme de la liberté)
- 1973 Polvere di stelle
- 1973 La Tosca
- 1972 Vadnyugati Casanova (Si può fare... amigo)
- 1972 Gli ordini sono ordini
- 1972 Teresa, a tolvaj (Teresa la ladra)
- 1971 Noi donne siamo fatte così
- 1971 La Supertestimone
- 1970 A pacifista (La Pacifista)
- 1970 Párok (Le Coppie: az Il frigorifero és az Il leone című epizódokban)
- 1970 Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa
- 1970 Féltékenységi dráma (Dramma della gelosia – tutti i particolari in cronaca)
- 1969 Szerelmem, segíts! (Amore mio aiutami)
- 1968 Az erényöv (La Cintura di castità)
- 1968 A skarlátruhás nő (La Femme écarlate)
- 1968 Lány pisztollyal (La Ragazza con la pistola)
- 1967 Siess, ölj meg! Fázom… (Fai in fretta ad uccidermi... ho freddo!)
- 1967 Ti ho sposato per allegria
- 1966 Modesty Blaise
- 1966 Tündéri nők (Le Fate: a Fata Sabina című epizódban)
- 1965 Cicababák (Le Bambole)
- 1964 A repülő csészealj (Il Disco volante)
- 1964 Vörös sivatag (Il deserto rosso)
- 1964 Alta infedeltà (1964) (A La Sospirosa című epizódban)
- 1963 Borsos drazsé (Dragées au poivre)
- 1963 Follie d'estate
- 1963 Svéd kastély (Château en Suède)
- 1962 Les Quatre vérités
- 1962 A napfogyatkozás (L’Eclisse)
- 1962 Le Notti bianche (tévéfilm)
- 1961 A csóró (Accattone) (csak szinkronhang) (nincs feltüntetve a stáblistán)
- 1961 Az éjszaka (La Notte)
- 1960 A kaland (L’Avventura)
- 1958 Le Dritte
- 1958 Mont Oriol (tévésorozat)
- 1957 A kiáltás (Il Grido) (csak szinkronhang) (nincs feltüntetve a stáblistán)
- 1955 Adriana Lecouvreur
- 1954 Una Pelliccia di visone (nincs feltüntetve a stáblistán)
- 1954 Ridere! Ridere! Ridere! (nincs feltüntetve a stáblistán)
[szerkesztés] Díjak és jelölések
[szerkesztés] Arany Oroszlán-díj
- 1995 életműdíj a filmművészet 100 éves jubileuma alkalmából
[szerkesztés] BAFTA-díj
- 1961 jelölés A kaland, a legjobb nem angol nyelvű színésznő
[szerkesztés] David di Donatello-díj
- 1971 díj Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa, legjobb színésznő (megosztva Florinda Bolkannal)
- 1974 díj Polvere di stelle, legjobb színésznő (megosztva Sophia Lorennel)
- 1976 díj Narancsos kacsasült, legjobb színésznő
- 1979 díj Szerelmeim, legjobb színésznő
- 1984 különdíj
- 1989 Alitalia-díj
[szerkesztés] Ezüst Medve-díj
- 1984 díj Flört
[szerkesztés] Ezüst Szalag-díj
- 1962 díj Az éjszaka, legjobb női mellékszereplő
- 1969 díj Lány pisztollyal, legjobb színésznő
- 1976 díj Narancsos kacsasült, legjobb színésznő
[szerkesztés] San Sebastián-díj
- 1968 díj Lány pisztollyal, legjobb színésznő
Based on work by