Music from Big Pink

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

The Band Music from Big Pink
nagylemez
Megjelent	1968. július 1.
Felvételek	A&R Studios, New York Capitol Studios, Gold Star Studios, Los Angeles 1968 eleje
Stílus	Rock
Hossz	42 perc 22 mp
Kiadó	Capitol Records
Producer	John Simon
Kritikák
All Music Guide link Rolling Stone link
The Band-kronológia
	Music from Big Pink (1968)	The Band (1969)

1968. július 1-jén jelent meg a The Band Music from Big Pink című bemutatkozó albuma. Ezen hallható egyik legismertebb daluk, a "The Weight".

Tartalomjegyzék 1 Fogadtatása 2 Az album dalai 3 Közreműködők 3.1 Produkció

[szerkesztés] Fogadtatása

Nyers hangzása, szokatlan hangszerelése, a rock és a folk különleges elegyítése miatt a Music from Big Pinket a The Band egyik legjobb albumának tartják (az 1969-es The Banddel együtt).

Az album megjelenése előtt a Band (The Hawks néven) Bob Dylan kísérőzenekara volt Dylan 1966-os turnéján. 1967-ben a New York állambeli Woodstock közelében lévő Saugertiesben közös házban éltek Dylannel, mely rózsaszínűre volt festve; innen ered az album címe. Ennek a háznak pincéjében készültek a jogi problémák miatt (Bob Dylan a CBS-szel állt szerződésben, a Band pedig a Capitollel) csak 1975-ben megjelent, de kalózlemezeken és -szalagokon már korábban elterjedt The Basement Tapes dalai is.

A "Music From Big Pink" kereskedelmi szempontból közepes sikert aratott, ám kritikai visszhangja rendkívül kedvező volt. A figyelmet leginkább az irányította rá, hogy három dalban maga Bob Dylan is közreműködött, mint dalszerző.

Az album leghíresebb száma, a "The Weight" a Billboard's Hot 100 kislemezlistáján a 63. helyet érte el. Maga az album a Billboard listáján 1968-ban a 30. lett. A "The Weight" – nem túl fényes helyezése ellenére – nagy népszerűségre tett szert, ami nem utolsósorban a Szelíd motorosok című filmnek köszönhető. Ismét csak jogi problémák miatt ez dal végül is nem a The Band előadásában került fel a film zenéjét tartalmazó albumra.

A Music from Big Pink 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazásán a 34. helyet érte el.

Az album nyugodt, visszafogott hangzása több zenész figyelmét is felkeltette. Eric Clapton az album „ősrock” stílusának tulajdonítja azt, hogy a Cream feloszlatása mellett döntött. Az album a Blind Faith, a Delaney, Bonnie & Friends és Clapton első albumának stílusára is nagy hatást gyakorolt.

[szerkesztés] Az album dalai

1. "Tears of Rage" (Bob Dylan – Richard Manuel) – 5:23
2. "To Kingdom Come" (Robbie Robertson) – 3:22
3. "In a Station" (Richard Manuel) – 3:34
4. "Caledonia Mission" (Robbie Robertson) – 2:59
5. "The Weight" (Robbie Robertson) – 4:38
6. "We Can Talk" (Richard Manuel) – 3:06
7. "Long Black Veil" (Marijohn Wilkin – Danny Dill) – 3:06
8. "Chest Fever" (Robbie Robertson) – 5:18
9. "Lonesome Suzie" (Richard Manuel) – 4:04
10. "This Wheel's on Fire" (Rick Danko – Bob Dylan) – 3:14
11. "I Shall Be Released" (Bob Dylan) – 3:19

[szerkesztés] Közreműködők

• Rick Danko – ének, basszusgitár, hegedű
• Levon Helm – ének, dob, ütőhangszerek, akusztikus gitár
• Garth Hudson – orgona, zongora, clavinet, szoprán- és tenor szaxofon
• Richard Manuel – ének, zongora, orgona, dob
• Robbie Robertson – ének, gitár, billentyűs hangszerek
• John Simon – bariton, tenor szaxofon, zongora

[szerkesztés] Produkció

• Don Hahn – hangmérnök
• Tony May – hangmérnök
• Shelly Yakus – hangmérnök
• Bob Dylan – a borítón lévő festmény
• Elliott Landy – fényképek
• John Simon – producer

	Minden idők 500 legjobb albuma - Rolling Stone magazin
	Előző album: The Ramones The Ramones 33.	Music from Big Pink 34.	Következő album: David Bowie The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars 35.