David Bowie

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

David Bowie, eredeti nevén David Robert Jones (London, 1947. január 8.) angol rockzenész, énekes és színész.

Tartalomjegyzék

1 Áttekintés
2 Életút
3 Diszkográfia
4 Bowie, a színész
5 Filmográfia
6 Lásd még
7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Áttekintés

A legtöbb ember a pop kaméleonjaként ismeri, aki új trendeket talál ki és ezekhez igazítja személyiségét, de mindeközben megőrzi kreativitását. Első nagyobb sikerét 1969-ben aratta a "Space Oddity" című folk-rock kislemezzel, de talán még ennél is ismertebb a "Changes" az 1971-es Hunky Dory című albumáról, valamint az általa „játszott” élénkvörös hajú, hermafrodisztikus Ziggy Stardust az 1972-es The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars és az 1973-as Aladdin Sane albumokról. Az ezeket követő albumain felfedezte a "blue-eyed soul" (szószerint "kékszemű soul"; olyan soulzene, amit fehér előadók játszanak zömében fehér rajongóiknak), az elektronikus zene és az új hullám világát, népszerűvé téve ezzel az adott műfajt, vagy épp külön műfajjá válását. Az úgynevezett "Berlini Trilógia" – ami megjelenése idején nem volt világsiker – darabjait ma kiváló alkotásoknak tartják. Az 1970-es évek közepétől tapasztalható kisebb mértékű kereskedelmi siker után az 1980-as évek elején Bowie csillaga ismét felfelé ívelt: az 1980-as Scary Monsters (and Super Creeps) című album és az erről kimásolt "Ashes to Ashes" című kislemez újra milliós példányszámban kelt el. Ezeket újabb kislemez-slágerek követték: a "Modern Love", a "China Girl" és a "Let's Dance", mely 1983-as albumának címadó dala. Sok független elemző azt állítja, hogy Bowie dalai azóta sekélyesebbek.

Bowienak az 1970-es évek óta komoly hatása van a rockzenére. 2000-ben a VH1 összeállította a 100 legnagyobb rockzenész listáját, melyen Bowie a hetedik lett. A BBC összeállította a 100 legnagyobb angol listáját, itt 29. lett. Pályája során 136 millió albumot adott el, és beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be is.

Bowie színészként is sikeres, ismertebb filmjei: The Man Who Fell to Earth (1976) (Az ember, aki a Földre esett), The Hunger (1983) (Az éhség), Merry Christmas, Mr. Lawrence (1983) (Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence), Labyrinth (1986) (Labirintus), Basquiat (1996) (A graffiti királya).

[szerkesztés] Életút

[szerkesztés] A korai évek: 1947-1967

David Robert Jones 1947. január 8-án született London Brixton nevű részén. Itt élt hatéves koráig, amikor családjával a kenti Bromley-be költözött (ma Nagy-London része). 18 éves koráig szüleivel élt. Saját állítása szerint első célja a zenében az volt, hogy Little Richard zenekarában szaxofonozhasson. Kezdetben szaxofonozott, de egy véletlen folytán énekesként is bemutatkozhatott, amikor egy londoni klubban helyettesített valakit. Az 1960-as évek első felében több blueszenekarnak is a tagja volt: "The King Bees", "The Mannish Boys" és "The Lower Third". Bowie legnagyobb erőssége mindig is az volt, hogy könnyen tudta változtatni a róla kialakult képet, ezzel pedig megelőlegezni a későbbi zenei stílusokat. Korai korszakában bluest és Elvis-szerű zenét játszott.

Egy népszerű legenda szerint 1962 tavaszán Bowie és egyik iskolatársa, George Underwood egy lány miatt összeverekedett. Underwood ujján egy gyűrű volt, amikor megütötte Bowie bal szemét. Bowie nyolc hónapig kimaradt az iskolából, és egy ideig úgy tűnt, hogy a bal szemére megvakul. Több műtétet is végeztek rajta, de az orvosok nem tudták teljesen meggyógyítani a sérülést, így bal pupillája tágabb a másiknál. Ennek következtében problémák vannak a térlátásával és bal szeme az eredeti kékről zöldesbarnára változott (ez a megvilágítástól is függ). Ez a kis különbség egy kicsit egzotikussá tette. Underwood pedig Bowie korai lemezeinek borítóját tervezte.

A színház hatására – avantgarde, pantomim, Commedia dell'arte – legtöbb munkájában egy szerepet játszik el. Művésznevét David Jones-ról meg kellett változtatnia, mert a The Monkees énekesét Davy Jones-nak hívták. „Vezetéknevét”, a Bowie-t az alamo-i csata hősétől, Jim Bowie-tól, valamint híres Bowie Knife-jától (vadászkésétől) „kölcsönözte”.

Első szólólemeze 1967-ben jelent meg David Bowie címmel. Az album a pszichedelikus rock és a slágerzene keveréke. Erről kislemezként megjelent a "The Laughing Gnome" kultikussá vált B-oldalával, a "The Gospel According to Tony Day"-jel. Egyik sem került fel a listára. Az albumot ma már elég nehéz megszerezni, bár léteznek kalózmásolatai. A dalok válogatáslemezeken is megjelentek, és a kislemezt Bowie akarata ellenére 1973-ban újra kiadták; 250 ezer eladott darabbal Bowie egyik legsikeresebb kislemeze lett.

[szerkesztés] Glam rock: 1969-1973

Első nagyobb sikere akkor volt, amikor 1969-ben az első holdraszállás idején megjelent a "Space Oddity" című kislemeze. A ballada Major Tom, egy asztronauta történetét meséli el, aki eltéved a világűrben; Major Tom-ot gyakran tartják Bowie első szerepének. A dal Nagy-Britanniában sláger lett. Kis zavart okozott, hogy a második album címe szintén David Bowie volt. Az USA-ban a Man of Words, Man of Music címet adták neki. Bár ezt nem olyan nehéz megszerezni, mint az első albumot, mégsincs akkora sikere. 1972-ben Space Oddity címmel újra kiadták.

1970. március 19-én feleségül vette Mary Angela Barnett-et (Angie/Angela Bowie). Nagy-Britanniában még ebben az évben, az USA-ban csak 1971-ben megjelent The Man Who Sold the World című albuma. A korábbi két album stílusát keményebb rockzenére cserélte, Mick Ronson segítségével. Az album a korabeli brit hard rockot idézi, sok érdekes zenei megoldással fűszerezve (például a címadó dalban hallható latinos dallam). A dalt sok későbbi előadó és zenekar feldolgozta (többek között a Nirvana). A borító, amelyen Bowie egy női ruhában fekszik, a hermafrodisztikus megjelenés iránti érdeklődésének első kifejezése volt.

Következő albuma, az 1971-es Hunky Dory dalaiban részben visszaköszön a "Space Oddity" vég közeledtét érző énekese. De vidámabb dalok is vannak rajta, mint például a tréfás "Kooks" (amit nemrég született fiának írt, akit Zowie Bowie néven ismernek, de valódi neve Duncan Zowie Heywood Jones), vagy az "Oh! You Pretty Things" és a félig életrajzi ihletésű "The Bewlay Brothers". A szövegekben hódolatát fejezte ki azok előtt, akik nagy hatással voltak rá: "Song for Bob Dylan", "Andy Warhol" és a "Queen Bitch", ami egy kissé titokzatos Velvet Underground egyveleg. Az album mellett megjelent a "Changes" kislemez, de nem lett túl nagy sláger, viszont megalapozta Bowie hírnevét avval, hogy 1972 és 1973 között 18 hónapban volt négy albuma és nyolc kislemeze az angol Top 10-ben.

A következő évben Bowie több pályatársának is segített: Bowie és Mick Ronson volt a producere Lou Reed (a Velvet Underground énekese volt) Transformer című albumának, ami meghozta a sikert Reednek. Iggy Pop és zenekara, a The Stooges szintén leszerződött Bowie MainMan Productions nevű menedzsmentjéhez, és Raw Power című albumukat Londonban vették fel. Később Bowie előadott néhány dalt erről az albumról. Ezen közreműködések sokat segítettek Bowie-nak abban, hogy igazi rockzenésznek ismerjék el. Ebből az időszakból származik leghíresebb albuma, a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars.

1972 júniusában Bowie hermafrodisztikus képe még erősebb lett; a koncept album egy földönkívüli rocksztár karrierjéről szól. A hangzás a The Man Who Sold the World hard rockjához hasonló, de annál dallamosabb és gyorsabb; olyan, ahogy a glam rockot Marc Bolan kezdte el játszani. Több dala is klasszikus lett, mint a "Ziggy Stardust", a "Moonage Daydream" vagy a "Suffragette City". Az 1972-ben induló turné Ziggy Stardust figurájára épült, itt viselte először a lángvörös frizurát és a különleges kiegészítőket. Egy háromtagú zenekar játszotta a „Marsbéli pókok”-at (Spiders from Mars): Mick Ronson – gitár, Trevor Bolder – basszusgitár, és Mick Woodmansey – dob.

Ugyanez a felállás játszott az 1973-as Aladdin Sane című albumon, ami szintén a társadalom felbomlásáról szólt. Gyakran nevezik Bowie "On the Road"-"Úton" albumának, mivel minden dalt a turné állomásai közötti utakon írt (kivéve a "The Prettiest Star" új változatát). A borító – a félmeztelen Ziggy egy piros-fekete-kék villámmal az arcán – minden idők egyik leghíresebb borítója. Volt rajta egy új sláger, a "The Jean Genie" és egy Rolling Stones-feldolgozás, a "Let's Spend the Night Together". Az album egyik fénypontja, amikor Mike Garson zongorajátéka hallható. Garson ma is gyakran dolgozik Bowie-val.

Bowie későbbi Ziggy-showjai, melyeken már mindkét albumról elhangzottak dalok, valamint néhány korábbi dal is ("Changes" és "Width of a Circle"), hiperteátrális események voltak, több sokkoló pillanattal: Bowie-n csak egy szumóbirkózó ágyékkötője volt, fellációt szimulált Ronson gitárjával, vagy egy koponyával szerepelt a trágár "Cracked Actor" című dal alatt. Bowie később Ziggyként turnézott és adott sajtótájékoztatókat, egészen 1973-as, a londoni Hammersmith Odeonban történt drámai „visszavonulásáig”. Ez az utolsó fellépés Ziggy Stardust: The Motion Picture címmel jelent meg.

Következő albuma, a szintén 1973-as Pin Ups az 1960-as évek dalaiból tartalmaz feldolgozásokat. Ebben az időben a „Pókok” a feloszlásról gondolkodtak, Bowie pedig Ziggy szerepétől akart megszabadulni. Ekkorra korábbi dalai is keresettek lettek. A The Man Who Sold the World 1972-ben a második albummal együtt újra megjelent. A Hunky Dory-ról a "Life on Mars?" 1973-ban kislemezként jelent meg, és Nagy-Britanniában a 3. lett, míg ugyanebben az évben az 1967-es "The Laughing Gnome" a 6. helyet érte el.

A hímnős személyiség segített eladni az albumokat, de népszerűsége a meleg kultúrában és a melegek jogainak tisztázására irányuló mozgalom komoly vitákat szült mind Nagy-Britanniában, mind az USA-ban, mivel a homoszexualitás csak 1967 óta nem volt törvénybeütköző. Bowie később vitát kavart azon kijelentésével, miszerint biszexuális, de ezt később visszavonta.

[szerkesztés] Soul, R&B és A Sovány Fehér Herceg: 1974-1976

[szerkesztés] Brian Eno és a berlini korszak: 1976-1980

[szerkesztés] Bowie, a szupersztár: az 1980-as évek

[szerkesztés] Tin Machine: 1989-1991

[szerkesztés] David Bowie napjainkban: 1992-napjaink

[szerkesztés] Diszkográfia

[szerkesztés] Stúdió albumok

Love You Till Tuesday (1967)
David Bowie (1967)
Space Oddity (1969, az 1972-es új kiadás: UK #17, US #16)
The Man Who Sold the World (1970, az 1972-es új kiadás: UK #26)
Hunky Dory (1971, US #93, az 1972-es új kiadás: UK #3)
The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (1972, UK #5, US #75)
Aladdin Sane (1973, UK #1, US #17)
Pin Ups (1973, UK #1, US #23)
Diamond Dogs (1974, UK #1, US #5)
Young Americans (1975, UK #2, US #9)
Station to Station (1976, UK #5, US #3)
Low (1977, UK #2, US #11)
"Heroes" (1977, UK #3, US #35)
Lodger (1979, UK #4, US #20)
Scary Monsters (and Super Creeps) (1980, UK #1 US #12)
Let's Dance (1983, UK #1, US #1)
Tonight (1984, UK #1, US #11)
Never Let Me Down (1987, UK #6, US #34)
Tin Machine (1989 #3 UK) (Tin Machine album)
Tin Machine II (1991 #23 UK) (Tin Machine album)
Black Tie White Noise (1993, UK #1, US #39)
The Buddha of Suburbia (1993, UK #87)
1.OUTSIDE (1995, UK #8, US #21)
Earthling (1997, UK #6, US #39)
'hours...' (1999, UK #5, US #47)
Heathen (2002, UK #5, US #14)
Reality (2003, UK #3, US #29)

[szerkesztés] Koncert albumok

David Live (1974 #2 UK, #8 US)
Stage (1978 #5 UK, #44 US)
Rare (1983 #34 UK)
Ziggy Stardust - The Motion Picture (1983 #17 UK, #89 US)
Oy Vey Baby (1992, Tin Machine album)
Bowie at the Beeb: Best of the BBC Recordings 68-72 (2000 #7 UK, #181 US)
LiveAndWell.com – (az Earthling turné kivonata 2000)

[szerkesztés] Válogatások

Images 1966-1967 (1973 #144 US)
Changesonebowie (1976 #2 UK, #10 US)
1980 All Clear (1979)
The Very Best of David Bowie (1981 #3 UK)
Changestwobowie (1981, 1982-es kiadás: #24 UK, #68 US)
Christiane F. (1982 #135 US)
Golden Years (1983 #33 UK, #99 US)
Fame and Fashion - David Bowie's All Time Greatest Hits (1984 #40 UK, #147 US)
Sound plus Vision (1989 #97 US)
Changesbowie (1990 #1 UK, #39 US)
The Singles Collection (1993 #9 UK)
The Best of 1969/1974 (1997 #13 UK)
The Best of 1974/1979 (1998 #39 UK)
Best of Bowie (2002 #11 UK)